Ferenc pápa a kalábriai szeminaristákhoz: Összevont szemináriumban, együtt az Úrral!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A szeminárium az Urat helyezze a szolgálat alapjára
Ősi görög kultúra örökösei vagytok – kezdte beszédét a pápa –, aminek máig megőrzött kulturális és lelki kincsei egyesítik Keletet és Nyugatot. Homérosz meséli az Odüsszeiában, hogy Ulysses útja végén kikötött itt a térség partjainál és megcsodálta az Ión és a Tirrén tengerek ölelte földet. Ehhez kapcsolódik a keresztény lelkiség története fontos kegyhelyek, szentek és remeték alakjaival, együtt a helyi görög-bizánci közösség jelenlétével. Ez a vallási örökség azonban nem maradhat csak csodálatraméltó múlt, hanem az evangelizáció és a papképzés előmozdításával szolgálja a mai valóság iránti megújult közös elkötelezettséget. Ennek formájaként ajánlotta a pápa az első tanítványok példáját, akik „vele maradtak” (Jn 1,39). Ebből az Úrral való együttlétből adódik, hogy Őt helyezzük szolgálatunk alapjára, együtt járunk vele és az ő szeretetével. Azoktól az első tanítványoktól Jézus megkérdezte: „Mit kerestek?” (Jn 1,38). Erre nincs receptszerű válasz, de az alap megvan hozzá: együtt lenni Jézussal, aki az Atya gyengédsége. A szeminárium az az idő, amikor igazságot teszünk magunkkal és így megszűnnek a papság hamis képzetei.
A karizma és hozzá Szentlélek az adott helyszínen működik
Ferenc pápa a kalábriai püspökökhöz fordulva, arra emlékeztette őket, hogy ők a papképzés felelősei: engedjék el a kereszténység egy bizonyos idejétmúlt formáját és forduljanak egy új egyházi évszak felé. A papok nem maradhatnak tovább magányosan a plébániák falai közt, hanem össze kell fogniuk és szembe kell nézniük a lelkipásztori kihívásokkal, mint az ifjúsági pasztoráció és a keresztény beavatások útja. Külön kitért a pápa a térség egyik sajátos problémájára, a kis létszámú szemináriumok összevonására. Világos döntést vár tőlük: egyetlen szemináriumba irányítsák minden emberi, lelki és teológiai energiájukat, ahol egységbe fogják az erőiket. Ez nem logisztikai vagy pusztán számszerű választás, hanem egy közös egyházi látásmód és a papi élet távlatának közös kialakítására irányul. A pápa szabadon hozzáfűzte, hogy a 4, 5, 10 főből álló szemináriumok nem tudnak igazi képzést adni, a 100 fős szemináriumban már anonim, névtelen az ember, éppen ezért kisebb közösségek szükségesek. Ezt ő Rómából nem tudja megmondani, mert a karizma ott van helyben. Elveket, eligazításokat, tanácsokat tudnak adni, de a karizma és hozzá Szentlélek az adott helyszínen működik. Ha Róma elkezdene döntéseket hozni, az a Szentlélek arculütése lenne, aki a részegyházakban dolgozik. A püspökök vegyék észre, mit akar a Szentlélek az egyházatoktól. A megkülönböztetést mindenkinek meg kell tennie, mondja el a püspökének és aztán végül a püspököknek kell meghozniuk a döntést, de az egyházmegye egész testületének segítenie kell a püspököt ebben a belátásban. Aztán ő vállalja a felelősséget a döntésért.
„Szeressétek egymást, és tegyetek minden dolgotokat jótékonyan”
A nyugalmazott kalábriai püspököknek Ferenc pápa a „Megtanulni elbúcsúzni” apostoli levelét ajánlotta megfontolásra, aminek egyik fontos gondolata, hogy küldetése végeztével a püspök szakítson azzal a képzettel, hogy ő nélkülözhetetlen. Nem könnyű feladat, de a Szentlélek segítségével meg lehet tanulni. Végül beszéde záró részében Kalábria védőszentjének, Paolai Szent Ferencnek emléknapjára emlékeztette a vendégeit, aki 1416. március 27-én született. Halálos ágyán azt mondta testvéreinek, hogy nincs semmi kincse, amit el kell hagynia és így intette őket: „Szeressétek egymást, és tegyetek minden dolgotokat jótékonyan”. Ezt várja el tőletek Kalábria, hogy mindent szeretetben, egységben és testvériségben tegyetek! – zárta a kalábriai szeminaristákhoz és elöljáróikhoz intézett beszédét Ferenc pápa.
