Keresés

A katekézis reggel kilenckor kezdődött  A katekézis reggel kilenckor kezdődött   (VATICAN MEDIA Divisione Foto)

Ferenc pápa katekézise a tanúságtevőkről: a pusztító Saul építő Pállá lett Isten kegyelméből

Az apostoli buzgóságról tartott sorozata kilencedik katekézisében Ferenc pápa Szent Pál apostol alakjának méltatásával kezdte az evangelizálás tanúságtevőinek bemutatását. Hogyan lett a dühtől lihegő, az egyházak életére törő farizeusból a Népek apostola, aki korábban káromolta és üldözte az Urat? Válaszában a Szentatya megállapítja: Isten kegyelme megtérítette Saul farizeusi buzgóságát igazi apostoli buzgósággá, mely építeni kezdte Krisztus egyházát.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Jelképszerű a tarzuszi Pál megtérésének a története. A Galata levél elején és az Apostolok Cselekedeteinek elbeszélésében látjuk – kezdte beszédét a pápa –, hogy megtérése után az evangélium iránti buzgalma váltja fel a zsidóság iránti korábbi buzgalmát. Saul lelkes híve Mózes törvényének, megtérése után a buzgósága továbbra is megmarad ugyan, de most már Jézus Krisztust hirdeti. Saulban Krisztus megtéríti a buzgóságát: a Törvényből az Evangéliumba. Lendülete először az egyházat akarta szétrombolni, ám utána már építi azt. A pápa feltette a kérdést: mi történt itt, ami a pusztulástól az építkezésig terjed? Mi változott meg Pálban? Miként változott át buzgalma, lendülete Isten dicsőségére?

Ami megváltoztatja az életet, az az Úrral való találkozás

Fogalmi tisztázásért Ferenc pápa Aquinói Szent Tamáshoz folyamodott, aki azt tanítja, hogy a szenvedély erkölcsi szempontból sem nem jó, sem nem rossz: erényes felhasználása teszi erkölcsileg jóvá, a bűn pedig rosszá. Pál esetében, ami megváltoztatta őt, nem egy egyszerű gondolat vagy meggyőződés, hanem a feltámadt Úrral való találkozás volt. Ami megváltoztatja az életet, az az Úrral való találkozás. Saulban a feltámadott Úrral való találkozás formálta át egész lényét. Embersége, Isten és dicsősége iránti szenvedélye nem semmisült meg, hanem azt átalakította, „megtérítette” a Szentlélek. Egyedül csak a Szentlélek képes megváltoztatni a szívünket, miként az apostol élete minden területén. Ahogy az Eucharisztiában történik: a kenyér és a bor nem szűnik meg, hanem Krisztus testévé és vérévé válik. Pál buzgósága megmarad, de Krisztus buzgóságává válik. A jelentés megváltozik, de a buzgóság ugyanaz. Emberségünkkel, főbb vonásainkkal és tulajdonságainkkal az Urat szolgáljuk, de mindezt nem egy eszme változtatja meg, hanem maga az élet, ahogyan Pál maga mondja: „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg” (2 Kor 5,17).

Nem a sok tudással lakik jól a lélek, hanem ha Isten dolgait belülről ízleli és kóstolja

Az evangélium iránti szenvedély nem megértés vagy tanulmányok kérdése, melyek hasznosak ugyan, de nem teremtenek. Megértéséhez sokkal inkább újból végig kell járni annak a „bukásnak és feltámadásnak” a tapasztalatát, amelyet Saul-Pál megélt, és ami apostoli buzgalma átváltoztatásának eredete. Ferenc pápa Loyolai Szent Ignác tanítására hivatkozott, melyet Lelkigyakorlatos könyve elején olvasunk: „Mert nem a sok tudással lakik jól a lélek, hanem ha Isten dolgait belülről ízleli és kóstolja”. Nem elég tehát arra hivatkozni, hogy hívők vagyunk, hogy megtartjuk a parancsokat, hanem ami a fontos, az a személyes találkozás Jézussal. Találkozni, beszélgetni vele! – ez az, ami oly sokszor hiányzik a kereszténységből. Amikor Jézus belép az életünkbe, mint ahogy belépett Pál életébe és mindent megváltoztatott - fűzte hozzá szabadon a Szentatya.       

Az evangéliumi lendület gyökere Istennek a szeretete               

Ugyanezt látjuk, amikor a Szűzanya az angyali üdvözlet után buzgósággal távozik, hogy Erzsébet segítségére siessen. Hasonlóképpen Pál elvitte a népekhez Krisztusnak a kegyelmét, amit először a damaszkuszi úton kapott meg és ami megváltoztatta az életét. Ezért az evangéliumi lendület gyökere magának Istennek a szeretete, nem pedig egyéni elkötelezettség vagy személyes jellegzetesség, ahogyan Pál maga mondja: „Krisztus szeretete sürget minket”. A második korintusi levélben így tanít: „Ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2 Kor 5,14-15).

A Krisztus evangéliuma iránti buzgóság az irgalom befogadásában gyökerezik

Ferenc pápa katekézise zárógondolatában tovább elemezte azt a változást, amely Pálban ment végbe, aki az egyház üldözőjéből Krisztus apostola lett. A Szentatya megjegyezte, hogy Pálban fellép egyfajta paradoxon. Amíg ugyanis „igaznak” tartja magát Isten előtt, addig felhatalmazottnak érzi magát, hogy üldözze, letartóztassa, sőt, akár meg is ölesse a keresztényeket, mint István diakónus esetében. Ám amikor a Feltámadt Úr megvilágosítja őt, rájön arra, amit az első Timóteus levélben ír: „Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, megbízhatónak tartott és meghívott a szolgálatára, engem, aki azelőtt káromoltam s üldöztem és erőszakos ember voltam. De megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem” (1 Tim 1,13). Amikor kimondja magáról, hogy „istenkáromló és erőszakos ember volt”, akkor kezd igazán szeretni. Épp ezért kerüljük el az önelégségesség kísértését. Az igazi keresztény befogadja magába Jézust, aki így megváltoztatja a szívét. Nem egy eszme, hanem Jézus személye üdvözít. Végül a pápa megállapította, hogy sajnos van rossz „buzgóság” is, amely még az erőszak és a gyilkosság igazolásáig is eljut, néha még Isten nevében is. Ehelyett a Krisztus evangéliuma iránti buzgóság abból fakad, hogy úgymond  Krisztus „megirgalmazottjának” ismeri el önmagát, akinek bűnei bocsánatot nyertek és ez elindítja bennünk az evangélium erejét – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.

Ferenc pápa köszöntései

A katekézist követően a Szentatya a különféle nyelvi csoportokat köszöntötte. A lengyel zarándokokhoz így szólt: Tisztelettel köszöntöm a lengyel zarándokokat. Néhány napon belül megrázó elbeszélést hallunk Krisztus szenvedéséről. Szenvedésének története ébresszen szívetekben bűnbánatot és nyitottságot Krisztus szeretetére, aki mindvégig szeretett minket. A régi ember levetésével megújult buzgalommal vihetitek az Urat a köztetek élők közé. Továbbra is támogassátok szenvedő testvéreiteket Ukrajnában, a meggyötört Ukrajnában. Szívem mélyéből megáldalak benneteket.

Az olasz nyelvű zarándokokhoz szólva a pápa külön köszöntötte azokat a püspököket és papokat, akik papszentelésük 50. évfordulójára emlékeznek. Üdvözölte a jelenlévő sok diákot, akik felpezsdítik a kihallgatás hangulatát. Végül szokásához híven a fiatalok, betegek, idősek és ifjú házasok felé fordult és a Nagyböjt idejében azt kívánta nekik, hogy mindannyian fedezzék fel újra a keresztény hit ajándékát és örömmel tanúskodjanak róla.   

 

 

 

 

 

29 március 2023, 16:21