Ferenc pápa: Az óceánok Isten ajándéka minden nemzedéknek

Devin Watkins / Somogyi Viktória – Vatikán

Panama a közelmúltban adott otthont a 8. alkalommal megtartott „A mi óceánunk” konferenciának, amelynek témája: „A mi óceánunk, a mi kapcsolatunk”.  Célja, hogy hangsúlyozzák a tudás fontosságát, mint „az óceán védelmét biztosító tevékenységeink és politikáink alapját”. Az esemény egy időben zajlott egy ENSZ rendezvénnyel, ahol a nemzeti kormányok az ENSZ által támogatott, áttörést jelentő tárgyalásokat tartottak New Yorkban. Ezen megállapodtak egy új „Magasszintű tengeri szerződésről”, amely törvénybe iktatja a nemzeti joghatóságon kívül eső óceáni területek megőrzésére irányuló erőfeszítéseket. Ferenc pápa üzenetet küldött a március 2-án és 3-án Panamában tartott „A mi óceánunk” konferencia résztvevőinek, amelyet hétfőn tettek közzé, és Pietro Parolin bíboros államtitkár írt alá.

A Teremtő ajándéka az egész emberiség számára

Üzenetében a pápa kiemelte az „alázat, a hála és az áhítat” fontosságát, amikor azt mondjuk: „a mi óceánunk”. „A szemlélődésből és a tanulmányozásból kiindulva az óceánok összetett és lenyűgöző mechanizmusainak és egyensúlyainak megértése lehetővé teszi számunkra, hogy értékeljük a szerepüket, amelyet mindenki számára betöltenek, nem csak a tengerparti közösségek számára.” Rámutatott, hogy minden ember az óceánoktól függ, és joggal tekintik az emberiség „közös örökségének”. Az óceánokat „a Teremtő ajándékaként” kaptuk, ezért azon kell dolgoznunk, hogy tisztességesen és fenntarthatóan használjuk, hogy továbbadhassuk azokat a következő generációknak.

Egy közös óceán köt össze bennünket

Ferenc pápa arra buzdította a konferencián a politikusokat és az üzleti élet vezetőit, hogy a Laudato si’ enciklikájával összhangban vállalják fel az „ökológia átfogó nézetét”. Az óceánokat számos veszély fenyegeti, beleértve a szennyezést, a savasodást és az illegális halászatot, valamint a tengerfenéken kialakuló kitermelő ipart. A pápa szólt továbbá a nyílt tengeren előforduló sok migráns tragédiáról és a tengerészekkel szembeni kemény bánásmódról. Válaszul arra szólította fel a kormányokat, hogy ismerjék el a „közösségek és országok közötti összekapcsolódást és kölcsönös függőséget”, amelyet az óceánok testesítenek meg. „Egy család vagyunk, ugyanabban az elidegeníthetetlen emberi méltóságban osztozunk, és egy közös otthonban élünk, amelyre vonatkozóan az a hivatásunk, hogy gondoskodjunk.”

Három irány a remény felé

A pápa a továbbiakban három irányt kínált fel az emberiség óceánokkal való kapcsolatának javítására. Először is meg kell hallgatnunk a szegények és a Föld kiáltását, és ezért „sürgősen felül kell vizsgálnunk a pazarláson és a fenntarthatatlan fogyasztási modelleken alapuló növekedési stratégiákat”. Másodszor, az emberiségnek egyesülnie kell „a tengeri, tengerparti és folyami ökoszisztémák védelme és helyreállítása érdekében”. Végül a kormányoknak hatékony „kormányzási rendszereket” kell létrehozniuk az óceánokon végzett tevékenységek szabályozására és koordinálására. „Ha ezekben az irányokban dolgozunk, mindig lesz remény” – zárta üzenetét Ferenc pápa az óceánokról rendezett panamai tanácskozásra.