A pápa az amerikai szeminaristáknak: Hallgassatok az Úrra, járjatok együtt, tegyetek tanúságot

Thaddeus Jones / Somogyi Viktória – Vatikán

Ferenc pápa hétfőn délelőtt találkozott az Ohio állambeli clevelandi Szűz Mária Szeminárium papjaival, diakónusaival, szeminaristáival és munkatársaival. Az amerikai csoport a szeminárium alapításának 175. évfordulóját ünnepli. A clevelandi püspök, Edward Malesic köszöntő beszédét követően Ferenc pápa először hálát adott Istennek a papok nagy számáért, akik a szemináriumból kerültek ki az elmúlt közel két évszázadban. Felhívta a figyelmet arra, hogy az intézmény ma is folytatja ezt a küldetését diakónusok és világi kisegítők oktatásával és képzésével, „hogy segítse Isten szent népét abban, hogy eleget tegyen hivatásának, hogy misszionárius tanítványok legyenek”. A pápa kötetlen szavakkal köszöntötte a clevelandi szemináriumból érkezetteket. Az előre elkészített szövegét átadta nekik. Ebben rámutatott, hogy ez a képzési küldetés „egyre nagyobb jelentőséggel bír”, ahogy az egyház folytatja szinódusi útját. Három kulcsfontosságú tényezőt emelt ki: az Úr meghallgatását, az együtt haladást és a tanúságtételt.

Hallgatni az Úrra

Az Úr meghallgatása lényeges jellemző, hiszen „önmagunktól semmit sem tehetünk” – mutatott rá a pápa. Ennek tudatosítása arra hív bennünket, hogy minden nap elmélkedjünk az Úr igéjéről, töltsünk időt imával, csendben a Tabernákulum előtt, és vegyük igénybe a lelki elkísérést. „Soha ne feledjétek annak fontosságát, hogy az Úr elé álljatok, hogy meghalljátok, mit akar mondani nektek. Valójában Isten hangjának meghallgatása a szívünk mélyén és akaratának felismerése nélkülözhetetlen belső fejlődésünkhöz, különösen akkor, ha sürgős és nehéz feladatokkal találkozunk.” A szemináriumi élet már segíti az imádkozás szokásának kialakítását, amely kulcsfontosságú a szolgálathoz – jegyezte meg a pápa. Az Úr meghallgatása pedig segít, hogy válaszoljunk a hitünkre, hogy hatékonyan taníthassuk és hirdessük „az Evangélium igazságát és szépségét hitelesen és örömteli módon”.

Együtt haladni

A pápa ezután kiemelte a testvéri szeretetközösség lelkülete elmélyítésének fontosságát a szeminaristák között, de a püspökükkel, a helyi egyház híveivel, beleértve a szerzeteseket és szerzetesnőket, valamint a világi híveket is. Mindezt tegyék úgy, hogy a tágabb értelemben vett egyetemes egyház világára is odafigyelnek. „Fel kell ismernünk, hogy egy nagy nép részei vagyunk, amely Isten ígéreteit ajándékként kapta, nem kiváltságként. Ugyanígy a ti hivatásotok is ajándék, amelyet Krisztus testének építése szolgálatába kell állítani.” A lelkipásztori szolgálat magában foglalja az előremutató út kijelölését, mások bátorítását és a nyáj örökös elkísérését.

Tanúságtétel

Isten meghallgatása és a közös előre haladás segít abban, hogy „a világban jelenlévő Jézus élő jeleivé váljunk” – emlékeztetett a pápa. Így tudunk tanúságot tenni hitünkről. Reményét fejezte ki, hogy a szemináriumi képzésük segít felkészíteni őket arra, hogy „cölibátusi szeretetben és osztatlan szívvel átadják magukat Istennek és szent népének”. „Az egyháznak szüksége van a lelkesedésetekre, nagylelkűségetekre és buzgóságotokra, hogy megmutassa mindenkinek, Isten mindig velünk van, az élet minden körülménye között. Imádkozom, hogy a különféle nevelési és jótékonysági apostolkodásokban, amelyekben már részt vesztek, mindig egy olyan egyház jelei legyetek, amely kilép önmagából, tanúságot tesz Jézus irgalmas szeretetéről és megosztja azt az emberi család minden tagjával, különösen a szegényekkel és a rászorulókkal.”

A meghallgatás, az együtt haladás és a tanúságtétel, e hármas cselekvés kulcsfontosságú eleme az egyház szinódusi útjának – hangsúlyozta a pápa, valamint a felszentelésre való felkészülés során saját képzésük útján. „Szűz Mária, szemináriumotok védőszentje anyai közbenjárásába ajánlak benneteket, szeretettel megáldalak midannyiótokat, családotokat és a helyi egyházatokat.”