A Gyermek Jézusban ismerjük fel Isten nagyságát – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta - Vatikán

Az adventi időszakban lépjünk ki megszokott sémáinkból, küzdjük le előítéleteinket Istennel és testvéreinkkel szemben, hagyjuk, hogy az Úr ámulatba ejtsen bennünket. Szüntelenül keressük Istent és lépésről lépésre fedezzük fel Őt életünkben. Miközben a betlehemi jászlat készítjük, újból tanuljuk meg, hogy ki a mi Urunk, és hozzá hasonlóan nyújtsunk vigaszt szenvedő testvéreink számára - buzdított rá beszédében Ferenc pápa.

Jézus működésének középpontjában az irgalmasság áll

Advent harmadik vasárnapjának evangéliumi szakasza Keresztelő Szent Jánosról szól, aki, miközben börtönben van, tanítványait elküldi Jézushoz, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” (Mt 11,4) – kezdte beszédét a pápa. János hallott Jézus tetteiről és kétség fogta el, hogy valóban ő-e a Messiás, vagy sem. Keresztelő Szent János ugyanis egy szigorú Messiást képzelt el, aki érkezésekor hatalmával teremtett volna igazságosságot, megbüntetve a bűnösöket. Jézus azonban mindenkihez az együttérzés szavaival és gesztusaival fordul, működésének középpontjában az irgalmasság áll, ezért a „vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését” – idézte a pápa az evangéliumi szakasz szavait, majd hozzátette: nekünk is jót tesz, ha eltűnődünk Keresztelő Szent Jánosnak ezen a válságán, mert számunkra is mondhat valami fontosat.

Szüntelenül keressük Istent és fokozatosan fedezzük fel őt életünkben

Az evangélium szövege hangsúlyozza, hogy János börtönben van és ez a fizikai helyen kívül utal arra a belső helyzetére is, amit lelkében él át: a börtönben sötétség van, nincs lehetőség a tisztánlátásra és a távolba látásra – magyarázta Ferenc pápa. Valóban, Keresztelő Szent János már nem képes felismerni Jézusban a várva várt Messiást és kétely keríti hatalmába. Elküldi tanítványait, hogy járjanak utána, valóban ő-e a Messiás vagy sem.  Csodálkozunk, hogy ez éppen Keresztelő Szent Jánossal történik meg, aki a Jordán folyóban megkeresztelte Jézust, akit Isten Bárányaként jelölt meg tanítványainak (vö. Jn 1,29). Mindez azonban azt jelenti, hogy még a legnagyobb hívő is áthalad a kétely alagútján – mutatott rá Ferenc pápa, megállapítva, hogy ez nem rossz, sőt, néha alapvető a lelki fejlődéshez: segít megértenünk, hogy Isten mindig nagyobb, mint ahogy mi elképzeljük őt; művei meglepőek számításainkhoz képest; másképpen cselekszik, túlmutat szükségleteinken és elvárásainkon; ezért soha nem hagyhatjuk abba, hogy keressük őt és megtérjünk valódi arcának. Ferenc pápa ekkor beszédében idézte a nagy francia teológus, Henri de Lubac szavait, aki „Isten útjain” című művében írta: Istent „lépésről lépésre kell újra felfedeznünk… néha azt gondolva, hogy elveszítettük” (H. de Lubac, Isten útjain, Milánó 2008). Így tesz Keresztelő Szent János is: kételkedésében tovább keresi Istent, kifaggatja, „vitát folytat” vele és végül ismét felfedezi. János, akiről Jézus azt mondja, hogy „asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb” nála, (vö. Mt 11,11), megtanítja nekünk, hogy ne zárjuk be Istent saját közhelyeinkbe. Ennek mindig fennáll a veszélye, annak a kísértése, hogy saját méreteinkre készítünk el egy Istent, hogy felhasználjuk. Isten azonban egészen más.

Isten mindig tiszteletben tartja szabadságunkat

Velünk is előfordulhat – folytatta Gaudete vasárnapi beszédében Ferenc pápa, hogy Keresztelő Szent János helyzetében találjuk magunkat, egy belső börtönben, amikor képtelenek vagyunk felismerni az Úr újdonságait. Talán fogva tartjuk őt annak a feltételezésünknek a rabjaként, hogy már annyi mindent tudunk róla. Sohasem tudhatunk Istenről mindent! – hangsúlyozta a pápa. Talán egy hatalmas Istenről alkottunk képet, aki azt tesz, amit akar, az alázatos szelídség, irgalmasság és szeretet Istene helyett, aki mindig úgy lép közbe, hogy tiszteletben tartja szabadságunkat és választásainkat. Talán nekünk is eszünkbe jutott, hogy így szóljunk hozzá: „Valóban te, aki olyan alázatos vagy, te vagy az Isten, aki eljön, hogy üdvözítsen bennünket?” És valami ehhez hasonló történhet velünk testvéreinkkel szemben is: megvannak saját elképzeléseink, előítéleteink és merev címkéket ragasztunk másokra, különösen azokra, akik különböznek tőlünk – állapította meg a pápa, majd megjelölte az adventi időszak lelki feladatait. Advent tehát annak az ideje, hogy megfordítsuk nézőpontjainkat, hagyjuk, hogy ámulatba ejtsen Isten irgalmasságának nagysága. Isten mindig ámulatba ejt bennünket – emelte ki Ferenc pápa. Advent annak az ideje, hogy miközben készítjük a Gyermek Jézus jászlát, újból megtanuljuk, hogy ki a mi Urunk; annak az ideje, hogy kilépjünk megszokott sablonjainkból és előítéleteinkből Istennel és testvéreinkkel szemben. Advent annak az ideje, hogy ne a nekünk szánt ajándékokra gondoljunk, hanem vigasztaló szavakkal és gesztusokkal forduljunk a sebzettekhez, mint ahogy Jézus tette a vakokkal, a süketekkel és a sántákkal.

Mária vezessen bennünket adventi utunkon

Végül Ferenc pápa Advent harmadik, örömvasárnapján a következő fohásszal fordult a Szűzanyához: „Mária, mint édesanya vezessen kézen fogva bennünket ezekben a Karácsonyra készülődő napokban és segítsen nekünk, hogy a Gyermek kicsinységében felismerjük a nagyságát Istennek, aki eljön”.