Ferenc pápa: A zsidók és a keresztények közötti barátság növekedjen tovább
Joseph Tulloch / Somogyi Viktória – Vatikán
A pápa hétfőn fogadta az Amitié Judéo-Chrétienne (Zsidó-keresztény barátság) francia keresztényekből és zsidókból álló csoport tagjait, akik elkötelezték magukat a két vallási hagyomány közötti párbeszéd és együttműködés mellett. A csoporthoz intézett beszédében a pápa idézte a szervezet alapítója által mutatott példát, a szervezet munkájának fontosságát, valamint az antiszemitizmus „aggasztó újjáéledését”.
Jules Isaac öröksége
A Szentatya beszéde elején szólt Jules Isaac, az Amitié Judéo-Chrétienne csoportot megalapító zsidó történészről, aki „vezető szerepet játszott a zsidók és a keresztények közeledésében a második világháború tragédiája után”. A pápa különösen a Seeligsbergi Konferencián, az antiszemitizmussal foglalkozó háború utáni tanács terén végzett munkáját emelte ki. Ferenc pápa szerint a keresztény és zsidó teológusokat tömörítő konferencia munkájának egy részét tartalmazza a II. Vatikáni Zsinatnak az egyház és más vallások kapcsolatáról szóló Nostra Aetate kezdetű dokumentuma. Jules Isaac, akit XII. Pius és XXIII. János pápa is fogadott audiencián, „a prófétai szöveg megfogalmazására szólított fel” – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa.
Az Amitié munkája
Ezt követően a pápa az Amitié Judéo-Chrétienne munkájáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy az hetven éven át „fáradhatatlanul dolgozott” azon, hogy „segítse a zsidókat és a keresztényeket a kölcsönös megismerésben, megértésben, tiszteletben és barátságban fejlődni”. Ez a munka „nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a zsidók és keresztények újra felfedezzék magukat, mint testvérek, egyazon Atya gyermekei”, akik „várják azt a napot, amelyet egyedül Isten ismer, amikor minden nép egy hangon hívja majd az Urat”.
Növekvő antiszemitizmus
Ferenc pápa ezután hangsúlyozta, hogy ez a munka ma is nagy jelentőséggel bír: „a feladat nincs befejezve”. „Arra biztatlak benneteket, hogy tartsatok ki a párbeszéd, a testvériség és a közös kezdeményezések útján. Ez a gyönyörű munka, amely kötelékek létrehozásából áll, törékeny, és mindig folytatni kell és meg kell szilárdítani.” Ez különösen igaz „ezekben az ellenséges időkben, amikor a bezárkózás és a másik elutasítása egyre gyakoribb, nem utolsósorban az antiszemitizmus aggasztó újjáéledésével, különösen Európában”.
