A pápa a római Latin-amerikai Piusz kollégiumhoz: Krisztus tanítványaiként a misszióba

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán        

Legyenek a nép pásztorai, ne pedig állami klerikusok!   

A Szentatya beszéde kezdetén  a diákok római tartózkodását értelmezte, mint az Úrtól kapott kegyelmi időt, hogy elmélyítsék képzésüket nemcsak intellektuális és akadémiai szinten, hanem hogy megtapasztalják az egyetemes egyház gazdagságát és sokszínűségét. Hiszen ez a gazdagság és sokféleség jellemzi Latin-Amerika népeit, ahová visszatérnek, hogy továbbra is pásztorai legyenek a nyájnak, amit az Egyház rájuk bíz. Legyenek a nép pásztorai, ne pedig állami klerikusok! Örök példaként említette a pápa, hogy már az első keresztények is különböző népekből és kultúrákból származtak, akikből a Szentlélek alakította ki az „egy szív és egy lélek” közösségét, mely ugyanazt a nyelvet beszélte, vagyis a szeretet nyelvét, és akik Jézus tanítványai és misszionáriusai voltak a föld végső határáig. A pápa Szent András apostol szerdai ünnepére gondolva két kifejezést elemzett, melyek a tanítványok és a misszionáriusok.

Minden nap újítsák meg az Úrral való találkozásukat!

A János evangélium tanúsága szerint András volt Jézus egyik első tanítványa, aki nagyon szerette volna megtudni, hogy ki is a Mester, és amikor hallja a hívást „Jöjj és lásd!” (Jn 1,39) elment hozzá és aznap nála maradt. Ám itt gyökeresen megváltozott az élete. Ezért a pápa arra buzdította a Piusz kollégium növendékeit, hogy minden nap újítsák meg az Úrral való találkozásukat, maradjanak előtt csendben, figyelemmel arra, amit mond és cselekszik. Fogadják be az Igét az életükbe, legyenek vele eggyé! Ne akadályozzuk meg őt abban, hogy személyesen hasson a szolgálatunkban. Legyen neki mindig hatékony szava minden döntésünkben! Az ő szolgái vagyunk, hozzá tartozunk, aki arra hívott, hogy „vele legyünk” és éppen ettől leszünk az tanítványai – hangsúlyozta a Szentatya.  

Andrást a Jézussal való találkozása nem hagyta nyugton, nem is maradt tovább ölbe tett kézzel, hanem átalakult és így nem is tudta elhallgatni az átélteket. Elsőként testvérével, Simon Péterrel találkozott és neki mondja el: „Megtaláltuk a Messiást” (Jn 1,41), majd elviszi Jézushoz. András ilyen módon „megedződve” lett misszionáriussá. Minket is várnak a testvéreink, főként akik még nem tapasztalták meg az Úr szeretetét és irgalmát, hogy hirdessük nekik Jézus örömhírét, és vezessük el őket hozzá. Ez az evangélium öröme és ezt jelenti misszionáriusnak lenni.

Jézus azért hívja az apostolokat, hogy „vele legyenek és hogy tanítani küldje őket”

Márk evangéliuma, mely összefoglalja Jézus meghívását a tanítványi és missziós szolgálatra és amelyik a harmadik fejezetében megadja a meghívás célját is: azért hívja az apostolokat, hogy „vele legyenek és hogy tanítani küldje őket”. A pápa kiemelte ezt a két szót: Jézussal lenni és kimenni igehirdetésre. Két ige: „vele lenni” és „kimenni”! Ez a tanítványi élet értelme. Ennek a mozgásnak kiinduló- és érkezési pontja mindig Jézus, de nem szabad elfelejteni, hogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy együtt legyünk a szegényekkel, a migránsokkal, a betegekkel, a foglyokkal, a legkisebbekkel és osztozzunk az életükben, hogy hirdethessük nekik Isten feltétlen szeretetét irántuk.

A Szentatya óvva intette a Piusz kollégium diákjait a mobiltelefon és az internet torz használatától, amikor függővé válnak tőle, ahelyett, hogy lefekvés előtt a Tabernákulum Urával beszélnének. Sokkal inkább az Úrtól való függésre törekedjenek. Lelkükre kötötte, hogy maradjanak Isten Népének hűséges lelkipásztorai, éppen ezért kerüljék a klerikalizmus kihívásait.       

A Guadalupe-i Szűzanya segítse őket a „tanítványi-apostolkodásban”

Végül Latin-Amerika védőszentjéhez, a Guadalupe-i Szűzanyához fohászkodott, hogy segítse őket a „tanítványi-apostolkodás” útján, amely fokozatosan Fiához alakítja őket, aki pedig elkísér bennünket ezen az „oda-vissza” létfontosságú úton, amely Jézustól indul testvéreink felé, hogy visszatérjünk immár a testvérekkel együtt a Jézussal való találkozáshoz. Könyörögjünk továbbá Szent András apostolhoz, hogy járjon közben értünk. Jó római tartózkodást kívánt a növendékeknek, vegyék fel mindazt a jót, amit Rómában találnak – zárta a római Latin-amerikai Piusz kollégium tagjaihoz intézett beszédét Ferenc pápa.