A pápa üzenete a Katolikus Akcióhoz: Hallgassatok figyelmesen, nyitott szívvel
Sebastián Sanson Ferrari és Tiziana Campisi / Somogyi Viktória – Vatikán
Ferenc pápa üzenetet intézett a Katolikus Akció Nemzetközi Fórumához (FIAC), amelyet az elmúlt napokban Rómában rendeztek meg. Először is köszöntötte az új vezetést. Üdvözölte az összes tagot a vasárnapi Szent Péter téri Úrangyala imádság végén is, emlékeztetve közgyűlésükre, amelyen a Katolikus Akció koordinátorai összegyűltek a világ minden tájáról.
A pápa felidézte, hogy útjuk több mint 30 évvel ezelőtt kezdődött, amikor Eduardo Pironio bíboros szükségesnek látta a Fórum létrehozását, hogy a Katolikus Akció hozzájárulhasson az új evangelizáció kihívásaihoz, az egyes helyek és kultúrák gazdagságát egyesítve. A pápa üzenetében hangsúlyozta: „sokan közületek határozottan követték ezt a megérzést, és a kor nehézségei ellenére saját képességeitekkel és vágyatokkal hozzájárultatok az evangélium hirdetéséhez, mivel a korábbi években nem léteztek kommunikációs és közeledési eszközök az országok között”.
Nehéz idők és remények
A mai világot illetően a pápa megjegyezte, hogy egyes helyeken az individualizmus újjáéledt, és az országok és népek közötti erőszak csapásához vezetett, aláásva az egyetemes testvériség reményét. „Mindazonáltal a nehéz idők kihívást jelenthetnek és átalakíthatók a remény időszakaivá” – írta a pápa üzenetében. Idézte Pironio bíborost, aki arról beszélt, hogy az életben fontos jellé válni. De nem az üresség vagy a halál jelévé, hanem a világosságé, amely reményt közvetít. „A remény képes legyőzni a mindennapi életben felmerülő nehézségeket, nézeteltéréseket, kereszteket” – állapította meg a pápa.
Járjunk együtt és párbeszéd
Rámutatott, hogy az egyház olyan időket él, amikor a szinódusi lelkületnek meg kell gyökereznie az egyházi létben. „Ez azt jelenti, hogy együtt járunk ugyanabba az irányba… amit Isten elvár az egyháztól a harmadik évezredben.” Ez azt jelenti, hogy vissza kell nyerni annak tudatát, hogy egy úton levő nép vagyunk és együtt indulunk el rajta. A pápa ezzel a lelkülettel hívta fel a Katolikus Akciót, hogy bátorítsa a különböző helyi egyházak regionális egyesületeit. „A szinódusi lelkülettel meg kell tanulnunk meghallgatni egymást, újra elsajátítani a másokkal való párbeszéd művészetét akadályok és előítéletek nélkül, sajátos módon még azokkal is, akik kívül, a peremén állnak, ezért igyekszünk közel lenni hozzájuk, ami Isten stílusa” – írta a pápa.
Mindenkit meghallgatva
A pápa sürgette a FIAC új vezetését, hogy „legyenek olyanok, akik meghallgatnak másokat” és ne „az íróasztal, a papírok és az online megbeszélések által jellemzett vezetők”. Ne essenek bele az intézményi strukturalizmus kísértésébe, amely alapszabályokból, rendeletekből és olyan megörökölt tervekből áll, amelyek a múltban jók és hasznosak voltak, de ma talán már nincs értelmük. A pápa azt kérte a Katolikus Akció új vezetésétől, hogy hallgassák meg a férfiakat, nőket, időseket, fiatalokat és gyerekeket a saját helyükön, és hallják meg néma kiáltásukat. Arra hívta őket, hogy legyen „figyelmes fülük, hogy ne olyan kérdésekre adjanak választ, amelyeket senki nem tesz fel, vagy olyan szavakat mondjanak, amelyeket senki sem akar hallani”. Összefoglalva a pápa azt javasolta, hogy „az újdonságokra nyitott fülekkel és az irgalmas szamaritánus szívével” hallgassanak meg másokat, miközben „meghallják az idők jeleinek dobbanását”.
A Lélek hangja
„Az egyház nem állhat a történelem peremére, belegabalyodva ügyeibe” – hangsúlyozta a pápa, mert arra kapott meghívást, hogy meghallja és meglássa „az idők jeleit, valamint hogy a történelmet bonyolultságával és ellentmondásaival együtt az üdvösség történetévé tegye”. A pápa szerint szükséges, hogy „az egyház legyen életbevágóan prófétai, amely jeleivel és gesztusaival megmutatja, hogy léteznek alternatívák a harmonikus együttélésre, az emberi kapcsolatokra, a munkára, a szeretetre, a hatalomra és a szolgálatra”, és ezért „hallgatni kell a Lélek hangjára”. „Minden korszakban a Lélek megnyit minket az újdonságára, megtanítva az egyháznak „a létfontosságú szükségletet, hogy kilépjen önmagából, hogy fiziológiai szükségét érezze az igehirdetésnek, nem pedig annak, hogy önmagába zárkózzon”. Míg a világias szellem arra készteti az embert, hogy csak a saját problémáira és érdekeire összpontosítson, elszántan védje saját csoportjait, a Lélek felszabadít, és „meghív bennünket, hogy járjunk ősi és mindig új utakon: a tanúságtétel, a szegénység és a küldetés útjain, megszabadítva minket önmagunktól és kiküldve bennünket a világba”.
Kövessük Mária példáját
Befejezésül a pápa az aktív hallgatást sürgette, amely ritmust ad az ember munkájának, és szükséges ahhoz, hogy „missziós életet lélegző egyház legyen”. Szűz Mária ezt tette, amikor „meghallgatott, felkelt és elindult szolgálni” másokat. A pápa imádkozott a Katolikus Akció Nemzetközi Fórumának tagjaiért, hogy „ezt az időt a kegyelem idejévé tegyék, merészséggel meghallgatva, derűvel megkülönböztetve és bátran hirdetve az evangéliumot mindennapi tanúságtételükön keresztül.
