A pápa a COPERCOM-nak: Munkátok nemes, türelmet és új látásmódot igényel

Francesca Merlo / Somogyi Viktória - Vatikán

A pápa a Kommunikációs Egyesületek Koordinációs szervezete (COPERCOM) tagjait köszöntötte az intézmény létrejötte huszonötödik évfordulója alkalmából. Ferenc pápa megragadta az alkalmat, hogy „néhány célkitűzésről elmélkedjen”.

Koordináció

Az első célként a „koordinációt” jelölte meg. Ferenc pápa ezt úgy jellemezte, mint „nemes célt, hogy több egyesületet összehozzon egy nagyon konkrét cél elérése érdekében”. Megjegyezte, ez nem könnyű feladat, amelyhez sokkal inkább türelem, jövőkép és egység szükséges. „A huszonöt év alatt megtett út már rengeteg tapasztalatot kínál a koordinációs munka további javításához” – szögezte le a pápa.

Változás

A második célkitűzés a „változás” – folytatta a pápa. Megjegyezte: „többször megfigyeltük, hogy „amit most átélünk, az nem egyszerűen a változások korszaka, hanem egy korszakváltás”. Ezt szem előtt tartva a pápa így folytatta: „nem kell félni attól, hogy a jelen kor által kínált kihívásokkal és lehetőségekkel szembe nézzünk”. Ebben szakértőkké kell válni: „a változás szakértőivé”. Legyetek azonban óvatosak – figyelmeztetett –, mert a változás nem azt jelenti, hogy követjük a pillanatnyi divatot, hanem a lét- és gondolkodásmódunk megváltoztatását, abból a hozzáállásból kiindulva, hogy rácsodálkozunk arra, ami nem változik, és mégis mindig új.

Találkozás, meghallgatás és beszéd

Ferenc pápa ezután szólt a harmadik célról: a találkozásról, a meghallgatásról és a beszédről. Ezt a jó kommunikátor egyfajta „abc”-jeként írta le, „mert ez a dinamika minden jó kommunikáció alapja”. A találkozás azt jelenti, hogy az ember színlelés nélkül megnyitja a szívét az előtte álló személynek – mondta a pápa. „A találkozás a tudás előfeltétele. Ha nincs találkozás, nincs kommunikáció” – tette hozzá. A meghallgatás pedig arról szól, hogy megtanuljunk csendben lenni, elsősorban önmagunkban, és tisztelni a másikat azáltal, hogy meghallgatjuk. „Munkátokat mindig ezek a tettek vezéreljék, mindig a főnevekre, vagyis az emberekre összpontosítva, semmint a zavaró jelzőkre” – mondta a pápa.

A szinodális út

A negyedik és egyben utolsó cél, amelyre a pápa beszédében összpontosított, a „szinodális út” volt. A pápa megjegyezte, hogy az egyház egy utat jár be, és a szinodális úton járni azt jelenti, hogy „teljességében megéljük az ekklezialitást”. Beszéde végén Ferenc pápa megállapította, hogy országos egyesületekként „olyan helyek vagytok, ahol mindennap elképzeléseket és elméleteket vettek össze az emberek fáradtságával és reményeivel”. Végül a pápa a szervezet minden tagját Szalézi Szent Ferencre, „az újságírók és kommunikátorok védőszentjére, valamint Boldog Carlo Acutisra bízott, aki megmutatja, mennyire fontos kreatívnak és leleményesnek lenni a digitális kommunikáció világában”.