Elhunyt a tudós német jezsuita Peter Gumpel atya, XII. Piusz pápa hűséges védelmezője

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán       

Egy hónap múlva lett volna 99 éves!

Gumpel atya immár több mint egy évtizede a Canisius-házunk gyengélkedő részlegén lakott, de élete végéig minden nap íróasztalához ült és olvasott, írt, jegyzetelt. Tudtuk, benne a múlt század közepe és második fele történelmének alapos ismerete rejlik, személyes tapasztalatok, széleskörű tájékozottság és a pápáktól neki adott különös lehetőség jegyében, ami révén VI. Pál pápa rendeletére külön hozzáférése volt a Vatikáni Titkos Levéltár akkor még valóban titkos és így jórészt ismeretlen adataihoz. Gumpel atya, aki egész életében a történelmi tisztánlátást szolgálta, idős korában – noha már tolókocsiban ült –, egyre inkább rendtársai „felszolgálója” lett. Ha a közös étkezések során valakinek hiányzott valami az asztalnál - tányér, pohár vagy evőeszköz – Gumpel atya szó szerint „kereket oldott” és már viharzott is segíteni. Visszatérve a helyére, továbbra is olyan fegyelmezetten ült a helyén, mint egy régi-vágású német jezsuita: egyenes derékkal és kevés szóval.

Neki is gyorsan menekülnie kellett Németországból…

Egy hónap múlva lett volna 99 éves! Hannoverben, Alsó-Szászország fővárosában született 1923. november 15-én, zsidó származású jómódú német családban. Édesapja katolikus hitre tért és családja is ebben a hitben nevelkedett. Gumpel atya mindig nagyon diszkréten beszélt élete e korai időszakáról, ám egy interjúban elmondta, hogy „nekik sokat kellett szenvedniük a nemzetiszocialista uralom idején. Édesanyját bebörtönözték, egyik nagyapját pedig megölték.” Ezért kellett neki is gyorsan elmenekülnie Németországból, először Franciaországba, majd Hollandiába. 1938-ban az akkor 15 éves Peter Gumpelt felvették a nijmegeni jezsuiták bentlakásos iskolájába és ott is maradt a háború végéig.

1944 szeptemberében belépett a Jézus Társasága holland rendtartományába

A líceumi érettségi után 1944 szeptemberében belépett a Jézus Társasága holland rendtartományába, 1946-1947 között különféle megbízatásokkal az amszterdami jezsuiták Szent Ignác kollégiumában élt és dolgozott. A háború után apja visszaköltözött Németországba, Peter pedig Rómába került a jezsuiták vezette Német-Magyar pápai kollégiumba repetitorként, ahol 1947-től 1949-ig főként filozófiában segítette a diákokat, jóllehet legtöbbjüknél fiatalabb volt. 1947-ben Angliába küldték, ahol a jezsuiták londoni Heythrop kollégiumában végezte teológiai tanulmányait 1953-ig, közben pedig 1952-ben pappá szentelték. Londoni tanulmányai idején ugyanott a kollégiumban találkozott egy fiatal olasz jezsuitával, Paolo Molinari atyával, akivel, miközben először angolra tanította, egy életre szóló barátságot kötöttek, mely a későbbiekben a boldoggá avatási ügyek végzése során négy évtizedes közös munkát is jelentett. A spanyolországi Gandía-ban végezte harmadik rendi próbatételét 1953-54-ben, majd Rómába visszatérve 1954-ben szerzett doktorátust a Gergely-egyetemen és folytatta 1954-től 58-ig a Német-Magyar kollégium repetitori megbízatását.   

Gumpel atya 1960-ban kapta meg végre élete fő feladatát

A sokrétű, soknyelvű és sokhelyű tevékenység után Gumpel atya 1960-ban kapta meg végre élete fő feladatát, amikor kinevezték a Jézus Társaság boldoggá-avatási ügyei új főposztulátora, az említett Paolo Molinari atya asszisztensévé. Mindketten a rend központi kúriáján laktak és ott dolgoztak, de feladatuk messze túlnőtt a Társaság körein. P. Gumpel 1972-83 közt a Szentté avatási Kongregáció konzultora, majd 83-től 93-ig annak relátora és stúdiumainak tanára volt, egyúttal pedig a spiritualitás tanára a Gergely egyetemen és a Keleti Intézetben.

40 éven át közös munka a jó barát Molinari atyával

Molinari atyával a Társaság boldoggá avatási eljárásainak posztulátoraiként negyven éven át együtt dolgoztak, egészen 2010-ig, amikor megbízatásuk lejárt. Ennek páratlan gyümölcse, hogy a Jézus Társasága összesen 39 boldoggá- és szentté avatási eljárását vezették le, melyeket boldoggá avatás, illetve kanonizáció követett. Emellett Gumpel atya a Kongregáció relátoraként 70 egyéb boldoggá-avatási ügyet is vitt. Ezt a hihetetlen munkát mindig feszes szakmai elkötelezettséggel végezték együtt az egyháztörténelem, a teológia és a spiritualitás területein. Közösen és barátságban folytatott munkájuk példa lett nagyon sokak számára, nemcsak a Társaságon belül. Még pápák is hozzájuk folyamodtak jeles szakmai ügyekben. XXIII. János és VI. Pál pápák nagyra értékelték közös munkájukat és gyakran személyesen kikérték véleményüket. Gumpel atya peritusként, zsinati szakértőként vett részt a II. Vatikáni Zsinat munkájában, melynek 60 évvel ezelőtti nyitányára ma oly szeretettel emlékezik az egész egyház. VI. Pál pápa kérésére Gumpel atya a zsinat során külön konferencia-sorozatot tartott az afrikai püspököknek, hogy felfrissítse teológiai és a zsinati-eljárási ismereteiket.

Külön pápai engedéllyel hozzá férhetett a Vatikáni Titkos Levéltár dokumentumaihoz          

Ám kétségtelenül P. Gumpel életének főműve XII. Piusz pápa szolgálata megértésének történelmi tisztázáshoz kapcsolódik, amikor a zsinat végén, VI. Pál pápa meghirdette elődei, XII. Piusz és XXIII. János pápák boldoggá-avatási ügyeinek hivatalos vizsgálatát. A mára már szentté avatott VI. Pál pápa XII. Piusz ügyét a Jézus Társasága Posztulációs bizottságára bízta, vagyis Molinari atyára, akinek közvetlen munkatársa volt P. Gumpel. Ilyen minőségben, külön pápai engedéllyel férhetett hozzá a Vatikáni Titkos Levéltár védett dokumentumaihoz. 1983-ban Gumpel atyát kinevezték a Szentté avatási Kongregáció relátorává és ezzel ő lett XII. Pius pápa boldoggá-avatási ügyének a felelőse. Saját sorstapasztalata, német anyanyelve, európai begyökerezettsége valóban egyedülivé tette a helyzetét és ennek jegyében a szakma világa úgy tekintett rá, mint aki XII. Piusz alakjának és munkásságának páratlan mélységű ismerője. Minden bizonnyal ő volt XII. Piusz leghatározottabb és legelhivatottabb védelmezője az ellene különböző oldalról felhozott vádakkal és kifogásokkal szemben.

Gumpel atya mindig megvédte XII. Piusz emlékét

Gumpel atya rendkívüli nyelvismerete is segítségére volt, hiszen anyanyelvén túl beszélt még angolul, olaszul, franciául, hollandul és spanyolul. Számos publikációja és konferencián való részvétele mellett több mint 300 televíziós, rádiós és egyéb médiainterjút adott. Az újságírók számára a Gumpel-interjúk felejthetetlenek maradnak, mert kristálytiszta logikával, világos okfejtéssel, mégis közérthetű egyszerűséggel tudott beszélni a legbonyolultabb kérdésekről is. Tán egy évtizede, hogy egyik interjúban beszámolt az 1983-ban elhunyt Pascalina Lehnert szerzetesnővérnek, XII. Piusz pápa egykori asszisztensének különleges szolgálatáról, melyet a pápa megbízásából végzett a II. világháború idején. A bajor származású Pascalina nővér, a Szent Kereszt iskolanővérek tagja a pápa kérésére egy saját maga vezette furgonnal a 43-as években rendszeresen élelmet és egyéb segítséget vitt Rómában az akkor már rejtőzni kényszerülő zsidó családoknak. „A karitász megannyi gesztusával segített rajtuk” – mondta nemrégen, aminek most már utána is lehet járni, hiszen Ferenc pápa 2019 márciusában megnyitotta a kutatók előtt a Vatikáni Titkos Levéltár érintett részét. Gumpel atya mindig megvédte XII. Piusz emlékét, a történész megbízható érveivel, konkrét dokumentumokra hivatkozva. Vallotta: „Szilárd meggyőződésem – és ebben egyáltalán nem számít, megélem-e azt vagy sem –, hogy egy napon XII. Piusz pápát az oltár dicsőségére emelik és szentté avatják”. Tegnapelőtt szerdán megjelent az Isten színe előtt és Pál apostollal együtt megvallhatta: „Scio Cui credidi, Tudom, kinek hittem” (2Tim 1,12).

(vl)