A pápa a Centesimus Annus Pro Pontifice Alapítványhoz: kovászként a gazdasági valóságban

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Legyetek kovásza a gazdasági valóság etikájának

A Szentatya beszéde kezdetén köszönet mondott az alapítvány munkájáért, mely az egyház szociális tanításának a szolgálatában nemcsak annak megismertetésén fáradozik, hanem azt szakemberként mintegy belülről ismerve a gazdasági élet folyamatosan változó világához igazítja. Utalt konferenciájuk témájára, melynek címe: „Inkluzív növekedés a szegénység felszámolása és a békét szolgáló fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében”. A pápa számára

a kulcskifejezés az „inkluzív növekedés”, amiről Szent VI. Pál pápa szólt a Populorum progressio enciklikájában: „A fejlődés nem korlátozódik az egyszerű gazdasági növekedésre, hanem integráló jellegűnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy minden ember és az egész ember előmozdítását célozza” (14. sz.). Ezért a fejlődés vagy befogadó, vagy nem. Ebből adódik az Alapítvány feladata, hogy világi szakemberei révén legyenek kovásza a gazdasági valóság etikájának, amire az evangélium szemléletével kell rátekinteni. Ferenc pápa idéz egy kortárs amerikai író művéből, aki a tőzsde összeomlása előtti időről így beszél: „Már érezhető volt a depresszió hatása számos országban, a dolgozók mind nyugtalanok voltak. Sok kétségbeesett emberrel találkoztunk az utcán és Yehudi mester arra tanított  minket, hogy soha ne nézzünk senkire felülről, lefelé” (Paul Auster, Mr Vertigo, Torino 2015, 126). Minden ettől a rátekintéstől függ, felülről lefelé nézni kizárólag csak akkor szabad, ha a másikat fel akarjuk emelni.

A szegénységet nem lehet segélyezéssel leküzdeni!

Az inkluzív növekedés azonban szabad a profit legnagyobb mértékű növelése szándékától, nem hajlik vissza önmegára a tekintete. A szegénységet nem lehet segélyezéssel leküzdeni, nem! Az csak elaltatja a szegénységet, de valójában nem győzi le – állapította meg a pápa és idézett a Laudato si enciklikájából: „A szegények pénzbeli támogatása mindig csak átmeneti orvosság a vészhelyzetek kezelésére. Az igazi cél abban áll, hogy lehetővé tesszük számukra a méltó életet a munkán keresztül” (128. sz.), vagyis a megoldás ajtaja a munka. A törékeny helyzetűek munkához segítése nélkül csak a leselejtezés világát gyarapítjuk, mert miközben gyarapodik a gazdaság, növekszik egy újfajta szegénység. Ferenc pápa azt ajánlotta a Centesimus Annus Alapítvány kongresszusának, hogy megfontolásaikat kísérje a tekintet megtérése, mert csak az alázatos látás tud minden emberben testvért és nővért felfedezni. Folytassák tovább elkötelezettségüket és segítsék az inkluzív növekedés és az Egyház társadalmi tanításának a  megismertetését.

A Centesimus annus enciklika története

A Centesimus annus, magyarul „századik év” szent II. János Pál pápa 1991. május elsején, Munkás Szent József napján megjelent szociális enciklikája, mely megemlékezik XIII. Leó pápa száz évvel korábban, 1891-ben megjelent „Rerum novarum” enciklikájáról és a további egyházi  megnyilatkozásokról, melyek létrehozták az egyház szociális tanítását. Az egyház szociális tanítása nem közgazdaságtan, hanem a társadalmi igazságosság evangélium szemlélete és abból adódó elkötelezett cselekvés. Szent II. János Pál pápa lelkipásztori szempontok szerint elemzi a „történelem bizonyos újkeletű eseményeit.  ...Nem szükséges hangsúlyozni, hogy az események figyelmes tanulmányozása - azzal a céllal, hogy az evangelizáció előtt álló új követelményeket fölismerjük - fényt derít a lelkipásztorok feladataira. Ugyanakkor nem feladatunk e témakörben végleges ítéleteket alkotni, mivel ez nem tartozik a Tanítóhivatal sajátos hatáskörébe.”  

A Centesimus Annus Pro Pontifice Alapítvány története

A „Centesimus Annus” mélyreható tanulmányozása a 90-es évek elején arra ösztönzött néhány különösen fogékony és szociálisan elkötelezett hívő embert, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy egyesítsék az üzleti és pénzügyi világ számos jól képzett katolikus személyiségét, hogy a legmegfelelőbb módon terjesszék az enciklikában foglalt alapelveket az egyház társadalmi tanításáról. Egyúttal pedig teremtsenek forrásokat a Szentszék szociális jellegű költségeinek fedezésére, amivel hatékonyan válaszolnak az egész Egyház, sőt az egész emberiség részéről érkező különféle és egyre növekvő igényekre. Castillo Lara bíboros és Giovanni Lajolo bíboros irányítása alatt néhány katolikus vállalkozó és pénzügyi szakember elkezdte a tagok toborzását. Az ötlet így lassan formát öltött és különféle találkozók során tökéletesedett. Castillo Lara bíboros a kezdeményezésről először az Államtitkárságot tájékoztatta, majd II. János Pál pápa elé terjesztette az alapítvány létrehozásának ötletét, amelyet a Szentatya saját döntése jegyében 1993. június 5-én hozott létre. Az Alapítvány igazgatósága kezdetben hét tagból állt, valamennyien olaszok voltak. 2004 májusától csatlakoztak az első nem olasz igazgatók, bizonyítva intézményük nemzetköziségét. Az ugyanebben az évben elfogadott alapszabály-módosításban az igazgatók létszáma kilenc főre emelkedett. Az Alapítvány székhelye kezdettől fogva az Apostoli Palotában található. Az Alapítvány jelenlegi elnöke Anna Maria Tarantola jogász professzor asszony, aki a mostani szombati találkozón Ferenc pápát köszöntötte.