A Havas Boldogasszony bazilika, melyben az Építőmester a maga alkotta templomban lakik

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

P. Vértesaljai László elmélkedése az augusztus 5-i Havas Boldogasszony tiszteletére     

Szent Péter eredeti vatikáni sírja híres támfalának (Muro G) vörös vakolatjára zarándokok ezrei karcolták be hitvallásukat az első századokban. Mindenekfölött Krisztus monogramjával szórták tele a jó öles támfalat, de a spontán hit odarajzolta Péter nevét rövidítve, sőt leleményesen még a hivatalát is megjelölte, amint a PE kezdőbetűkből az utóbbit lejjebb húzta, ami így egy kulcsot mintázott: az „oldás és kötés” Péterre bízott feladatát. Az Üdvözítő és Róma vértanú püspöke nevének „megvallása és segítségül hívása” mellett feltűnik az M betű is, de néha kiírva is olvashatjuk: Mária. Ennek a zarándokkarcos hitvilágnak alapvető olvasata, hogy az első századok keresztényei megvallották hitüket Jézus Krisztusban, egyúttal megadták ecclesia-tudatuk két alapvető vonását, hogy az Úr nevét megvalló közösség „péteri és máriás jellegű”.

Amint a keresztények a 313-as milánói rendelet jegyében kibújhattak a katakombákból és hitüket szabadon gyakorolhatták, Rómában megépültek az első bazilikák, mégpedig Nagy Konstantin császár hathatós támogatásával. Az első és mértékadó keresztény kultikus hely a Lateráni család egykori birtokán állított püspöki széktemplom, melyet az Üdvözítő tiszteletére emeltek. Ezt követően a Krisztust vérükkel megvallók mártír-bazilikái születtek meg, a Vatikáni Szent Péter, a falakon kívüli Szent Pál az ostiai út mentén, a Via Appia „mélyedésénél” ad catacumbas felhúzott Szent Sebestyén bazilika, a hispániai eredetű Szent Lőrinc római vértanú fődiakónus sírja fölé emelt templom és a Szent Ilona anyacsászárnő kérésére a saját telkén és saját költségén állított Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilika, ahol a Golgotán fellelt Krisztus-kereszt egy darabját őrizték és tisztelték.

Krisztus egyházának péteri és vértanú vonása mellett a máriás jelleg sem hiányozhatott sokáig, sem a bizánci Új Rómában, sem az Örök Városban. Emeljünk templomot a Megváltó Anyjának tiszteletére is! – érezték a negyedik század római keresztényei és így született meg először egy kisebb templom, melynek építését „alulról” kezdeményezték a Város keresztényei. Ez az első ókeresztény templom, mely nem császári rendeletből és nem is imperátori ideológiából született, hanem a Szentlélek kovászából, mely összegyúrta az ekklézsiát.   

A Hely is beszédes! Róma hét halmának legmagasabbjára emelték, a Mons Esquilinusra. Legenda is szövődött az alapításhoz, mely a Város püspökét és egy gazdag patrícius házaspárt tett meg alapítónak. 358-at írtak akkor, mikor Liberius pápa és Joannes patrícius a feleségével augusztus 4-ről 5-re virradó éjjel álmot látott hóeséssel. Másnap reggel a helyszínre sietve az egy épület alaprajzát mintázó hófoltok nyomait kapával megjelölték, majd föléje templomot emeltek. E régi hagyomány jegyében nevezik a templomot így: Sancta Maria ad Nives, Havas Boldogasszony. A falakkal körülvett Város közepén állott, Anyaként vette szárnyai alá a közeli Lateráni és Jeruzsálemi bazilikákat és vonta a Városhoz a környező vértanú templomokat.

Hetven év elteltével a Város kinőtte a régi Mária templomot, mint ahogy az egyház egésze is – éppen Krisztus titka mélyebb értelmezése révén – jutott az Üdvözítő Édesanyjának teljesebb látására. 431-ben az efezusi Szűz Mária bazilikában Kelet és Nyugat püspökei egyhangúan kijelentik, hogy a boldogságos Szűz Mária Istennek Szent Anyja, Theotokosz. Hittani formát öltött a kezdetektől fogva élő Mária tisztelet, melyet az egyik zsinati résztvevő, Alexandriai Szent Cirill beszéde így méltatott: „Örömmel tölt el a szentek gyülekezete, mert látom ezt a boldog és lelkes közösséget, amely a Szent és Istenszülő mindenkor Szűz Mária hívására készséges szívvel gyűlt itt egybe. Fogadd tehát hódolatunkat, titokzatos Szentháromság, aki az Istenszülő Szent Szűz Mária templomába hívtál össze bennünket. Köszöntünk, Istenszülő Szűz Mária, az egész földek drága kincse, ki nem alvó lámpás, a szüzesség koszorúja, az igaz tanítás királyi pálcája, örökre ép templom; köszöntünk téged, mert befogadtad azt, akit az egész világ nem fogadhat be; anya vagy és szűz, s általad jön az Úr nevében (Mt 21, 9) az, akit áldottnak mond a szent evangélium. Köszöntünk téged, aki a Mérhetetlent és Felfoghatatlant szűzi méhedbe zártad; általad dicsőítjük és imádjuk a Szentháromságot; általad ünneplik és tisztelik a drága szent keresztfát az egész világon; általad ujjong az ég, örvendeznek az angyalok és főangyalok; miattad futamodnak meg a gonosz lelkek, és bukott le az égből a kísértő sátán; általad vétetik fel a bűnbe esett ember a mennybe; az oktalan bálványimádásba süllyedt emberiség általad jut el az igazság megismerésére; általad lesz osztályrésze a keresztség a hitre térőknek; általad van okunk az örömre; általad alakultak meg az egyházak a földkerekségen, és általad térnek meg a nemzetek. Hogyan is folytassam még tovább? Általad kaptuk Isten egyszülött Fiát, aki ragyogó fényessége lett azoknak, akik sötétben és halálos homályban ülnek (Lk 1, 79); általad jövendöltek a próféták; általad hirdették az apostolok az üdvösséget a nemzeteknek; általad támadnak fel a halottak; általad uralkodnak a királyok. És mindezt a Szentháromság műveli általad. Vajon méltóképpen magasztalhatná-e valaki az emberek közül a legdicséretesebb Máriát? Ő anya is és szűz is; a csodák csodája ez, amely engem bámulatba ejt, és magával ragad. Ugyan ki is tilthatja meg az Építőmesternek, hogy a maga alkotta templomban lakjék? És ki vetheti szemére Istennek, hogy saját szolgálóleányát választotta anyjának? Nézzétek, az egész világ hogyan örvendezik! Tiszteljük tehát, és imádjuk az Egységet, valamint féljük és tiszteljük az osztatlan Háromságot; dicsérjük és ünnepeljük a mindenkor szűz Máriát, Isten szent templomát, és az ő Fiát, a szeplőtelen Jegyest, akinek dicsőség legyen mindörökkön-örökké. Ámen.”

Csak ismétlem a nagy alexandriai püspök, Szent Cirill szavát: „Ugyan ki is tilthatja meg az Építőmesternek, hogy a maga alkotta templomban lakjék?” Meghallotta ezt Rómában a Város püspöke, III. Sixtus pápa (432-440) és így folytatta: Vajon mi akadályozhatja azt, hogy templomot emeljünk annak, aki befogadta magát az Építőmestert? Így készült el az ötödik század közepére a mai Santa Maria Maggiore bazilika, melynek belső tere a leghűebben és legeredetibb módon őrzi az ősi bazilikák jellegét. A szentélyt a főhajótól elválasztó, mozaik-borította boltíves „győzelmi fal” csúcsán a Mária szülte Krisztus ül egy hatalmas trónuson, annak jeleként, hogy a Szűz Istent szül: a názáreti Jézus nem „lett” Istenné, hanem az Örök Ige Mária méhében Istenként fogant meg és így is született, ezért is imádták az egyszerű pásztorok és a világ bölcsei.

A trónus alatt futó dedikációs felirat „Sixtus tertius episcopus, plebi Dei” pedig felfedi, hogy harmadik Sixtus pápa Isten népének ajánlja a templomot. Isten Népének, mely máig a gyermek szeretetével ragaszkodik mennyei Édesanyjához, Üdvözítőnk és a Szentegyház Anyjához. Havas Boldogasszony, könyörögj érettünk!