Jézus tanítványai életükkel hirdessék az evangéliumot – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

Jézus munkásoknak nevezi tanítványait, akik arra kaptak meghívást, hogy munkálkodjanak az evangéliumi jó hír terjesztésében, életükkel tegyenek tanúságot a testvéri szeretetről – magyarázta a pápa, arra buzdítva a híveket, hogy közösségben, másokkal együttműködve végezzék evangelizáló tevékenységüket, ne engedjenek a versengés, a feltűnni vágyás világi szemléletének.

Jézus maga előtt kettesével küldi el tanítványait

A vasárnapi evangéliumi szakaszban olvassuk, hogy „az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott” (Lk 10,1) – kezdte beszédét a pápa, rámutatva, hogy Jézus a tanítványokat nem egyenként, hanem kettesével küldte el. Kettesével menni misszióba gyakorlati szempontból látszólag több hátránnyal, mint előnnyel jár. Fennáll annak a veszélye, hogy a két személy nem jön jól ki egymással, hogy különbözik lépteik tempója, hogy egyikük elfárad vagy megbetegszik útközben, megállásra kényszerítve a másikat is. Amikor pedig egyedül vagyunk, úgy tűnik, hogy utunk gördülékenyebbé, akadályoktól mentessé válik. Jézus azonban nem így gondolja: nem magányos embereket küld el maga előtt, hanem tanítványokat, akik kettesével mennek – mondta nyomatékkal a pápa, majd feltette a kérdést: mi az oka az Úr e választásának?

A tanítványok arra kaptak megbízást, hogy előkészítsék Jézus fogadását

Az evangéliumi szakasz elbeszélése szerint a tanítványok feladata, hogy előre menjenek a falvakba és előkészítsék az embereket Jézus fogadására. Az utasítások, amelyeket Jézus ad, nem annyira arra vonatkoznak, hogy miket kell mondaniuk, hanem inkább arra, hogy milyennek kell lenniük: vagyis nem egy „forgatókönyv” arról, hogy miket mondjanak, hanem arról, hogy hogyan tegyenek tanúságot életükkel – hangsúlyozta a pápa, majd arra mutatott rá, hogy Jézus munkásoknak nevezi tanítványait. Arra kaptak ugyanis meghívást, hogy munkálkodjanak, vagyis evangelizáljanak magatartásuk révén. És az első konkrét cselekedet, amellyel a tanítványok küldetésüket végzik, az éppen az, hogy kettesével mennek. A tanítványok nem „szabadúszók”, nem prédikátorok, akik nem hagynak szóhoz jutni másokat. Mindenekelőtt életükkel hirdetik az evangéliumot: azzal, hogy tudnak együtt lenni, hogy tudják egymást kölcsönösen tisztelni, hogy nem akarnak a másiknál tehetségesebbnek mutatkozni, így életük egybehangzó utalás az egyetlen Mesterre – fejtette ki tanításában Ferenc pápa.

Testvériség nélkül nem halad előre az evangelizálás

Ki lehet dolgozni tökéletes lelkipásztori terveket, meg lehet valósítani jól sikerült projekteket, mindent meg lehet szervezni a legapróbb részletekig; összehívhatunk tömegeket és rendelkezhetünk számos eszközzel, azonban, ha nincs készség a testvériségre, az evangéliumi küldetés nem halad előre – fejtette ki Ferenc pápa, majd felidézett egy történetet, amelyet egy misszionárius mesélt el, aki egy rendtársával együtt elindult Afrikába. Egy idő múlva azonban a misszionárius különvált társától és megállt egy faluban, ahol sikeresen megvalósított egy sereg építkezést a közösség javára. Minden jól működött, amikor egy napon hirtelen összerezdült: rájött, hogy élete egy ügyes vállalkozóé, aki mindig építkezéseken vagy számlakönyvek között tartózkodik. De… és ez a „de” folytatás nélkül maradt. Ekkor másokra, világi hívekre bízta a munkálatok vezetését és csatlakozott rendtársához. Így értette meg, hogy az Úr miért küldte el tanítványait „kettesével”: az evangelizáló küldetés ugyanis nem személyes aktivizmuson, vagyis cselekvésen alapul, hanem a testvéri szeretet tanúságtételén, a nehézségeken keresztül is, amelyekkel az együttélés jár – állapította meg a pápa.

Mi hogyan hirdetjük másoknak az evangéliumi jó hírt?

Ezután arra buzdított, hogy tegyük fel mindnyájan magunknak a kérdést: mi, hogyan visszük el másoknak az evangéliumi jó hírt? Testvéri lelkülettel és stílusban, vagy a világ módja szerint, főszereplőként, versengéssel és hatékonysággal? Tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy képesek vagyunk-e együttműködni, tudunk-e közös döntéseket hozni, őszintén tiszteletben tartva a körülöttünk lévőket és figyelembe véve szempontjukat, hogy közösségben, nem pedig egyedül evangelizálunk? Voltaképpen mindenekelőtt így tárja fel a tanítvány élete a Mesterét, valójában hirdetve őt másoknak – foglalta össze tanítását Ferenc pápa, majd a Szűzanyához fohászkodva zárta beszédét: „Szűz Mária, az egyház Anyja tanítson meg minket, hogy előkészítsük az Úr útját a testvériség tanúságtételével”.