Ferenc pápa szentmisét mutatott be a római kongói közösségnek: a békét válasszátok!

Gedő Ágnes / Gabriella Ceraso – Vatikán

„Elvisszük Kinshasát a Szent Péter-bazilikába és együtt ünnepelünk minden, Rómában élő kongóival, akik sokan vannak!” – Ferenc pápa ezt ígérte meg június 13-án, amikor el kellett halasztania egészségi okokból afrikai utazását. Július 3-án várták volna a Szentatyát a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosába, ahová államtitkárát, Pietro Parolin bíborost küldte el, mint ahogy a dél-szudáni lakosoknak is.

Kinshasa a Szent Péter-bazilikában

Színes afrikai öltözékek, zenék és zairei rítusú imák töltötték meg a Szent Péter-bazilikát az ünnepre, amelyek a Bondeko kórus énekelt. A szentleckét és a hívek könyörgését a négy hivatalos nemzeti nyelven mondták el, a békéért fohászkodva. A gazdag, de gyakran erőszaktól sújtott Afrikáról beszélt homíliájában a pápa, aki a gyűlölet és a kapzsiság helyett a kiengesztelődésre szólított, melynek tanúi legyenek a keresztények.

„Ma, kedves testvérek, imádkozzunk hazátok, a Kongói Demokratikus Köztársaság békéjéért, mely annyi sebből vérzik és szenved a kizsákmányolástól. Csatlakozunk az országban celebrált szentmisék imaszándékához és azért fohászkodunk, hogy a keresztények legyenek a béke tanúi, képesek legyenek túllépni minden ellenálláson, bosszúvágyon. Hogy képesek legyenek leküzdeni a kísértést, miszerint nem lehet kiengesztelődni és ne ragaszkodjanak betegesen saját csoportjukhoz, mely a többiek lebecsüléséhez vezet.”

Jézus elküldi tanítványait a világba

Szentbeszédében Ferenc pápa a vasárnapi evangéliumi szakaszból (Lk 10,1-12.17-20) kiindulva arról beszélt, hogyan küldi el tanítványait Jézus: „Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült„ (Lk 10,1). Ez a küldetés három jellegzetességet, sőt meglepetést tartogat: a felszerelés, az üzenet és a stílus, amellyel minden kereszténynek elmondják, hogyan éljenek és hogyan építsenek egy békés világot.

Mi kell a misszióhoz? Egy testvér

Az első meglepetés: a felszerelés. Ahhoz, hogy az ember ismeretlen tájakon vállaljon küldetést, több dolgot is magával kell vinnie, természetesen a legfontosabbakat. Jézus viszont nem azt mondja, mit vigyünk, hanem azt, hogy mit ne vigyünk: „Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut” (Lk 10,4). Gyakorlatilag semmit: semmilyen poggyászt, semmilyen biztonságot adó dolgot, semmilyen segédeszközt. Gyakran azt gondoljuk, hogy egyházi kezdeményezéseink azért nem működnek megfelelően, mert nincsenek struktúráink, nincs pénzünk, nincsenek eszközeink: ez nem igaz. A cáfolat magától Jézustól származik. A papa így buzdított: Ne bízzunk a vagyonban, és ne féljünk az anyagi és emberi szegénységtől! Minél inkább szabadok és egyszerűek, kicsik és alázatosak vagyunk, annál inkább vezeti a Szentlélek a missziót, és annál inkább tesz bennünket csodáinak főszereplőivé. Adjunk teret a Szentléleknek! – bátorította a kongói híveket a pápa. Krisztus számára mást jelenti az alapvető felszerelést: a testvért. Jézus kettesével küldte el tanítványait, nem egyedül, mindig a testvérrel együtt, hiszen csak így működik a közösség. Ez az alapja az igehirdetésnek is. Vajon mi a jólétünkre koncentrálunk, vagy arra, hogy közelebb kerüljünk testvéreinkhez és törődjünk velük?

Békesség e háznak!

Ferenc papa ezután a küldetés második meglepetéséről beszélt: ez az üzenet, mely Jézus néhány mondatában rejtőzik, amikor elmondja, hogyan kell békét teremteni.

„Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak!” (Lk 10,5). Vagyis az Úr meghagyja nekik, hogy bármilyen helyre menjenek is, a béke követeiként jelenjenek meg. A keresztény ember mindig békét visz. A keresztény azon dolgozik, hogy békét teremtsen az adott helyen. Ez a megkülönböztető jegy: a keresztény a béke hordozója, mert Krisztus maga a béke. Erről ismerhetjük fel, hogy az övéi vagyunk-e. Ha viszont pletykákat terjesztünk, gyanakvást ébresztünk, megosztottságot okozunk, akadályozzuk a közösségvállalást, és saját hovatartozásunkat mindenek elé helyezzük, akkor nem Jézus nevében cselekszünk! Ferenc papa figyelmeztetett: aki haragot kelt, gyűlöletet szít, másokat ledorongol, az nem Jézusért dolgozik, nem békét visz.

Imádkozzunk a kongói közösség megbékéléséért!

Kedves testvéreim, ma imádkozzunk a békéért és a megbékélésért hazátokban, a sok sebből vérző és kizsákmányolt Kongói Demokratikus Köztársaságban! Kapcsolódjunk az országotokban erre a szándékra bemutatott szentmisékhez, és imádkozzunk, hogy a keresztények a béke tanúságtevői legyenek, akik képesek legyőzni minden gyűlöletet, minden bosszúvágyat, legyőzni annak kísértését, hogy a megbékélés nem lehetséges, minden egészségtelen ragaszkodást a saját csoporthoz, mely mások megvetéséhez vezet.

Magunkon kell kezdeni a béketeremtést

Ferenc pápa leszögezte: a béke velünk kezdődik; veled és velem kezdődik, mindannyiunkkal, mindannyiunk szívével! Ha Jézus békéjét éled, ő eljön, és a családod, a társadalmad megváltozik. Akkor változik meg, ha először a szívedben áll be változás: ha szíved nem áll háborúban, nincs benne harag és düh, nem megosztott, nem kettős, nem hamis. A béke azzal kezdődik, hogy békét teremtünk és rendet teszünk a szívünkben, kikapcsoljuk a kapzsiságot, kioltjuk a gyűlöletet és a haragot, kerüljük a korrupciót, nemet mondunk a csalásra és a ravaszkodásra.

Mi mindig szelíd, jó, békés emberekkel szeretnénk találkozni, kezdve rokonainkkal és szomszédainkkal. Jézus viszont azt mondja: A békét te vidd az otthonodba, te kezd tisztelni a feleségedet és szívből szeretni őt, megbecsüléssel gondoskodni gyermekeidről, az idősebbekről, a szomszédaidról. Éljünk tehát békében, teremtsük meg a békét, és a béke ott lakozik majd otthonunkban, egyházunkban, országunkban!”

Bárányként a farkasok között

Ferenc pápa végül a tanítványok küldetésének harmadik meglepetéséről beszélt, amely a stílusra vonatkozik. Jézus azt kéri tőlük, hogy úgy menjenek a világba, „mint bárányok a farkasok közé” (Lk 10,3). Ez ellentétes a világ szemléletével, amely az erősebb győzelmét hirdeti. Krisztus azonban azt akarja, hogy bárányok legyünk, ne pedig farkasok. Ne legyünk naívak, de kerüljük a felsőbbrendűség és az elnyomás, a kapzsiság és a birtoklás minden ösztönét. Aki bárányként él, az nem támad, nem rombol: a nyájban marad, a többiekkel együtt, és Pásztorában talál biztonságot, nem az erőszakban vagy a gőgben, nem a pénz és a vagyon iránti mohóságban, ami annyi kárt okoz a Kongói Demokratikus Köztársaságban is. Jézus tanítványa elutasítja az erőszakot, nem bánt senkit – béketeremtő –, mindenkit szeret! És ha úgy látja, ez vesztes stratégia, akkor Pásztorára, Jézusra, Isten Bárányára tekint, aki így győzte le a világot, a kereszten. Így győzte le a világot! És én – kérdezzük meg újra magunktól – bárányként élek-e, mint Jézus, vagy farkasként, ahogy a világ szelleme tanítja, az a szellem, amely fenntartja a háborút?

Az Úr segítsen bennünket, hogy ma misszionáriusok legyünk, akik testvéreik társaságában járnak; ajkukon Isten békéjével és közelségével; szívükben a világ bűneit elvevő Jézusnak, a Báránynak a szelídségével és jóságával! – zárta a kongói közösségnek mondott szentbeszédét a pápa.