Ferenc pápa a Fehér Atyákhoz: a misszió Afrikában tanúságtétel, ima és testvériség

Gedő Ágnes – Vatikán

„Nagyon sajnálom, hogy el kellett halasztanom kongói és dél-szudáni utazásomat. Az én koromban nem egyszerű misszióba indulni! De imáitok és példátok bátorít engem, és bízom benne, hogy meglátogathatom ezeket a népeket, akiket a szívemben hordozok” – fordult a Fehér Atyákhoz a pápa, majd bejelentette, hogy július 3-án „elhozzuk Kinshasát a Szent Péter-bazilikába”. Arra a vasárnapra volt betervezve a szentmise Kinshasában, amit most a Rómában élő, nagy számú kongói közösségnek fog bemutatni a vatikáni bazilikában. „Emlékszem alapításotok 150. évfordulójára, amelyet együtt ünnepeltünk a missziós nővérekkel. Kérlek, adjátok át nekik is üdvözletemet” – mondta még a Fehér Atyáknak a pápa.

Hála és remény a helyes lelki magatartás

„A misszió mint prófétai tanúságtétel” - ezt a témát választották az Afrika Misszionáriusai idei nagykáptalanjukra. Hálával és reménnyel élték meg a tanácskozás napjait, ami a pápát elégedettséggel tölti el. Ha hálával tekintünk a múltra, az a jó lelki egészség jele, és ez táplálja a remény lángját is. Aki nem tud köszönetet mondani Istennek az ajándékokért, melyeket élete során kapott - legyen az bármilyen fájdalmas vagy nehéz is -, az nem tudja reményteljes lélekkel, nyitott szívvel várni Isten meglepetéseit, bízva a gondviselésben. Ez a lelki hozzáállás döntő ahhoz, hogy megérlelje a hivatásokat, melyeket az Úr ültet Lelke és igéje által. Az a közösség, amelyik köszönetet tud mondani Istennek és a testvéreknek, ahol segítik egymást remélni a Feltámadt Úrban, az magához vonzza és támogatja a meghívottakat. Tehát csak így tovább, hálával és reménnyel! – biztatta a fehér atyákat a pápa.  

Küldetés és prófétai tanúságtétel

Akkor lehetnek hűek Lavigerie bíboros, a kongregáció alapítójának karizmájához, ha a változó Afrikában is hűségesek maradnak Krisztushoz és evangéliumához.

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni?”  (Mt 5,13) “Apostolok vagytok, semmi más, mint apostolok” – szokta volt mondani Lavigerie bíboros. Jézus Krisztus apostola pedig nem térít erőszakosan, nem prozelita. Az evangélium hirdetésének semmi köze a prozelitizmushoz – hangsúlyozta a pápa, majd hozzátette: az apostol nem menedzser, nem tanult előadó, sem pedig informatikus mágus. Az apostol tanúságtevő. Ez mindig és mindenütt érvényes az egyházban, de különösen azokra a misszionáriusokra, akik az ún. első evangelizálást végzik, vagy döntően iszlám vallási területeken szolgálnak.

Imádság és testvériség

Mi a tanúságtétel? Lényegében két dolgot jelent: imádságot és testvériséget. Nyitott szívvel lenni Isten és testvéreink iránt. Először is Isten jelenlétében lenni a szentségimádásban minden nap. Onnan meríteni az életerőt, hogy benne maradjunk Krisztusban, ami az apostolkodás első feltétele. Ez a misszió ellentmondása: akkor mehetsz előre, ha maradsz. Ha nem tudsz megmaradni az Úrban, akkor nem tudsz haladni.

Közösségi prófécia

A pápa utalt rá, hogy nemrég avatta szentté Charles de Foucauld-t, akit a sivatag szentjeként tisztel a világegyház. Az ő karizmája is sok üzenettel szolgál nemcsak a misszionáriusoknak, hanem korunk minden keresztényének. Charles de Foucauld erős Istenélményéből kiindulva annyira átalakult, hogy mindenkit testvérének érzett. Imádság és testvériség: az egyháznak ehhez a lényegi maghoz kell visszatérnie, ehhez a sugárzó egyszerűséghez, persze nem egysíkúan, hanem a karizmák és szolgálati formák, intézmények gazdagságában. A lényeg azonban ez az eredeti mag, ami Pünkösdhöz és az első közösséghez vezet vissza minket. A prófétaság nem elsősorban egyszemélyes dimenzió, hanem inkább közösségi – mutatott rá a pápa.

Az evangelizálás öröme

A Fehér Atyák testvérisége is számos különböző országból, kultúrából származó tagokból áll. Nem könnyű kihívás ez, csak a Szentlélek segítségével lehet elfogadni. De ez a kis közösség, amelyik imából és testvériségből táplálkozik, arra hivatott, hogy párbeszédet folytasson a környezettel, amelyben él, a helyi emberekkel, kultúrával. Ebben a közegben a szegénységen túl gyakran találkoznak a biztonság és a kiszámítható élet hiányával, ahol megélik az evangelizálás édes örömét. Ezt a kifejezést használta Szent VI. Pál pápa Evangelii nuntiandi – kezdetű apostoli buzdításában. Az evangelizálás az egyház küldetése, az egyház öröme. Vegyétek kezetekbe ezt a buzdítást, ami ma is érvényes, nagyon sok megfontolandó támpontot ad majd a misszióhoz – mondta még Ferenc pápa a Fehér Atyák kongregációjának, majd az Afrikai Miasszonyunk oltalmába ajánlotta és megáldotta őket.

Afrika evangelizálása a Fehér Atyák missziója

A Fehér Atyák papi kongregáció Charles Martial Lavigerie bíboros által alapított római katolikus szerzetesrend. Központja Rómában van, Magyarországon nincsenek jelen. A Fehér Atyákat Lavigerie bíboros 1868-ban alapította Afrika evangelizálására. Elsődleges célja az volt, hogy az észak-afrikai mohamedánok között legyen a keresztény szeretet tanúja, de a rend úgy döntött alakulásakor, hogy fő célja egész Afrika evangelizálása legyen. Ehhez elsősorban helyben alakítanak ki apostoli közösségeket. A Fehér Atyák minél teljesebben igyekeznek alkalmazkodni a helybéli kultúrához, s kiállnak a társadalmi igazságtalanság ellen. Az alkalmazkodás terén teljesen alávetik magukat a helyi egyházi hatóságoknak. Valamennyi szerzetes megtanulja működési területének afrikai nyelvét. Céljuk az is, hogy a helyi közösségekből neveljenek ki őslakos papokat.

A XX. század második felétől új munkakörüknek tekintették az Európába került afrikai keresztények lelkipásztori szolgálatát. 1989-es adatok szerint 2691 szerzetes élt, körülbelül 600 házban. 1995-ös adatok szerint 473 házban 2404 rendtag, köztük 2040 pap élt.

A Fehér Atyák segítségére Charles Martial Lavigerie bíboros 1869-ben hozta létre a Fehér Nővérek rendjét, azzal a célból, hogy támogassák és segítsék az atyákat. A rend pápai jóváhagyását 1909-ben nyerte el. 1995-ben 175 helyen 1336 nővér élt. (Forrás: Wikipédia)