Ferenc pápa a maceratai egyetemhez: Nyitott párbeszéd a világgal minden szinten
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az egyetemen két világ találkozik, a tudás és az egyes ember világa
Ferenc pápa az őt köszöntő egyetemi rektor szavaira válaszolt, aki széles horizontot vázolt fel: Nyugat és Kelet közötti barátság, különböző kultúrák találkozása, a háború drámája, a migrációs jelenség és végül egy Seneca idézet a békéről. De valójában ez az egyetem! Az egyetem ugyanis az a hely, ahol az elme megnyílik a tudás, az élet, a világ, a történelem horizontja felé. Természetesen pontosan meghatározott szempontból kiindulva, az adott tudományterület elmélyült és módszeres tanulmányozásával, mindig nyitottan a világ és az emberiség átfogó megismerésére. Ez a távlat szinte megduplázódik, amikor a diák átlépi az egyetem küszöbét, mert ő maga is egy személyes univerzum, az egyetem pedig a teljes univerzumot vizsgálja. Így az egyetemen két világ találkozik, a tudás és az egyes ember világa, hiszen minden egyes emberi személy egy univerzum, akit csak az Isten ismer teljesen, összehasonlíthatatlan tisztelettel.
Az egyetem egybefogni a két horizontot, az egyént és a tudásét
De éppen ebben áll az egyetem kihívása – mutatott rá a pápa: egybefogni ezt a két horizontot, a világét és a személyét egy párbeszédben, amiből az emberség növekedése születhet. A pápa John Henry Newman gondolatát idézte az egyetemről, ahol az ember „egy életen át tartó szellemi szokást alakít ki, amelynek jellemzői a szabadság, tisztesség, nyugalom, mértékletesség és bölcsesség”. „Az egyetem által nyújtott oktatás sajátos gyümölcse ez és egyúttal az egyetem fő célja”. Ferenc pápa hozzáfűzte, hogy „ez egészen más, mint a felvilágosodás modellje, mely teletömte az ember fejét ismeretekkel, noha az egész embert kell figyelembe venni értelmi, érzelmi és cselekvő képességeivel együtt. Az egyes személyeknek ez az emberi növekedése csakis pozitív hatással lehet a társadalomra. Ezért a képzésbe, iskolába és egyetembe való beruházás a legjobb befektetés egy ország jövője szempontjából”.
Ki kell érlelni a találkozás kultúráját!
Beszéde második részében a különböző kultúrák találkozására reflektált a pápa, mely bizony nem megy magától. Nem elég a különböző eredetű tanárok és diákok találkozása. Ki kell érlelni a találkozás kultúráját, aminek minden bizonnyal az egyetem a kiváltságos helye. Macerata a szülővárosa Matteo Ricci atyának, aki e találkozás kultúrájának nagy „bajnoka”. Életművén túl főként azért lett a találkozások embere, mert túllépett az idegen, a külföldi kategóriáján és azért lett világpolgárrá, mert ő maga az emberi közösség polgára volt. Ez a találkozás kultúrája. A pápa örömének adott hangot, hogy a maceratai egyetem miközben megőrzi Matteo Ricci emlékét, egyúttal megpróbálja megvalósítani a kultúrák közötti párbeszédet az ő példája nyomán. Mennyire szükség van ma minden szinten, hogy elszántan járjunk ezen az úton, a párbeszéd útján! Mennyire hozzászoktak a világ hatalmai a kirekesztés útjához, a leselejtezés kultúrájához, mondván: Nincs szükség párbeszédre, a párbeszéd útjára. Ez csak időpazarlás, Igen, de ez az időpazarolás hozza aztán a legnagyobb és legszebb gyümölcsöt – zárta beszédét Ferenc pápa a maceratai egyetem tanárainak és diákjainak küldöttségéhez.
