Ferenc pápa a szerzetesnőknek: ismerjük el, hogy törékenyek vagyunk
Gedő Ágnes / Antonella Palermo – Vatikán
A Szentatya félretette előre megírt beszédét és kötetlenül szólt a szerzetesnőkhöz spanyol nyelven, két bibliai jelenetből kiindulva: amikor Jézus megmossa Péter lábát az utolsó vacsorán, és Mária Magdolna esete, akinek felszabadító élmény volt találkozni Jézussal.
Elismerve törékenységünket, szolgáljuk az emberiséget
Péternek változtatnia kellett gondolkodásán, hogy hagyja magát kiszolgálni. Magdolnát múltja ellenére apostolnak választották. Ebből a két megfontolásból kiindulva a pápa arra mutatott rá, hogy ma meg kell őrizni a szolgálat és a kölcsönös meghallgatás hozzáállását a teljes egyházi szeretetközösség érdekében. Az egyház Mesterétől tanulva - azért, hogy életet adhasson és másokat szolgáljon - el kell, hogy ismerje és elfogadja esendőségét, majd azután meghajoljon a másik ember törékenysége előtt. Ebből a szempontból tehát a tekintélyt szolgálatként kell megélni. A pápa tekintetbe véve a megszentelt élethez és a szerzetesi hivatáshoz kapcsolódó nehézségeket, a számbeli, működésbeli és a társadalmi szerepben megnyilvánuló térvesztést, pozitív szemléletre és lendületre biztatott.
Lehajolni a sebzett emberiséghez
Mások szolgájának lenni nem rabszolgaság kérdése. Lehajolni nem egyenlő azzal, hogy saját sebeinket nyaldossuk, hanem megnyit az emberi kapcsolatok előtt, a méltóság és a gyógyulás felé vezet, mint Péter esetében, amelyből kiindulva megújul kapcsolatunk Jézussal. Ferenc pápa lényegében arról beszélt a szerzetesnőknek, hogy az emberiség lába elé kell borulniuk, mert ott jön létre a valódi teológia. Éppen ebből a magatartásból fakad az öröm és a fejlődés. Mert alulról tudjuk újraolvasni karizmánkat és történelmünket. Ne féljünk új szolgálati formákat találni arra, hogy evangéliumi módon gyakoroljuk a tekintélyt. Ne elméleti és ideológiai legyen ez a keresés – az ideológiák megcsonkítják az evangéliumot -, hanem a megsebzett emberiség lábához való közeledésből induljon, a sérült testvéreink melletti kiállásból, saját közösségeink tagjaitól kezdve.
A szinodális folyamatban építsék a szeretetközösséget
Ne féljetek sebezhetőségetektől – buzdította a pápa a legfőbb női szerzeteselöljárókat -, vegyetek részt tevékenyen a szinódusi folyamatban, ezáltal gazdagítva az egyházat karizmátokkal, főként pedig saját közösségi életetekben valósítsátok meg a szinodális munkát! Legyetek a szeretetközösség építői, szőjétek az emberi kapcsolatokat! – húzta alá beszédében a pápa. Ezáltal lehetőség nyílik egymás meghallgatására, kölcsönös bátorítására, hogy kérdéseket tegyenek föl a mai szerzetesi élet lényeges elemeiről. Hagyják felszínre kerülni a kényelmetlen kérdéseket is. Ne féljenek sebezhetőségüktől, ne féljenek attól, hogy azt megmutassák Jézusnak! Ahol lehet, vonják be a világi híveket is a spiritualitásba, a szinodális megújulás szép jele az egymásról való kölcsönös gondoskodás. Ez különösen igaz a kis kongregációkra, vagy azokra, amelyeket nehéz fenntartani. A fontos az, hogy mindig hűséges és kreatív választ adjanak az Úrnak – mondta végül a pápa a Legfőbb Női Szerzetesi Elöljárók Nemzetközi Uniójának.
