A pápa a Treviglio-i Könnyező Szűzanya kegyhely küldöttségéhez: Isten együttérzésének a jele

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Mária követte a Fiát még az érzelmek szentségében is, sírásban és nevetésben egyaránt

Ferenc pápa a népes csoportot köszöntve megjegyezte: „Meglehet, otthon egyedül hagyták a Szűzanyát. A Könnyező Madonna címet nem csak ez kegyhely viseli, hanem a szirakúzai és a La Salette-i kegyhelyek is”. Mária könnyei Jézus könnyeit tükrözik, Jézus pedig maga is sírt. Az evangéliumok két epizódról számolnak be, amikor sír barátja, Lázár sírjánál (vö. Jn 11,35) és Jeruzsálem falai előtt (vö. Lk 19,41). Sírása mindkét esetben a fájdalom könnyei voltak. De elképzelhetjük, hogy Jézus sírt örömében is, például amikor látta, hogy a kicsinyek és az alázatos emberek lelkesedéssel befogadták az evangéliumot. Mária, mint Anya az első Tanítvány. De ő inkább Tanítvány, mint Anya – tette hozzá a pápa. Mindenben követte a Fiát, még az érzelmek szentségében is, a sírásban és nevetésben is egyaránt. Bizonyára örömkönnyekben tört ki, amikor megszülte Jézust a betlehemi istállóban és amikor látta, hogy a pásztorok és a bölcsek leborulnak előtte. És keserű könnyeket sírt végül, amikor követte szent Fiát a Via Dolorosán és amikor ott állt a Kereszt alatt. Íme a síró Szűzanya!

Mária sírása Isten együttérzésének a jele

Mária könnyeit Krisztus kegyelme változtatta át, hiszen egész élete, egész lénye, minden de minden átváltozik a Fiával, az üdvösség misztériumával való tökéletes egységben. Ezért, amikor Mária sír, könnyei Isten együttérzésének a jelei, Krisztus fájdalmának a jelei bűneinkért, az emberiségért, különösen a kicsinyeket sújtó gonoszságért és a szenvedő ártatlanokért. Mária könnyei annak is jele, hogy Isten sír nemcsak az Ukrajnát pusztító háború áldozataiért, mert a háború - legyünk bátrak és mondjuk meg az igazat – elpusztítja a háborúban érintett összes népet. Mindet. A háború nemcsak a legyőzött népet pusztítja el, hanem a győztest is, azt is tönkreteszi, de azokat is, aki felületes hírekkel néznek rá, hogy ki a győztes és ki a vesztes. A háború mindenkit elpusztít. Bízzuk Mária Szeplőtelen Szívére kéréseinket és biztosak lehetünk abban, hogy az Anya szívesen fogadja azokat és közbenjár a békéért, mert ő a Béke Királynője. Ő a Béke Anyja – erősítette meg a pápa.

Kérjük a „jó sírás” kegyelmét

Öt évszázadon át Mária könnyei öntözték a ti földeteket és nemzedékről nemzedékre kísérte népeteket az ő anyai gyengédsége – szólt a küldöttséghez. Ő anyaként arra tanít minket, hogy ne szégyelljük a könnyeinket. Nem, nem szabad szégyellnünk a sírást, éppen ellenkezőleg – és a szentek is erre tanítanak bennünket –, hogy a könny egy ajándék, olykor kegyelem, bűnbánat, a szív megszabadulása. A sírás azt jelenti, hogy megnyílunk, feltörjük az önmagába zárt énünk héját, és megnyílunk a minket átölelő Szeretet felé, amely mindig arra vár, hogy megbocsássunk. Isten szíve is ilyen. Meg akar bocsátani nekünk és csak azt kéri, hogy kérjünk tőle bocsánatot.

Ferenc pápa megjegyezte, hogy a mi korunk – általánosságban szólva – elveszítette a „jó sírás” szokását. Sírunk, ha megérint valami, amikor hagymát pucolunk, de hiányzik az az igazi sírás, ami a szívből jön, mint Péteré, amikor megbánta a bűnét és hiányzik az olyan sírás, mint a Fájdalmas Anyáé. Minthogy korunk kultúrája elvesztette a sírás iránt érzékét, ezért kérjük a kegyelmet, hogy tudjunk sírni, ne csak a háborúk miatt, hanem a leselejtezés miatt, főként a születés előtt elvetett gyermekek életéért, a hajléktalanokért. A pápa megjegyezte, hogy van egy külön fogadalmi szentmise, mely a könnyek adományát kéri. Ennek imája: „Uram, te vizet fakasztottál a sziklából, add, hogy könnyek fakadjanak szívem sziklájából is!” Lám, a kőszív, amely elfelejt sírni – szólt a pápa és buzdított: Kérjük a kegyelmet, hogy tudjunk sírjunk. Ebben segítenek nekünk Mária könnyei. Ne zárkózzunk magunkba, nyíljunk meg mások felé, főként a megbocsátó Atya felé és engedjük, hogy megérintsenek minket azok sebei, akikkel útközben találkozunk.

Végül Ferenc pápa a „Könnyező Szűzanya” névre emlékeztette a kegyhely küldöttségét. Ebben a gyönyörű címben benne rejlik a lelkigondozás, a gyengédség, az együttérzés, a közelség, ami az Isten stílusa. Ezeket tanulnunk kell Máriától, hogy kövessük Jézust és hagyjuk, hogy az Ő Szentlelke formálja érzéseinket, vágyainkat, terveinket és cselekedeteinket Isten szíve szerint.