Kérjük Isten világosságának a kegyelmét! – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

A Szentírás olvasása megvilágítja lépteinket, lángra lobbantja szívünket, új értelmet ad életünknek. A Szűzanya közbenjárásával nagyböjt kegyelmi időszakában fogadjuk be Isten szeretetét, amely új értelmet ad életünknek, átalakítja mindennapjainkat – tanította Ferenc pápa.

A tanítványok meglátták Jézus dicsőségét

Nagyböjt második vasárnapján az evangéliumi szakasz Urunk Színeváltozását beszéli el (vö. Lk 9,28-36). Miközben imádkozik egy magas hegyen, Jézus arca megváltozik, ruhája ragyogó fehér és szikrázó lesz és dicsőségének fényében megjelenik Mózes és Illés, akik Jeruzsálemben bekövetkező Húsvétjáról, vagyis kínszenvedéséről, haláláról és feltámadásáról beszélgetnek Ővele – mondta beszédében a pápa, majd ennek a rendkívüli eseménynek a tanúiról, Péter, János és Jakab apostolokról szólt, akik Jézussal együtt felmentek a hegyre. Úgy képzeljük el őket, hogy ezzel az egyedülálló látvánnyal szemben tágra nyitják szemüket. És minden bizonnyal így is volt. De Lukács evangelista megjegyzi, hogy „Pétert és társait elnyomta az álom” és „amikor fölébredtek”, meglátták Jézus dicsőségét. A három tanítvány álma oda nem illőnek tűnik – jegyezte meg Ferenc pápa, utalva rá, hogy ugyanezek az apostolok később a Getszemáni kertben is elalszanak, Jézus gyötrelmes imája idején is, amikor kérte tőlük, hogy virrasszanak (vö. Mk 14,37-41).

Meglepő a tanítványok álomba merülése

A pápa meglepőnek nevezte a tanítványok álmosságát ezekben a nagyon fontos pillanatokban, majd hozzátette, hogy ha figyelmesen olvassuk az evangéliumi szakaszt, akkor látjuk, hogy Péter, János és Jakab már elálmosodnak még mielőtt elkezdődne Urunk színeváltozása, vagyis éppen miközben Jézus imádkozik. Ugyanez következik majd be a Getszemáni kertben. Minden bizonnyal egy hosszú ideig tartó, csöndben és összeszedetten végzett imáról van szó. Azt gondolhatjuk, hogy kezdetben a tanítványok is imádkoztak egészen addig, amíg a fáradtság, álmosság úrrá nem lett rajtuk.

A tanítványokhoz hasonlóan mi is küzdünk az álmossággal

Ezek a nem helyén való alvások vajon nem hasonlítanak a mi alvásainkra, amelyek akkor törnek ránk, amikor tudjuk, hogy fontos pillanatokról van szó? Talán este, amikor szeretnénk imádkozni, szeretnénk egy kicsit Jézussal lenni egy ezer elkötelezettséggel teli, kimerítő nap után. Vagy amikor itt lenne az ideje, hogy néhány szót váltsunk családtagjainkkal, és már nincs rá erőnk? Szeretnénk éberebbek, figyelmesebbek lenni, szeretnénk jobban részt venni, nem elveszíteni az értékes pillanatokat, de nem vagyunk rá képesek, vagy csak kevéssé sikerül.

Ébredjünk fel belső letargiánkból a Lélek segítségével

Nagyböjt időszaka ebben az értelemben fontos lehetőség. Olyan időszak, amelyben Isten fel kíván ébreszteni bennünket belső letargiánkból, ebből az álmosságból, amely nem engedi, hogy kifejezésre jusson a Lélek. Mert – emlékeztetett rá Ferenc pápa – szívünk ébren tartása nem pusztán tőlünk függ: kegyelem, amit kérni kell. Erre mutat példát az evangéliumi szakasz három tanítványa: rendesek voltak, követték Jézust a hegyre, de saját erejükből nem voltak képesek rá, hogy ébren maradjanak. Ez velünk is megtörténik. Azonban a tanítványok felébrednek éppen Urunk színeváltozásakor. Gondolhatjuk, hogy Jézus ragyogása ébresztette fel őket. Mint nekik, nekünk is szükségünk van Isten világosságára, amely révén másképp látjuk a dolgokat; vonz bennünket, felébreszt, feléleszti a vágyat és azt az erőt, hogy imádkozzunk, önvizsgálatot tartsunk és időt szenteljünk másoknak. Leküzdhetjük a test fáradtságát Isten Lelke erejével – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd a következőket javasolta: „Amikor nem sikerül leküzdenünk a fáradtságot, akkor mondjuk ezt a Szentléleknek: „Segíts, jöjj el Szentlélek. Segíts nekem: találkozni akarok Jézussal, figyelmes, éber akarok maradni”. Kérjük a Szentlélektől, hogy szabadítson ki minket ebből az álmosságból, amely megakadályozza, hogy imádkozzunk.

Isten Szava lángra lobbantja a szívünket

Ebben a nagyböjti időszakban, a napi fáradalmak után jót tesz majd nekünk, ha nem oltjuk le a szobában a villanyt anélkül, hogy ne állnánk Isten fénye elé. Imádkozzunk egy kicsit elalvás előtt – buzdított rá a pápa. Adjuk meg a lehetőséget az Úrnak, hogy meglepjen bennünket és felébressze a szívünket. Megtehetjük például úgy, hogy kinyitjuk az evangéliumot és hagyjuk, hogy ámulatba ejtsen bennünket Isten Szava, mert az Írás megvilágítja lépteinket és lángra lobbantja a szívünket. Vagy szemlélhetjük a Feszületet és elcsodálkozhatunk Isten őrült szeretetén. Isten nem fárad soha el és át tudja alakítani napjainkat, új értelmet, más és váratlan fényt adhat nekik. Végül Ferenc pápa a Szűzanyához fohászkodott az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszéde lezárásaként:

„Szűz Mária segítsen nekünk, hogy ébren tartsuk szívünket, hogy befogadjuk ezt a kegyelmi időt, amelyet Isten kínál fel nekünk”.