A pápa beszéde az iraki egyházak képviselőihez apostoli látogatása első évfordulóján

Tiziana Campisi / Somogyi Viktória – Vatikán

Felejthetetlen látogatás: így összegezte Ferenc pápa az egy évvel ezelőtti iraki apostoli útját. Kifejezésre juttatott érzelmek és öröm jellemezte február 28-án, hétfőn délelőtt az Apostoli Palota Könyvtárában megtartott találkozót az ország különböző keresztény egyházainak képviselőivel. A pápa emlékeztetett arra, hogy az iraki föld nagyon jelentős terület, mert ez a „közel-keleti ősi civilizációk kezdeteinek” illetve az üdvtörténet, a „keresztény kezdetek” földje, valamint az első misszióké is, továbbá a száműzöttek – mint például a zsidók – földje, vagy ahonnan sok keresztény kényszerült száműzetésbe a „máig tartó” háborúk és üldözések miatt. „Közösségeitek Irak legősibb történelméhez tartoznak, és valóban tragikus pillanatokat éltek meg, de bátor tanúságot tettek az Evangélium iránti hűségről. Ezért hálát adok Istennek, és elismerésemet fejezem ki. Leborulok azok szenvedése és vértanúsága előtt, akik életük árán is megtartották hitüket.

„Irak nem képzelhető el keresztények nélkül”

Ferenc pápa reményének adott hangot, hogy „korunk számos, különböző keresztény hagyományokhoz tartozó vértanújának vére”, amely felvirágoztatta az Egyházat, „a keresztények egységének magva és a hit új tavaszának jele lesz”. A pápa ezután „a testvéri kapcsolatokról” szólt, amelyek ma jellemzik az iraki egyházak közötti viszonyt, valamint „a lelkipásztorkodás és a „legszegényebbek szolgálatára felkészítő képzés” terén fennálló együttműködés számos kötelékét, illetve szólt a keresztények közötti mélyen gyökerező közösségről. Arra buzdította őket, hogy haladjanak tovább ezen az úton, konkrét kezdeményezésekkel és folyamatos párbeszéddel. A pápa hozzátette: „Szeretném még egyszer leszögezni, hogy Irak nem képzelhető el keresztények nélkül. Ez a meggyőződés nemcsak vallási alapon, hanem társadalmi és kulturális bizonyítékokon is alapul. Irak keresztények nélkül többé nem lenne Irak, mert a keresztények a többi hívővel együtt erősen hozzájárulnak az ország sajátos identitásához. Irakban az első évszázadok óta virágzik az együttélés, a tolerancia, a kölcsönös elfogadás. Ez egy olyan hely, amelynek hivatása, hogy a Közel-Kelet megmutassa a világ számára a különbségek békés együttélését” – figyelmeztetett a pápa.

Felhívás a pásztorokhoz, hogy legyenek közel a hívekhez

Véleménye szerint „mindent meg kell tenni, hogy a keresztények továbbra is otthonuknak érezzék Irakot, ahol teljes jogú állampolgárok, akik arra hivatottak, hogy hozzájáruljanak annak a földnek a jólétéhez, ahol mindig is éltek”. Ezért Ferenc pápa felhívást intézett Isten népe pásztoraihoz, hogy legyenek „mindig elkötelezettek és szorgalmasak a hívek megsegítésében és vigasztalásában”. Legyenek közel hozzájuk, és tegyenek tanúságot példájukkal és „az evangéliumi életvitellel, Jézus, a Jó Pásztor közelségével és gyengédségével”.

A vallásközi párbeszéd jelentősége a testvériség útján

A más vallásokkal és az iraki keresztényekkel is fenn kell tartani a kapcsolatokat, akik az apostoli idők óta egymás mellett éltek a különböző vallásokkal. Ferenc pápa elkötelezettséget kért annak érdekében, hogy „a vallások a testvériség szolgálatában álljanak”, értékes hozzájárulást nyújtsanak építéséhez és az igazságosság védelméhez a társadalomban. „Jól tudjátok, hogy a vallások közötti párbeszéd nem pusztán udvariasság kérdése. Nem. Tovább megy ennél. Ez nem tárgyalás vagy diplomácia kérdése. Nem. Tovább megy ennél. Ez a békességre irányuló testvéri út, amely gyakran fárasztó, de amelyet Isten különösen kér és megáld ezekben az időkben. Ez egy olyan út, amelyhez türelem és megértés kell, de ez arra késztet bennünket, hogy keresztényekként növekedjünk, mert nyitott szívre és elkötelezettségre van szükség ahhoz, hogy konkrét béketeremtők legyünk. A párbeszéd egyben a legjobb ellenszere a szélsőségességnek is, amely veszélyt jelent minden vallás hívére, és komoly veszélyt jelent a békére.”

Mondjunk nemet a klerikalizmusra és a merevségre

Mivel a szélsőségek formái közé tartozik a klerikalizmus és a merevség is, a pápa arra buzdított, hogy „segítsék felszámolni e szélsőségek fundamentalizmusának távoli okait, amelyek könnyebben vetnek gyökeret az anyagi, kulturális és oktatási szegénység kontextusában, és amelyek olyan igazságtalan és bizonytalan helyzetekből táplálkoznak, mint amilyeneket a háborúk hagynak hátra”.

Irak autonóm és összetartó módon fejlődjön

A pápa megjegyezte, hogy Irak sok mindent megtapasztalt, csakúgy, mint az azt sújtó „aljas beavatkozásokat”. Most az országnak „autonóm és összetartó fejlődésre van szüksége” „anélkül, hogy külső érdekek megsértenék, mint ahogy sajnos túl sokszor megtörtént”, mert Iraknak „megvan a maga méltósága, saját szabadsága, és nem redukálható a háború földjére”.

Az ország Ferenc pápa szívében él

Végül a pápa megerősítette, hogy szívében hordozza az iraki keresztényeket.  Arra ösztönözte őket, hogy haladjanak előre. „Miközben sokan különböző szinten fenyegetik a békét”, arra kérte őket, hogy ne vegyék le tekintetüket „Jézusról, a Béke fejedelméről”, ne fáradjanak bele, hogy „az Ő Lelkéhez, az egység építőjéhez” fohászkodjanak, és kérjék „a Szentháromságot, az igazi egység modelljét”, hogy erősítse meg az egyházak közötti szeretetközösséget, hogy megfeleljenek az Úr szívből jövő vágyának, hogy tanítványai egyek legyenek”.