Ferenc pápa újévi szentmiséje Ferenc pápa újévi szentmiséje  

Ferenc pápa újévi homíliája: Mária elgondolkodva őrzi a szavakat és a Gyermeket

Január elsején, Szűz Mária, Isten Anyja ünnepén Ferenc pápa tíz órakor mutatott be szentmisét a Szent Péter bazilikában. Homíliájában Szűz Mária két vonásáról elmélkedett, aki elgondolkodott, töprengett és megfontolt, miközben megőrizte mindazt, amit látott, hallott és megkapott.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán   

A pásztorok megtalálják „Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket” (Lk 2,16). A jászol örömteli jel a pásztorok számára, megerősíti, amit az angyaltól hallottak, ez az a hely, ahol megtalálják a Megváltót. Egyúttal pedig annak a bizonyítéka, hogy Isten mellettük van: jászolban születik, ami számukra jól ismert tárgy, ezzel is bizonyítva, hogy Isten közel van hozzájuk. De a jászol a mi számunkra is örömteli jel: Jézus megérinti a szívünket azzal, hogy kicsinek és szegénynek születik, hiszen ez inkább szeretettel, mint félelemmel tölt el. A jászol pedig azt jelzi előre, hogy ő étellé lesz majd számunkra. Szegénysége jó hír mindenkinek, főleg a peremre szorultaknak, az elutasítottaknak, akik nem számítanak a világ szemében. Isten eljön oda, de még bölcsője sincs! Íme, ez a szépsége annak, amikor őt egy jászolban fekve látjuk!

Mária elfogadja az istálló nyomorúságát a dicsőséggel szemben  

Mária, Isten Szent Anyja számára azonban ez nem így volt. El kellett viselnie „a jászol botrányát”. Jóval a pásztorok előtt ő is egy angyaltól kapott híradást, aki ünnepélyes szavakat mondott neki, miközben Dávid trónjáról szólt: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” (Lk 1,31-32). Most azonban egy etetővályúba kell őt elhelyeznie. Hogyan lehet együtt tartani a királyi trónt és a szegény jászolt? – kérdezte a pápa. Hogyan lehet összeegyeztetni a Magasságbeli dicsőségét az istálló nyomorúságával? Gondoljunk csak az Istenanya nehézségére: Mi nehezebb egy anyának, mint a gyermekét nyomorúságban látni? Csalódottnak kellene lennie! Nem is lehetne szemrehányást tenni Máriának, ha panaszkodott volna e váratlan vigasztalanságban! De Ő nem veszíti el a lélekjelenlétét. Nem panaszkodik, inkább hallgat. Panaszkodást helyet más utat választ: „Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk” – ahogy Lukács evangélista írja.

Mária elgondolkodó magatartása egy érett, felnőtt hit kifejeződése

Ez az út eltér a pásztorokétól és az emberekétől. Ők mindenkinek elmondják, amit láttak: az éjszaka közepén megjelent angyalokat és amit a Gyermekről mondtak. Ennek hallatán az emberek szerfölött elképednek. Szavak és elcsodálkozás! Mária viszont töprengőnek tűnik. Megőriz és elgondolkodik a szívében. Két különböző magatartásról van szó, melyeket magunkban is megtalálhatunk. A történet és a pásztorok elcsodálkozása a kezdetek állapotát idézi fel a hitben. Ott minden könnyű és egyértelmű, örvendünk Isten újdonságának, aki belép az életünkbe és minden szempontból a csoda hangulatát teremti meg. Mária elgondolkodó magatartása egy érett, felnőtt hit kifejeződése, nem pedig a kezdeteké – fűzte hozzá szabadon a pápa. Egy olyan hité, amely nem most született, hanem egy olyan hité, amely termővé vált. Hiszen a lelki termékenység próbatételeken megy keresztül. Názáret nyugalmával és az angyal hozta diadalmas ígéretekkel, a kezdetekkel szemben, Mária most Betlehem sötét istállójában van. Ám Isten ott adja a világnak a Fiát. Amíg másokat a jászol botránya kétségbeesésbe kergette volna, ő nem, ő elgondolkodva őrködik.

A cél eléréséhez szükség van a keskeny útra és a keresztre

Tanuljuk meg az Istenszülőtől azt a lelkületet, mely szemlélődve megőriz. Mert hiszen velünk is megtörténhet a „jászol botránya”! Bizakodunk, hogy minden jól megy, majd derült égből villámcsapásként érkezik egy váratlan probléma. Ez bizony fájdalmas ütközés az elvárások és a valóság között. A hitben is megtörténik, amikor az evangélium örömét egy nehéz helyzet teszi próbára. Ma azonban az Isten Anyja arra tanít bennünket, miként tudjuk ezt a javunkra fordítani. Megmutatja, hogy a cél eléréséhez szükség van a keskeny útra és a keresztre, amely nélkül nincs feltámadás. Ez olyan, mint egy fájdalmas szülés, amely életet ad egy érettebb hitnek.

Mária elfogadja a szép és a nehéz dolgokat is 

Ferenc pápa feltette a kérdést, hogy miként lehet áthidalni mindezt, hogyan lehet legyőzni az ideális és a valóságos közötti ütközést? Pontosan úgy, ahogy Mária tette, aki megfontol és megőriz. Először is Mária őrködik, vagyis nem szóródik szét. Nem utasítja el azt, ami történik. Megőrzi a szívében mindazt, amit látott és hallott. A szép dolgokat, amit az angyal mondott és amit a pásztorok mondtak neki. De azokat is, amiket nehéz elfogadni: a házasság előtti áldott állapot veszélyét, mint most az istálló sivár szűkösségét, ahol megszült. Mária megteszi mindezt, nem válogat, hanem megőriz. Szívesen fogadja a valóságot, ahogy jön, nem próbál trükközni, hanem megőriz a szívében.

Mária a katolikusság anyja, mert egyesít és mert nem választ el

Mária második magatartás vonása kapcsán a Szentatya megkérdezte: Hogyan őrködik Mária a szívében? Meditációval, szemlélődéssel őrködik. Az evangélium által használt ige a dolgok összekapcsolását jelzi. Mária összehasonlítja a különböző tapasztalatokat és megtalálja azokat a rejtett szálakat, amelyek összekötik őket. Szívében, imájában történik ez a rendkívüli esemény, mely összekapcsolja a szépet és a csúnyát, és ahelyett, hogy elválasztaná, inkább egyesíti őket. Éppen ezért Mária a katolikusság anyja – állapította meg a pápa. Egy kicsit erőszakot véve a nyelven, azt mondhatjuk, hogy Mária azért katolikus, mert egyesít és mert nem különít el. Így ragadja meg Isten teljes értelmét és távlatát. Anyai szíve megérti, hogy a Magasságbeli dicsősége alázatosságon halad keresztül, befogadja az üdvösség tervét, hogy az Istennek egy jászolban kellett nyugodnia. Látja a törékeny és reszkető isteni Gyermeket és befogadja a nagyság és kicsinység csodálatos isteni összefonódását. Így őriz Mária, elmélkedve.

Az anyák tudnak őrködni, tudják, hogyan kell egyben tartani az élet szálait

Ez a befogadó tekintet, mely a feszültségeket megőrzéssel és szívben meditálva győzi le, az anyák tekintete, akik nem választanak szét a feszültségek idején, hanem megőriznek és így gyarapítják az életet. Ezzel a tekintettel fogadják az anyák gyermekeik helyzetét. Ez egy konkrét tekintet, amely nem csügged el, nem bénul le a problémákkal szemben, hanem nagyobb távlatba helyezi azokat. Mária így megy fel a Kálváriára, elmélkedik és megőriz, megőriz és elmélkedik. A beteg vagy bajba jutott gyermeket gondozó anyák arca jut eszünkbe. Mennyi szeretet van a szemükben, amely sírás közben is tud reményt kelteni! Tudatos a tekintetük, illúziók nélkül, mely a fájdalmon és a problémákon túl teljesebb távlatot kínál, a törődés, a remény újjáteremtő szeretetét. Ezt teszik az anyák, mert ők tudják, hogyan kell leküzdeni az akadályokat és a konfliktusokat, tudják, hogyan kell békét teremteni. Így tudják átalakítani a nehézségeket az újjászületés és a növekedés lehetőségeivé. Azért teszik ezt, mert képesek megőrizni, megtartani. Az anyák tudnak őrködni, tudják, hogyan kell egyben tartani az élet szálait. Olyan emberekre van szükség, akik képesek közösségi szálakat szőni szemben a megosztottság szögesdrótjaival. Az anyák tudják, hogyan kell ezt csinálni! – állapította meg Ferenc pápa.

Az egyház egyszerre hordoz női és anyai vonásokat

Az új esztendő Isten Szent Anyja jegyében kezdődik. Az anyai tekintet az újjászületés és a növekedés útja. Az anyák, a nők nem azért néznek a világra, hogy kihasználják azt, hanem azért, hogy a világnak élete legyen. Szívvel rátekintve sikerül egybetartaniuk az álmokat és a konkrét dolgokat, elkerülve az érzéktelen pragmatizmust és elvontságot. Az Egyház anya, és az Egyház nő. Nem találhatjuk meg a nő helyét az Egyházban anélkül, hogy az ne tükröződne annak nő és anya szívében. Ez a nők helye az Egyházban, ami egy nagy hely, ahonnan más konkrétabb, másodlagosabbak feladatok származnak. De az Egyház anya és az Egyház nő. És amíg az anyák életet adnak, a nők pedig őrzik a világot, dolgozzunk mindannyian, hogy támogassuk az anyákat és szorgalmazzuk a nők védelmét. Mennyi erőszak van a nők ellen! Elég! Egy nőt bántani annyi, mint megsérteni az Istent, aki egy nőtől vette az emberiséget, nem egy angyaltól, nem közvetlen módon, hanem egy asszonytól, akitől az emberiség ered.

Homíliája végén azt kérte a pápa, hogy helyezzük magunkat ebben az évben Isten Szent Anyja oltalma alá, aki segít nekünk, hogy szemléljük és megőrizzük az élet dolgait. Végül arra a kérte a híveket a pápa, hogy felállva ismételjék meg háromszor az efezusi zsinaton elhangzott felkiáltást, mely Szűz Máriát Isten Anyjának nevezte: Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja! Isten Szent Anyja!                             

01 január 2022, 16:40