Ferenc pápa beszéde a Szent Péter és Pál Társulathoz: A találkozás mesteremberei vagytok

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán    

A Szentatya beszéde kezdetén köszönet mondott a társulat tagjainak az 50 éve folytatott szolgálatáért, mely az előzmények után Szent VI. Pál pápa előrelátó intézkedésével újjászületett. Ezért is örömmel lehet látni, hogy ötven évvel ezelőtt a vatikáni Palotaőrségből a zarándokló emberiség szolgálatába léptek és így különös módon tanúságot tehetnek a keresztény életről, az apostolkodásról és az Apostoli Szék iránti hűségről. Ötven éves szolgálatukat legjobban a „találkozás” kifejezés foglalja össze, így a társulat története a találkozások története. A találkozás pedig mozgást igényel, ami nélkül nincs találkozás. Az élet a találkozás művészete, még ha oly sok ütközés is adódik az életben. Éppen ezért van szükség a találkozás kultúrájára, mely értelmet ad a ti elkötelezettségeteknek. A hétköznapi szolgálat révén a találkozás mesterei vagytok, amikor Jézus kedvességével fordultok a Szent Péter bazilikába belépő emberekhez, hogy útbaigazítással szolgáljatok egy-egy mosoly kíséretében, hogy otthon érezzék magukat. Ahogy Szent XXIII. János pápa mondta: „Szememet a szemedbe helyezem, szívemet a szívedhez közelítem”. Ferenc pápa a társulat tagjainak jövőbeli értékes munkájához – főként a pandémia mostani idejében – útjelzőként a következő buzdítást adta: „Kezdjük újra több emberséggel, Jézusra tekintve, reménnyel a szívünkben”. 

Kezdjük újra…

Kezdjük újra. Mindenképpen úgy, hogy megőrizzük, amit megéltünk, figyelembe véve, hogy mindannyian egy kicsit megváltoztunk, és remélhetőleg fejlődtünk is, de mindig készen a szolgálatra a Társaság jelmondata szerint: „Fide constamus avita”: „Kitartóan megmaradunk atyáink hűségében”.

Több emberséggel. Ha mindannyian egy kicsit megváltoztunk, ez azért van, mert felismertük, hogy a  megélt tapasztalataink szerint az emberi kapcsolatok számítanak igazán az életben. Szükségünk van arra, hogy szeressük egymást, hogy nagyobb egységben éljünk, hogy jó és bátorító szavakkal forduljunk egymáshoz, reményteli életet kínálva nekik.

Jézusra tekintve…

Jézusra tekintve. A találkozások során a Társulat tagjai Jézus életét ajánlották mindig vonatkozási pontként, minden kor minden embere számára. Tanúságtételük gyökerezzen Jézus emberségében, hogy ezáltal az emberi élet Krisztus emberségében találja meg saját gyökereit. Életpéldája és magatartása szolgáljon ma is alapként a mi emberi életünkhöz, a befogadás, a megosztás, a testvéri meghallgatás és emberi közelség hétköznapi szolgálatában. Ferenc pápa hiszi, hogy ezekkel a tényekkel fel lehet mutatni az evangélium szépségét és erejét.

Reménnyel a szívünkben…

És végül a „reménnyel a szívünkben” gondolat jegyében megállapította, hogy a keresztség Krisztusba ojtott minket, ő jelen van bennünk, mint fény és élet. Járjunk tehát életadó szavai szerint, örömmel és reménységgel, mert ő soha nem hagy fel azzal, hogy támogasson bennünket. Máriára, a hűséges Szűzre bízta a pápa a társulatot és családjaikat.

A Társulat imája:

Végezetül azt kérte, hogy mondják el közösen a Társulat imáját: Szent Szűz és leggyengédebb Édesanyánk, akik mindig hűségesek voltál Istenhez magasztos küldetésed hősies betöltésében, kérünk Téged, nyerd el számunkra, hogy példádat követve mi is hűségesek maradjunk az élet minden eseményében, keresztény hivatásunkhoz és az isteni kegyelem sugallataihoz! Szent kötelezettségeket vállaltunk Istenünk iránt, könyörögj értünk, hogy a minden oldalról fenyegetett és megharcolt hitünk, soha meg ne inogjon!

Mi az Egyház gyermekei vagyunk, add meg, kérünk, hogy az Egyház iránti buzgó szeretetben és a látható Fője iránti  buzgó engedelmességben dicsőségre legyen odaadott munkálkodásuk és nagylelkűen vállalt szenvedéseink is! Szűz Mária, így a te segítségeddel, ha földi napunk véget ér, hadd érdemeljük ki a mennyben a halhatatlan koronát. Ámen. Szent Szűz, imádkozz értünk!

A Szent Péter és Pál Társulat története

A Szentszék szolgálatában álló Szent Péter és Pál Társulat joggal tekinthető a Szentatya egyfajta „önkéntes hadseregének”, hiszen tagjait az 1971-ben feloszlatott Pápai Palotaőrség tagjaiból verbuválták, lényegében ugyanazokkal a funkciókkal. A társulat tagjai római lakosok, akik szabadidejük jelentős részét önkéntes munkában felajánlják a Szentszék szolgálatára. Egyenruhájuk az egyszerű sötét öltöny, vörös-sárga-fehér csíkos nyakkendővel, illetve a társulat jelvényével. A társulat maga három osztályból áll. A kulturális osztály a tagok lelki és kulturális továbbképzésével foglalkozik, a karitatív osztály különféle szeretetszolgálati kezdeményezéseket folytat, míg a liturgikus osztály tagjai részt vesznek a pápai szertartások zavartalan lebonyolításában, vagyis kijelölik a résztvevők helyét, udvariasan de határozottan eligazítják a híveket, ellenőrzik az ingyenes belépőjegyeket. Ilyen értelemben egyfajta fegyvertelen biztonsági, rendfenntartói szolgálatot látnak el.