A pápa homíliája Isten Igéje vasárnapján: A testté lett Ige meg akar bennünk is testesülni

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Homíliája kezdetén Ferenc pápa a szentmise olvasmánya és a napi evangélium közötti párhuzamra hívta fel a figyelmet. Ezdrás pap magasba emeli Isten törvényének könyvét, kinyitja és felolvassa azt az egész nép előtt. Jézus pedig a názáreti zsinagógában megnyitja a Szentírás tekercsét és mindenki előtt felolvas egy részt Izajás prófétától. A két jelenet alapvető valóságot közöl velünk: Isten szent népe életének és a hit útjának középpontjában nem mi állunk a saját szavainkkal. A középpontban Isten áll az ő Igéjével. Az Igével kezdődött minden, melyet Isten hozzánk intézett Krisztusban, örök Igéjében, akiben az Atya a páli tanítás szerint „kiválasztott minket a világ teremtése előtt” (Ef 1,4). Igéjével teremtette a világmindenséget, hiszen „Ő szólt, és minden létrejött” (Zsolt 33,9).

Szegezzük tekintetünket Jézusra, miként egykor a názáreti zsinagóga népe tette

A zsidókhoz írt levél tanúsága szerint Isten „ősidők óta a prófétákon keresztül szólt hozzánk (vö. Zsid 1,1), míg végül az idők teljességében (vö. Gal 4,4) elküldte nekünk saját Igéjét, egyszülött Fiát. Éppen ezért Jézus Izajás próféta tekercsének felolvasása után az evangéliumban hallatlan dolgot hirdet: „Ma beteljesedett ez az Írás” (Lk 4,21). Beteljesedett – emelte ki a szót a pápa: Isten Igéje már nem ígéret, mert beteljesedett. Jézusban testté lett. A Szentlélek műve révén eljött hozzánk, hogy köztünk lakjon, hogy ezáltal töltse be várakozásainkat és gyógyítsa meg sebeinket. Éppen ezért szegezzük tekintetünket Jézusra, miként egykor a názáreti zsinagóga népe tette és fogadjuk be az Igéjét. Ferenc pápa ezután két szempontot ajánlott átelmélkedésre: az Ige kinyilatkoztatja Istent és az Ige elvezet minket az emberhez. Röviden: feltárja az Istent és elvezet az emberhez.  

Az Ige kinyilatkoztatja Istent

Az első szempont: az Ige kinyilatkoztatja Istent. Küldetése kezdetén Jézus, Izajás próféta könyvének egyik szakaszát magyarázva pontosan meghatározott küldetést hirdet meg: ő azért jött, hogy megszabadítsa a szegényeket és az elnyomottakat. Így éppen a Szentíráson keresztül tárja fel előttünk Isten arcát, mint aki gondjába veszi a szegénységünket és törődik a sorsunkkal. Ő nem egy mennyekbe zárkózó gazda, hanem a nyomunkba eredő Atya. Ő nem egy rideg, távolságtartó és szenvtelen, matematikus szemlélő, hanem a velünk lévő Isten, aki egészen a könnyhullatásig menően fellelkesül az életünkért. Ő nem egy semleges és közömbös isten, hanem embert szerető Lélek, aki védelmez minket, ellát tanáccsal, állást foglal érdekünkben, értünk kockázatot vállal és osztozik fájdalmainkban.

Ez az az örömhír, amit Jézus mindenki meglepetésére hirdet. Közel van az Isten és gondoskodni akar rólam, rólad, mindenkiről. Ez Isten közelsége, melyet ő maga tárt fel Mózes 5. könyvében: „Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?” (5 Móz 4,7) – tette hozzá a pápa. Fel akar emelni a nyomasztó terheid alól, fel akarja melegíteni teleid hidegét, meg akarja világítani sötét napjaidat, támogatni akarja bizonytalan lépteidet. Ezt teszi Igéjével, amellyel azért szól hozzád, hogy félelmeid hamvaiban felébressze a reményt, hogy szomorúságod útvesztőiben újra rátalálj az örömre, hogy reménységgel töltse el magányod keserűségét – buzdított a pápa.

Az Ige elmondja nekünk Isten irántunk való szeretete történetét

Tegyük fel magunknak a kérdést – ajánlotta . Szívünkben hordozzuk-e Istennek ezt a szabadító képét, vagy úgy gondolunk rá, mint egy szigorú bíróra, életünk kérlelhetetlen vámosára? Vajon reményre és örömre hangol-e a hitünk, vagy még mindig félelem béklyózza? Isten melyik arcát hirdetjük az Egyházban? – kérdezett tovább a pápa. A Megváltóét, aki megszabadít és gyógyít, vagy a Félelmetesét, ami összenyom minket a bűntudat súlya alatt? Hogy az igaz Istenhez megtérjünk, Jézus megmutatja, hol kell azt elkezdenünk: az Igéjétől kiindulva. Az Ige ugyanis elmondja nekünk Isten irántunk való szeretete történetét, megszabadít minket a tőle való félelmektől és előítéletektől, amelyek kioltják a hit örömét. Az Ige lerombolja a hamis bálványokat, leleplezi kivetítéseinket, lerombolja Istennek túlságosan emberi megjelenítését és visszavezet minket igazi arcához, irgalmához. Isten Igéje táplálja és megújítja a hitet, éppen ezért tegyük vissza azt az ima és a lelki élet központjába! – kérte nyomatékkal a pápa.

Az Ige másik szerepe abban áll, hogy minket az emberhez vezessen

Homíliája második részében a Szentatya az Ige szerepéről szólt, mely minket az emberhez vezet. Amikor felfedezzük, hogy az Isten együttérző szeretet, akkor legyőzzük a kísértést, hogy bezárkózzunk egy szakrális vallásosságba, amely a külsőséges istentiszteletre korlátozódik, amely nem érinti meg és nem alakítja át az életet. Ez bálványimádás, rejtett, finom bálványimádás, de bálványimádás! – fűzte hozzá szabadon a pápa. Az Ige kizökkent minket magunkból, hogy Isten szabadító szeretetének szelíd erejével induljunk testvéreink elé. A názáreti zsinagógában Jézus ezt nyilatkoztatja ki nekünk. Ő azért küldetett a szegényekhez – akik mi vagyunk mindnyájan –, hogy megszabadítsa őket. Ő nem elvárások listájával jött hozzánk, vagy valamilyen vallási szertartás bemutatására, hanem kiment a világ utcáira, hogy találkozzon a sebesült emberiséggel, hogy megsimogassa a szenvedéstől barázdált arcokat, hogy meggyógyítsa a megtört szíveket, hogy megszabadítson minket a lelket béklyózó láncoktól. Ily módon feltárja előttünk, melyik istentisztelet a legkedvesebb Istennek: a másokról való gondoskodás. Amikor az egyházban fellép a merevség kísértése, ami egy romlottság, akkor azt hiszik, hogy az Istenre találáshoz mind merevebb, szigorúbb normák kellenek… De ez nem igaz, ez bálvány és nem Isten.     

Egyesítsük Isten imádatát és az emberről való gondoskodást

Isten Igéje megváltoztat bennünket – folytatta homíliáját a pápa. Ezért hatol be kardként a lélekbe (vö. Zsid 4,12). Hiszen ha egyrészt vigasztal és feltárja előttünk Isten arcát, másrészt provokál is, megráz és rádöbbent ellentmondásainkra. Nem hagy nyugton minket, hogy nyugalmunk árát az igazságtalanságtól gyötört világ fizesse meg és ha az a leggyengébbek rovására menne. Az Ige válságba sodorja az olyan önigazolásainkat, amelyek függetlenek másoktól. Ellenben arra hív, hogy jöjjünk ki a szabadba, ne rejtőzzünk el a problémák szövevénye mögé, mondván: „Nincs mit tenni”” vagy „Mit is tehetnék én ellene?”. Az Ige cselekedetre buzdít minket, hogy egyesítsük Isten imádatát és az emberről való gondoskodást. A Szentírást nem szórakoztatásunkra kaptuk, hogy angyali lelkiséggel kényeztessünk el magunkat, hanem hogy kimenjünk találkozni másokkal és hogy közel menjünk a sebeikhez. A pápa ismét a merevségre utalt, arra a modern pelagianizmusra, mely az egyház kísértéseinek egyike. Ez a másik egy angyali spiritualitást keres, ami egy kicsit mai kísértés. Ezek a gnosztikus spirituális mozgalmak, melyek Isten egyik Igéjével „földkörüli pályára” állítanak, de ennek nincs köze a valósághoz. A testté lett Ige azonban meg akar testesülni bennünk. Nem von el minket az élettől, hanem rendbe teszi az életünket a mindennapok világában, a testvéreink szenvedésének, a szegények kiáltásának, a társadalmat és a földgolyót sértő erőszaknak és igazságtalanságnak a meghallgatása révén, hogy ne maradjunk közömbösek, hanem legyünk tevékenyek, kreatívok és prófétai lelkűek.

Az Ige ma akar megtestesülni, nem egy ideális jövőben

Végül a pápa Jézus kijelentéséről elmélkedett: „Ma beteljesedett az Írás” (Lk 4,1). Az Ige ma akar megtestesülni, nem egy ideális jövőben. Egy huszadik századi francia misztikus, aki a perifériákon élte meg az evangéliumot, tanította, hogy „Isten Igéje nem halt meg, mert az lélek és élet” (M. Delbrêl). Tegyük tehát fel magunknak a kérdést: akarjuk-e Jézust követni, hogy a szabadítás és a vigasztalás szolgái legyünk mások számára? Az Ige tanulékony Egyháza vagyunk-e? Amelyik képes meghallgatni másokat, elkötelezett amellett, hogy megszabadítsa a testvéreket attól, ami elnyomja őket, hogy feloldja félelmeik csomóit, megszabadítsa a legsérülékenyebbeket a szegénység, a benső fáradtság és szomorúság börtöneitől, amely kioltja az életet?

Befejezésül arra emlékeztetett a pápa, hogy az Isteni Ige ünnepén néhány személyt lektorrá és katekétává avat. Az ő fontos feladatuk, hogy szolgálják és hirdessék Jézus evangéliumát, hogy annak vigasztalása, öröme és szabadító ereje eljusson mindenkihez. Ez egyébként mindannyiunk küldetése, ezért szeressük szenvedélyesen a Szentírást, mélyedjünk el benne, fedezzük fel Isten újdonságát, mely arra indít minket, hogy belefáradás nélkül szeressünk másokat. Tegyük vissza Isten Igéjét az Egyház lelkipásztorkodása és élete központjába! Hallgassuk az Igét, imádjuk és ültessük át a gyakorlatba! – zárta homíliáját Ferenc pápa az Isten Igéje vasárnap szentmiséjén.