A Karácsony tanítása az alázat - Ferenc pápa karácsonyi beszéde a Római Kúriához
Horváth Hajnalka – Vatikán
A Karácsony misztériuma az alázatosságban rejlik – kezdte beszédét Ferenc pápa. A Királyok királya az alázatosság ajtaján keresztül lépett a világba és minket is arra hív, hogy ezen az úton járjunk. A Királyok könyvében szereplő Námán hadvezér példáján keresztül, aki katonai szolgálataiért elismerést kapott, de páncélja alatt leprás volt, Ferenc pápa tanítása szerint megérthetjük, hogy nem az evilági dicsőség az, amire valóban szükségünk van. A gyógyulás érdekében a próféta egy alázatos tettet kér tőle, vesse le ruháit és mártózzon meg a Jordán folyóban, vagyis alázatos módon fedje fel emberségét, amely gyógyulást hoz neki. A Karácsony annak az ideje, hogy félretegyük társadalmi szerepünket, elismeréseinket, dicsőségeinket és vegyük észre gyógyulásra szoruló emberi mivoltunkat alázattal.
Az alázatosság az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy emberségünket örömmel és reménnyel éljük meg – mondta Ferenc pápa a Római Kúria tagjainak. Námán hadvezér is, ha csak győzelmek sorozatait gyűjtötte volna magának, hogy érmeket tűzzön ki páncélruhájára, akkor felemésztette volna őt a lepra, de volt bátorsága, hogy ne pillanatnyi elismeréseket, hanem megváltást keressen magának.
Az alázatos ember a múltból táplálkozik és a jövőt élteti
Az alázatosság ellentéte a büszkeség – folytatta beszédét a Szentatya és Malakiás prófétát idézte: „Bizony, íme, eljön majd az a nap, lángolva, mint a kemence, és minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a tarló, és az eljövendő nap lángra lobbantja őket – mondja a Seregek Ura –, és nem hagy rajtuk sem gyökeret, sem hajtást” (3,19). Eszerint akik a büszkeségre támaszkodva élnek, megfosztják magukat a legfontosabb dolgainktól: a gyökerektől és a hajtásoktól, vagyis a múlttól, amelyből táplálkozhatunk és a jövőtől. Az alázatosakat pedig két dolog élteti, az emlékezet és a jövőbe tekintő termékenység. A jövő ugyanis fontos az alázatos ember számára, míg a büszke csak ismétli önmagát, és csakis az ismert dolgokban lel biztonságra. Viszont mindannyian az alázatra lettünk meghívva – hangoztatta a Szentatya – arra, hogy emlékezzünk és alkossunk.
Ferenc pápa arra is emlékeztette a Római Kúria tagjait, hogy alázat nélkül nem üdvözülhetünk, de embertársainkkal sem találkozhatunk. Majd az október megkezdett szinódusra utalt, amely sikeréhez szintén alázatra van szükség. Alázat nélkül ugyanis nem tudunk találkozni másokkal, nem tudjuk meghallgatni őket, párbeszédet folytatni velük és felismerni mindazt, amire szükségünk van. A Római Kúria nemcsak az egyetemes egyházat segítő szerv, hanem egy olyan intézmény, amely a tanúságtételre hivatott. Isten a szegénységre, az igazságosságra hív minket, ezért mindig átláthatóan kell cselekednünk, az egyházért pedig szeretetközösségben kell élnünk és együtt kell működnünk. Ezt csak az alázat útján lehet megvalósítani – hangoztatta a pápa.
Részvétel, szeretetközösség és misszió az alázat által
Végül három fontos teendőre hívta a jelenlévő hallgatóságot, amelyet már a szinódusi gyűlésen is elmondott: részvétel, szeretetközösség, misszió. Nagyon fontos a társfelelősséggel végzett munka. A tekintély akkor válik igazán szolgálattá, ha osztozik és részt vesz, segíti a növekedés folyamatait. Emellett alapvető a szeretetközösség, amely a Krisztussal való kapcsolatból fakad, és az együttműködéshez vezet. A szeretetközösséghez szorosan hozzákapcsolódik a különbözőségek elfogadása is. A szolgálat lelkülete megkívánja azt, hogy örömmel fogadjuk el Isten Népének sokrétű gazdagságát, amihez szintén alázatra van szükség. Végül a misszióról, küldetésről beszélt Ferenc pápa, amely megóv minket attól, hogy magunkba forduljunk. Az egyháznak is arra van szüksége, hogy Jézus Krisztusra figyelve folytassa misszióját a szegényekért, nyitott szívvel. A missziós lelkülettel megtöltött szív azt is érzi, hogy hiányzik neki az embertárs és ezért találkozni akar vele.
Engedjétek tehát - zárta beszédét Ferenc pápa - hogy a Karácsony, a jászol, a szegénység, a gyermek Jézus alázata evangelizáljon minket. Csakis úgy válhatunk hasznos emberekké, ha munkákra szolgálatként tekintünk. A Karácsony tanítása nem más mint, hogy a hit, a spirituális élet, a szentség egyik legnagyobb feltétele az alázat.
