Tetteinkkel szolgáljuk Istent és testvéreinket – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

Kiáltó ellentét a képmutató gazdag és a tiszta szívű szegény között

A vasárnapi evangéliumi szakaszban (Mk 12,38-44) leírt jelenet a jeruzsálemi Templomban megy végbe – kezdte beszédét a pápa. Jézus megfigyeli, hogy mi történik ezen a legszentebb helyen és azt látja, hogy az írástudók szívesen sétálgatnak, hogy észrevegyék, hogy köszöntsék őket, hogy tisztelegjenek előttük és szeretik elfoglalni a fő helyeket. Jézus hozzáteszi, hogy „Fölélik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak”. Ezzel egyidejűleg szeme megakad egy másik jeleneten is: egy szegény özvegyasszony, éppen egy azok közül, akiket a hatalmasok kizsákmányolnak, a Templom perselyébe bedob mindent, „amire szüksége volt: egész megélhetését”. Így írja le az evangélium: „egész megélhetését” – idézte Márk evangelista szavait a pápa. Az evangélium feltárja előttünk ezt a kiáltó ellentétet: a gazdagok, akik a fölöslegből adnak, hogy felhívják magukra a figyelmet és a szegény asszony, aki látványosság nélkül mindenét, azt a keveset is odaadja, amivel rendelkezik. Az emberi magatartás két jelképe – mutatott rá Ferenc pápa.

Óvakodjunk a képmutatóktól

Jézus megfigyeli a két jelenetet. És éppen ez a „figyeli” ige az, amely összefoglalja tanítását: ne figyeljünk azokra, akik kétszínűen élik meg a hitet, mint az írástudók, tartózkodjunk tőlük, hogy ne váljunk hozzájuk hasonlókká; miközben „figyeljünk” az özvegyasszonyra, hogy kövessük példáját – mondta Ferenc pápa, majd a két kifejezést elemezte: óvakodjunk az álszentektől és tekintsünk a szegény özvegyasszonyra.

Ne a látszatra alapozzuk életünket

Mindenekelőtt óvakodjunk a képmutatóktól, vagyis vigyázzunk, hogy életünket ne a látszat, a külsőségek kultuszára, saját megjelenésünk túlzott ápolására alapozzuk. És főleg ügyeljünk arra, hogy hitünket ne állítsuk saját érdekeink szolgálatába. Azok az írástudók Isten nevével álcázták saját hiúságukat és ami még annál is rosszabb, a vallást használták fel üzleteik lebonyolítására, visszaélve hatalmukkal és kihasználva a szegényeket. A pápa ezután a klerikalizmus taszító magatartásról szólt, amelyet ma is olyan sok helyen tapasztalunk, azt, hogy felülkerekedünk az alázatosakon, kihasználjuk, „összeszidjuk” őket, hogy mi tökéletesnek érezzük magunkat. Ez a klerikalizmus betegsége – állapította meg Ferenc pápa, majd figyelmeztetéssel fordult a hívekhez, amely szól minden idők, minden embere, az egyház és a társadalom számára egyaránt: soha ne használd ki saját pozíciódat, hogy másokat eltaposs, soha ne nyerészkedj a leggyengébbek kárára!

A kétszínűség a lélek veszélyes betegsége

És legyünk éberek, hogy ne essünk hiúságba, hogy ne történjen meg velünk, hogy a látszatokra összpontosítunk, hogy elveszítjük a lényeget és felületesen élünk. Tegyük fel magunknak a kérdést, ez használni fog nekünk: mindazzal, amit mondunk és teszünk, azt kívánjuk-e, hogy elismerjenek és növeljék önbizalmunkat, vagy szolgálni akarunk Istennek és felebarátunknak, különösen a leggyengébbeknek? Legyünk éberek a szív hamisságaira, a kétszínűségre, amely a lélek veszélyes betegsége! Ez egyféle kettős gondolkozás, kettős bírálat, mint ahogy maga a hipokrita szó is kifejezi – utalt a pápa a görög „hypo” (alul) szó jelentésére: „alulról ítélkezni”, megjelenni egy bizonyos módon és „hypo” – a látszat leple alatt másképpen gondolkozni. Kettősség, kettős lélekkel rendelkező emberek, a lélek kettőssége –hangsúlyozta a pápa.

Nem szolgálhatunk két Urat

És hogy meggyógyuljunk ebből a betegségből, Jézus arra hív minket, hogy tekintsünk a szegény özvegyasszonyra. Az Úr elítéli ennek az asszonynak a kizsákmányolását, aki, hogy adakozhasson, vállalnia kell, hogy attól a kevéstől is megfosztva térjen vissza otthonába, ami megélhetéséhez szükséges. Milyen fontos, hogy megszabadítsuk a szent dolgokat a pénzzel való kapcsolatoktól! Már Jézus mondta egy másik helyen: nem szolgálhatsz két urat. Vagy szolgálod Istent – és mi azt hinnénk, hogy utána azt mondja „vagy az ördögöt”  - tette hozzá a pápa, – de nem vagy Istent szolgálod vagy a pénzt. A pénz egy úr és Jézus azt mondja, hogy nem szabad őt szolgálnunk. De Jézus ugyanakkor dicséri a tényt, hogy ez az özvegyasszony mindenét bedobja a perselybe. Semmije sem marad, de Istenben mindenét megtalálja.

Isten bőkezűen megsokszorozza az adományozó örömét

Nem fél attól, hogy elveszíti azt a keveset, amije van, mert bízik Isten bőkezűségében, ami megsokszorozza az adományozó örömét. Ez eszünkbe juttatja azt a másik özvegyasszonyt, aki Illés próféta történetében szerepel – utalt a Királyok első könyvére Ferenc pápa. Az özvegyasszony egy lepényt akart készíteni az utolsó marék lisztből és az utolsó csepp olajból, amikor így szólt hozzá Illés: „Adj ennem”. Az özvegyasszony Illés szavai szerint járt el és a liszt soha nem fogyott el, csoda történt (vö. 1Kir 17,9-16). Az Úr mindig túlmutat az emberek nagylelkűségén, még nagylelkűbb. De Ő ilyen, nem olyan, mint a mi fösvénységünk. Ezért javasolja Jézus ezt az asszonyt, mint a hit tanítómesterét: ő nem azért jár a jeruzsálemi Templomba, hogy helyre tegye a lelkiismeretét, nem azért imádkozik, hogy mutogassa magát, nem hivalkodik hitével, hanem szívvel, nagylelkűen és ingyen ad. Apró pénzérméinek szebb a csengése, mint a gazdagok nagy adományaié, mert kifejezik az őszintén Istennek szentelt életet, a hitet, amely nem látszatokból, hanem feltétlen bizalomból él. Tanuljunk az özvegyasszonytól, akinek hite talmi csillogás nélküli, benső, őszinte hit; az Isten és a testvérek iránti alázatos szeretetből fakadó hit – buzdított rá a pápa.

Mária tiszta szívvel Istennek és népének ajándékozta egész életét

Végül a következő fohásszal zárta beszédét a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt: „És most forduljunk Szűz Máriához, aki alázatos és áttetsző szívvel egész életét Istennek és népének adományozta”.