Az örökkévalóságba fektessünk be – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

Isten szavának a középpontjában a szeretet áll, amely soha nem szűnik meg, a jó soha nem vész el. Életünk minden fontos választása előtt gondoljunk arra, hogy Jézus előtt, az örökkévalóság küszöbén állunk és Mária példáját követve a szeretet szerint, Isten szerint hozzuk meg döntéseinket – hangzott Ferenc pápa tanítása.

A világon előbb-utóbb minden elmúlik

A vasárnapi evangéliumi szakasz Jézusnak egy olyan mondatával kezdődik, amely mélységesen megrendít bennünket: „a Nap elhomályosul és a Hold sem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égről” (Mk 13,24-25). Hogyan, az Úr is katasztrófa hangulatot éleszt? – tette fel a kérdést a pápa, majd így válaszolt: „Nem, nem ez a szándéka. Azt akarja megértetni velünk, hogy ezen a világon előbb-utóbb minden elmúlik. A nap a hold és a csillagok is, amelyek az „égboltot”, a „firmamentumot” alkotják – amely szó szilárdságot, stabilitást jelent – elmúlásra vannak ítélve”.

A hűséges tanítvány Jézus szavaira alapozza életét

Azonban végül Jézus megmondja, hogy mi az, ami nem pusztul el: „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak”. Az Úr igéi nem múlnak el – hangsúlyozta Ferenc pápa. Jézus különbséget tesz az utolsó előtti dolgok, amelyek elmúlnak és a végső dolgok között, amelyek megmaradnak. Értékes üzenet ez számunkra, hogy irányítson bennünket életünk fontos döntéseiben, hogy mibe érdemes befektetni életünkben – mutatott rá a pápa. Mire építsem életemet? Arra, ami mulandó, vagy az Úr szavaira, amelyek örökre megmaradnak? Természetesen ez utóbbira. De ez nem könnyű. Valóban, a dolgok, amelyek érzékeink elé kerülnek és amelyek azonnal kielégülést okoznak, vonzóak számunkra, míg az Úr szavai, bár szépek, türelmet igényelnek. Ki vagyunk téve a kísértésnek, hogy ahhoz ragaszkodjunk, amit látunk és amit megérintünk és ami biztonságosabbnak tűnik. A kísértés emberi, de ez egy csalás, mert „ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak” – ismételte meg az evangéliumi szakasz szavait a pápa. Arra kaptunk meghívást, hogy életünket ne a homokra építsük. Amikor egy házat építünk, mélyre leásunk és szilárd alapokat helyezünk el. Csak egy tudatlan ember mondaná, hogy kidobott pénz mindaz, amit azért adunk, ami nem látszik. A hű tanítvány Jézus számára az, aki sziklára alapozza életét, ami az ő Szava (vö. Mt 7,24-27): Jézus azt akarja, hogy ez legyen életünk alapja, ami nem múlik el soha – fejtette ki a pápa, majd feltette a kérdést: mi Isten Szavának a középpontja, lüktető szíve? Mi ad szilárdságot az életnek és soha nem lesz vége? Ezt Szent Pál mondja meg nekünk: „A szeretet nem szűnik meg soha” (1Kor 13,8). Az teszi jól, aki az örökkévalóságba fektet be. Egy olyan személy, aki nagylelkű és szolgálatkész, szelíd, türelmes, nem irigy, nem pletykál, nem dicsekszik, nem gőgösködik, tiszteletteljes (vö. 1Kor 13,4-7), az a mennyek országát építi a földön. Talán nem lesz nagy láthatósága, nem csinál karriert, de mégis, mindaz, amit tesz, nem vész el. Mert a jó soha nem vész el, örökre megmarad.

A szeretet jegyében alakítsuk át a földi valóságot

A pápa arra buzdított, hogy vizsgáljuk meg saját magunkat, mi mibe fektetünk be az életünkben? Olyan mulandó dolgokba, mint a pénz, a siker, a külsőség, a fizikai jólét? Ezek közül semmit sem viszünk magunkkal. Úgy ragaszkodunk a földi dolgokhoz, mintha örökre itt kellene élnünk? Amíg fiatalok, egészségesek vagyunk, minden rendben van, de amikor elérkezik a búcsú órája, mindent itt kell hagynunk. Isten Szava ma figyelmeztet bennünket: elmúlik ennek a világnak a színhelye. Csak a szeretet marad meg. Isten Szavára alapozni életünket tehát nem azt jelenti, hogy elmenekülünk a történelemből. Azt jelenti, hogy el kell merülnünk a földi valóságokban, hogy azokat szilárddá tegyük, átalakítsuk szeretettel, beléjük vésve az örökkévalóság, Isten jelét. Egy tanács, hogy hogyan hozzuk meg a fontos döntéseket. Amikor nem tudom, hogy mit tegyek, hogy hozzak egy végleges döntést, egy fontos választás előtt állok, mely magába foglalja Jézus szeretetét, mit kell tennem? Mielőtt elhatároznánk magunkat, képzeljük el, hogy Jézus előtt állunk, mint életünk végén, Ő előtte, aki maga a szeretet. És arra gondolva, hogy ott vagyunk előtte, az ő jelenlétében, az örökkévalóság küszöbén, hozzuk meg mai döntésünket. Döntéseinket mindig az örökkévalóságra, Jézusra tekintve hozzuk meg – hangsúlyozta Ferenc pápa utalással Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvének 187. pontjára: „Lehet, hogy nem a legkönnyebb, a legközvetlenebb, de az biztos, hogy jó döntés lesz” (vö. Loyolai Szent Ignác, Lelkigyakorlatok, 187). Végül a Szűzanyához fohászkodva zárta beszédét az Úrangyala elimádkozása előtt: „Szűz Mária segítsen nekünk, hogy életünk fontos döntéseit úgy hozzuk meg, mint ő: a szeretet szerint, Isten szerint”.