Ferenc pápa: A házastársak válsága nagy lehetőség, része az üdvösségtörténetnek

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán           

A VI. Pál teremben a Retrouvaille Egyesülettel találkozva szombaton Ferenc pápa hozzájuk intézett beszédében a családi sebek értékét méltatta, amelyek, ha mások szolgálatába állítják, segítik önmaguk további és az ugyanazon sebeket átélő házaspárok gyógyulását. Hangsúlyozta, hogy a válság az üdvösségtörténet része és arra buzdította a társulat tagjait, hogy bátran „vesztegessenek időt” erre a célra, türelemmel, tisztelettel és készséggel kísérjék a házastársakat. A Mozgalom 1977-ben született Kanadában, és jelenleg több mint 150 közösséggel működik szerte a világon. Tevékenységük révén 175 ezer pár fejezte be a javasolt programot. Olaszországban 2002-ben indult a Társulat négy közösség alapításával, melynek székhelye a lorétói Szent Ház kegyhely, mely a családok jelképe.

A pápa örömmel szólt a találkozóról, melyre az Amoris laetitia Családév keretében kerül sor és témaként a kapcsolati válságban élő házaspárok támogatását tűzte ki célul. Arra figyelmeztetett, hogy nem szabad megijedni a válságtól, mert az segít növekedni, de ügyelni kell, hogy ne torkolljon konfliktusba, mert az bezárja az ember szívét és így a konfliktusra nincs, vagy csak nehezen van megoldás. Igaz, időnként a válság „jól megtáncoltatja” a házastársakat, de a válságból ki lehet jutni, bár vagy kijutunk együtt és jobban, vagy nem jutunk ki.     

A válság és a sebek kapcsolata, a válság nem egy átok, hanem az út része    

Ferenc pápa a válság szót elemezve megállapította, hogy az a mozgalom tapasztalata szerint lehetőséget jelent, igaz egy „fájdalmas lehetőséget” a kapcsolatok minőségi javítása számára. A válságok sebeket okoznak a házastársak szívében és testében. Ez a „seb” szó is kulcsfogalom a Retrouvaille közösség hétköznapi szótárában, hiszen része a párok családi történetének. Ti ugyanis sérült családok vagytok, de nem álltatok odébb a válságból – mondván megyek vissza az anyámhoz – ami persze nem megy, hanem mintegy kézenfogtátok a krízist és megoldást kerestetek.  A ti adományotok az – folytatta a pápa – hogy megéltétek ezt a tapasztalatot és most mások szolgálatába állítjátok. Ez értékes adomány, személyes és egyházi síkon is. Ma sok olyan személyre van szükségünk, akik képesek tanúsítani, hogy a válság nem egy átok, hanem az út része és lehetőséget hordoz magában. Nekünk, papoknak és püspököknek is ezen az úton kell járnunk, meg kell mutatnunk, hogy a válság egy lehetőség. Különben önmagunkba zárkóznánk, másokkal folytatott valódi párbeszéd nélkül. Az igazi párbeszédben ugyanis mindig van válság. Ahhoz pedig, hogy a róla szóló tanúságtétel hiteles legyen, meg kell tapasztalni. Nem lehet elméleti beszéd, „jámbor buzdítás”, mert az nem lenne hiteles. Ehelyett ti az életről tesztek tanúságot. Válságban voltatok, megsérültetek, de Isten és a testvérek segítségével meggyógyultatok, és úgy döntöttetek, hogy megosztjátok tapasztalataitokat és mások szolgálatába állítjátok. A pápa megköszönte ezt a gesztust, amely más párokat növekedésre és érlelődésre indít.

Az irgalmas szamaritánus és a feltámadt Krisztus képe, aki sebeit hordozza

A Szentatya örömmel nyugtázta, hogy a társulat tapasztalatának bőröndjében két bibliai fogalmat egymáshoz közelítettek, mégpedig az irgalmas szamaritánus és a feltámadt Krisztus képét, aki megmutatja sebeit a tanítványoknak. Az irgalmas szamaritánus alakjában az egyházatyák kezdettől fogva Jézust ismerték fel, aki megdicsőült testében is megőrzi szenvedése sebeit és így képes – a Zsidó levél tanúsága szerint is – minden időben együttérezni megsebzett testvéreivel.

Az elkísérés időt igényel, türelmet, tiszteletet és készséget kér

Beszéde további részében Ferenc pápa a válság-seb szópárhoz a kísérni igét kapcsolta, mely kulcsfogalom a családpasztorációban, miként főszerepet játszott a 2014-2015-ös családszinódus folyamatában és az Amoris laetitia apostoli buzdítás megfogalmazásában is. A kísérés természetesen a lelkipásztorokat illeti, de első személyben a házastársakat vonja be, mint a „kisérő közösség” főszereplőit. A ti tapasztalatotok erről szóló különleges tanúságtétel. Segítségünkre siet a feltámadt Jézus és az emmauszi tanítványok bibliai képe. Jézus nem az égből jelenik meg nekik, nekikszegezve egy mennydörgő kérdést: „Ti ketten, hová mentek? Forduljatok vissza!”. Nem, hanem hozzájuk szegődik, és anélkül, hogy felismertetné magát, meghallgatja a válságukat, felhívva őket arra, hogy beszéljenek. Ezután felrázza őket balgaságukból, meglepi őket egy olyan távlattal, melyet az Írások már jeleztek, de ők nem értették meg, hogy Krisztusnak szenvednie kellett és meg kellett halnia a kereszten, mert a válság az üdvösségtörténet részét képezi. Az emberi élet nem egy laboratórium vagy érzéketlen élet. Az emberi élet válsággal járó élet, a mindennapok problémáival. És aztán ez a Vándor-Jézus egyszer csak megáll velük vacsorázni, időt szentel, időt veszteget számukra, hogy kísérje őket, nem nézve közben, hány óra is van – tette hozzá szabadon a pápa. Az elkísérés azt jelenti, hogy időt vesztegetünk, hogy közel legyünk a válság helyzeteihez. Gyakran sok időt igényel, türelmet, tiszteletet és készséget kér, mindez együtt jelenti a kísérést, de ezt ti jó tudjátok! – zárta beszédét a pápa, majd a Szűzanya és Szent József oltalmába ajánlotta a válságban levő házaspárokat segítő Retrouvaille Egyesület tagjait. Áldását adta rájuk, családjaikra, az elkisért családokra és házaspárokra, majd imájukat kérte saját maga számára.