A fiatalok legyenek élő jelei Isten szeretetének a világban – Ferenc pápa homíliája
Vertse Márta – Vatikán
Szentbeszédében arra buzdította a fiatalokat, hogy legyen bátorságuk szembe menni az árral, legyenek a társadalom kritikus lelkiismerete, őrizzék meg az álmodozás képességét és legyenek építők a romokban heverő társadalmakban. Szeressék szenvedélyesen az igazságot, hogy Jézussal együtt mondhassák: Király vagyok, élő jele Isten szeretetének, együttérzésének, gyöngédségének.
Az Úr a felhőkön jön el az idők végén
Homíliájában Ferenc pápa a szentmise igeliturgiájából két képre utalt, amelyek segítenek, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz, a Világegyetem Királyához. Az első Szent János Jelenések könyvéből való, amelyet már Dániel próféta megelőlegezett az olvasmányban: „Eljön a felhőkön” (Jel 1,7; Dán 7,13). Jézus dicsőséges eljövetelére utal, aki, mint Úr jön el a történelem végén. A második kép pedig az evangéliumból való: Krisztus Pilátus előtt áll és ezt mondja neki: „Király vagyok” (Jn 18,37). „Jót tesz nekünk, kedves fiatalok, hogy megálljunk és szemléljük Jézusnak ezeket a képeit, miközben megkezdjük utunkat a 2023-ban Lisszabonban megrendezésre kerülő Ifjúsági Világnap felé” – mondta Ferenc pápa.
Jézus a mi rendíthetetlen bizalmunk
Jézus a felhőkön jön el – kezdte az első kép elemzését a pápa. A kép Krisztus dicsőséges eljöveteléről szól, amely az idők végén következik be: megérteti velünk, hogy létezésünk utolsó szava Jézusé lesz, nem pedig a miénk! Az Írások szerint Ő az, aki „áthalad a felhőkön” és az egekben kinyilvánítja hatalmát (Zsolt 68, 34-35): vagyis az Úr, aki fentről jön le és soha nem múlik el, az, aki ellenáll mindannak, ami mulandó, ő a mi örök, rendíthetetlen bizalmunk. Ő az Úr – hangsúlyozta Ferenc pápa. A reménynek ez a próféciája megvilágítja éjszakáinkat. Azt mondja, hogy Isten eljön, hogy Isten jelen van, hogy Isten munkálkodik és hogy Isten a történelmet önmaga felé, a jó felé irányítja. A „felhőkön” jön el, hogy megnyugtasson minket, mintha azt mondaná: „Nem hagylak benneteket magatokra, amikor életeteket sötét felhők burkolják be. Én mindig veletek vagyok. Eljövök, hogy világosságot hozzak és felragyogtassam az életörömöt”. Dániel próféta azonban azt is meghatározza, hogy éjszakai látomásban látta az Úr eljövetelét a felhőkön (Dán 7,13). Isten éjszaka jön el, a gyakran sötét felhők között, amelyek összesűrűsödnek életünk felett. Mindnyájan ismerjük ezeket a pillanatokat – állapította meg a pápa. Fel kell ismernünk az Urat, messzebbre kell tekintenünk az éjszakánál, fel kell emelni tekintetünket, hogy meglássuk Őt a sötétség közepette.
A fiatalok legyenek építők a világ számos romhalmazai között
A pápa ezután elmagyarázta a fiataloknak, hogy mit jelent az éjszakai látomások szemlélete. Azt fejezi ki, hogy a sötétségben is fényes a szemünk, hogy nem adjuk fel és a sötétségben is keressük a fényt, amelyet szívünkben hordozunk és magunk körül látunk. Felemeljük tekintetüket a földről a magasba, nem azért, hogy elmeneküljünk, hanem azért, hogy leküzdjük a kísértést, hogy félelmeink padlóin heverjünk. A pápa figyelmeztetett annak a veszélyére, hogy félelmeink tartóssá válnak, bezárkózunk gondolatainkba és siránkozunk magunkon. Emeld fel a tekintetedet, kelj föl! Ez a felhívás: emeld fel a tekintetedet, kelj föl! Ezt intézi hozzánk az Úr és a pápa ezt kívánta visszhangozni a fiataloknak szóló Üzenetében, hogy elkísérje őket az idei úton. „A legnehezebb és legvonzóbb feladat lett rátok bízva: maradjatok talpon, amikor látszólag minden darabjára hull; legyetek őrszemek, akik az éjszakai látomásokban is meglátják a fényt; legyetek építők a romhalmazok között, amelyekből olyan sok van a mai világban; legyetek képesek álmodozni” – buzdította a fiatalokat Ferenc pápa, majd hozzátette: „Számomra ez a kulcs: szegény az a fiatal, aki nem képes álmodozni, már idő előtt megöregedett!” Aki álmodozik, az nem hagyja, hogy elnyelje az éjszaka, hanem lángot gyújt, a remény fényét, amely a holnapot hirdeti. „Álmodjatok, legyetek éberek és bátran tekintsetek a jövőbe” – hangzott Ferenc pápa buzdítása.
A fiatalok ne veszítsék el az álmodozás képességét
Arról biztosította a fiatalokat, hogy mindnyájan hálásak vagyunk, amikor ők álmodoznak. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy valóban így van-e, hiszen a fiatalok, amikor álmodoznak, olykor zajt csapnak. „Csapjatok zajt, mert zajotok álmaitok gyümölcse” – bátorította őket a pápa. Azt jelenti, hogy a fiatalok nem akarnak az éjszakában élni, amikor Jézust teszik meg életük álmává, amikor őt örömmel és másokra is átragadó lelkesedéssel ölelik át, az jót tesz nekünk! Köszönetét fejezte ki azért, amikor a fiatalok képesek bátran folytatni álmaikat, amikor nem adják fel, hogy higgyenek a fényben az élet éjszakáiban sem, amikor szenvedélyesen elkötelezik magukat, hogy világunkat szebbé, emberibbé tegyék. Köszönet jár azért, amikor a testvériség álmát ápolják, amikor szívükön viselik a teremtett világ sebeit, küzdenek a gyengébbek méltóságáért és terjesztik a szolidaritás és a javakban való osztozás lelkületét. És főleg köszönet azért, hogy a jelen nyereségein ellaposodott világban, amely a nagy ideálok elfojtása felé hajlik, nem veszítik el az álmodozás képességét! Ne alva, érzéstelenítve éljenek! Élve álmodjanak! Ez segíti a felnőtteket és az egyházat. Igen, az egyháznak is szüksége van arra, hogy álmodozzon, szükségünk van a fiatalok lelkesedésére és hevére, hogy Isten tanúi legyünk, aki mindig fiatal!
Jézus segít az álmok megvalósításában
A pápa még hozzátette, hogy a fiatalok olyan sok álma megfelel az evangélium álmainak, mint a testvériség, a szolidaritás, az igazságosság, a béke: Jézusnak is ugyanezek az álmai az emberiség számára. A fiatalok ne féljenek megnyílni a Jézussal való találkozásnak. Jézus szereti a fiatalok álmait és segít nekik azok megvalósításában. Ferenc pápa felidézte Carlo Maria Martini bíboros szavait, aki azt mondta, hogy az egyháznak és a társadalomnak szüksége van „álmodozókra, akik nyitottak a Szentlélek meglepetéseire” (Éjszakai beszélgetések Jeruzsálemben. A hit kockázata, 61. oldal). A pápa azt kívánta a fiataloknak, hogy ők is tartozzanak ezek közé az álmodozók közé, akik nyitottak a Szentlélek meglepetéseire!
Isten országa a szeretet birodalma
A pápa ezután a második kép elemzésére tért rá, amikor Jézus mondja Pilátusnak: „Király vagyok”. Nagy hatást gyakorol ránk elszántsága, bátorsága, mindenek fölött álló szabadsága. Letartóztatták, a Pretoriumba, a helytartóságra vitték, az hallgatta ki, aki halálra ítélhette. Ilyen körülmények között engedhetett volna az önvédelem természetes jogának, esetleg megpróbálhatta volna „megjavítani” a dolgokat, kompromisszumra törekedve. Jézus ehelyett nem rejti el kilétét, nem leplezi szándékait, nem él a menekülés reménysugarával, amelyet Pilátus is felcsillantott. Az igazság bátorságával válaszol: „Én vagyok a király”. Magára veszi életének felelősségét: küldetésből jöttem és a végsőkig tanúskodom az Atya országáról. Ezt mondja: „Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról” (Jn 18,37). Kétszínűség nélkül jött, hogy hirdesse életével, hogy Országa különbözik a világ birodalmaitól, hogy Isten nem azért uralkodik, hogy növelje hatalmát és eltapossa a többieket; nem seregekkel és erővel uralkodik. Országa a szereteté, azoké, akik életüket adják mások üdvösségéért.
Jézus igazságával világítsuk meg életünket
Kedves fiatalok, Jézus szabadsága vonzó! – hangoztatta Ferenc pápa. Hagyjuk, hogy vibráljon bennünk, hogy felrázzon, hogy felélessze bennünk az igazság bátorságát. Tegyük fel magunknak a kérdést: ha most Pilátus helyében én lennék itt Jézus előtt, és szemébe néznék, mi miatt szégyellném magamat? Jézus igazságával szemben, az igazsággal szemben, ami maga Jézus, melyek az én hazugságaim, amelyek nem állják meg a helyüket, a képmutatásaim, amelyek nem tetszenek Őneki? Mindnyájan rendelkezünk ezekkel – mondta a pápa. Mindnyájan keressük a kompromisszumokat, hogy eltávolítsuk a keresztet. Álljunk Jézus elé, hogy keressük magunkban az igazságot. Szükség van rá, hogy imádjuk őt, hogy szabadok legyünk bensőnkben, hogy megvilágítsuk életünket és ne hagyjuk, hogy megtévesszenek bennünket a pillanatnyi divat, a vakító és bénító fogyasztói szemlélet tűzijátékai. A pápa barátainak nevezte a fiatalokat, majd így folytatta: „Nem azért vagyunk itt, hogy elbűvöljenek minket a világ szirénái, hanem azért, hogy kezünkbe vegyük életünket, hogy „beleharapjunk az életbe”, hogy azt teljes egészében megéljük!
Legyen bátorságuk szembe menni az árral
Jézus szabadságában megtaláljuk a bátorságot is, hogy szembe menjünk az árral – hangsúlyozta a pápa: bátran szembe kell menni az árral, nem valaki ellen – ennek a kísértése jelen van minden nap – ezt teszik a mártíromkodók és a mindenütt összeesküvést sejtők, akik mindig másokra hárítják a felelősséget. Nem. Menjünk szembe önző, bezárt és merev énünkkel, hogy Jézus nyomába lépjünk. Ő azt tanítja nekünk, hogy a rossz ellen haladjunk pusztán a jó szelíd és alázatos erejével. Kiskapuk és hazugság nélkül. Világunknak, amelyet olyan sok gonoszság sebez, nincs szüksége újabb kétes kompromisszumokra, olyan emberekre, akik a tenger hullámaihoz hasonlóan ide-oda csapódnak, egy kicsit jobbra és egy kicsit balra, miután kifürkészték, hogy mi a kívánatosabb.
Legyetek a társadalom kritikus lelkiismerete!
A pápa a „kötéltáncosokhoz” hasonlította azokat, akik így viselkednek. Egy keresztény, aki ezt teszi, inkább hasonlít egy egyensúlyozó művészhez, mint egy keresztényhez. Az egyensúlyozók mindig annak az útját keresik, hogy ne piszkolják be a kezüket, hogy ne kockáztassák az életüket, hogy ne játszanak komolyan. A pápa arra kérte a fiatalokat, hogy féljenek egyensúlyozó művészek lenni. „Legyetek szabadok, hitelesek, legyetek a társadalom kritikus lelkiismerete!” - buzdította őket a pápa, utalással arra, hogy sokan közülük bírálják a környezetszennyeződést. „Legyetek szabadok a bírálatokban! Szenvedélyesen szeressétek az igazságot, hogy álmaitokkal mondhassátok: az én életem nem az evilági logikák rabszolgája, mert Jézussal együtt uralkodom az igazságosságért, a szeretetért és a békéjéért!” A pápa azt kívánta a fiataloknak, hogy mindnyájan átélhessék annak az örömét, hogy kimondhassák: „Jézussal én is király vagyok”. Király vagyok: élő jele vagyok Isten szeretetének, együttérzésének és gyöngédségének. Álmodozó vagyok, akit elkápráztatott az evangélium fénye és reménnyel tekintek az éjszakai látomásokra. És amikor elesek, Jézusban ismét megtalálom a bátorságot, hogy küzdjek és reméljek, a bátorságot, hogy ismét álmodozzak, minden életkorban – fejezte be Krisztus Király ünnepén mondott homíliáját Ferenc pápa.
