Ferenc pápa Assisiben járt a Szegények Világnapján

Horváth Hajnalka – Vatikán

Ferenc pápa az Angyalos Szűz Mária- bazilikához ment miután Assisibe érkezett, ahol a helyi vezetőség és az 500 fős csoport várta énekszóval. A megható találkozás emlékére a szegények ajándékot adtak át neki, amelynek elsősorban jelképes értéke van. Egy zarándokbotról és zarándokköpenyről van szó utalva Szent Ferenc életére és a hozzá érkező zarándokokra. Egy eritreai vak, menekült fiú adta át a Szentatyának a botot, aki 5 éves korában egy aknarobbanás miatt vesztette el látását. Ferenc pápa figyelemmel kísérte szavait, majd kezét a vállára helyezte és többek között azt kérte tőle, hogy imádkozzon érte.

A szegényekkel való találkozás a tanúságtételek pillanata volt, amelynek során hatan mondták el történetüket a Szentatyának.

A  tanúségtevők és történeteik

Florence e Thibault Jarry, négy hónapos kisbabájukkal álltak a Szentatya elé. Egy misszionárius házaspárról van szó, akik szerény életmódot folytatva életüket a szegények szolgálatásnak szentelték. Thibault szavai szerint az „Úr a szegényekben jön el hozzánk”.

Sebastian del Valle Diaz spanyol férfi nehéz előéletet tudhat maga mögött, drog, erőszak, börtön, de a sok nehézséget követően végül a pandémia alatt megtért és megtapasztalta, hogy Isten mindenkiről gondoskodik.

Gabriel Barbier egy 60 éves férfi Franciaországból érkezett. Ateista családban élt, majd megkeresztelkedett és Jézus a keresztség által új életet adott neki. Máriához imádkozva erőt és segítségnyújtást kért.

Sebastian Olczak 37 éves férfi Lengyelországból érkezett. Bár vallásos környezetben nőtt fel, mégis a droghoz és az alkoholhoz nyúlt, majd a törvénnyel is összeütközésbe került. Egyedül maradt, Istenhez imádkozott, aki nem fordított neki hátat, hanem új életre vezette. Isten kegyelme mindennapi életének része.

Farzana Razavi afganisztáni nő arról beszélt, hogy nehéz körülmények között nőtt fel, olyan társadalomban, ahol korlátozták álmai megvalósításában. Lélekben ugyan sokszor érzi magát szülőföldjén, aggódik családjáért, akikről az utóbbi időben nem kapott híreket. Olaszországban hasznossá kívánja tenni magát saját maga, családja és az őt befogadó ország érdekében is.

Quadery Abdul Razaq afgán férfi feleségével, Salimával volt jelen a találkozón. Örömének adott hangot, hogy Olaszországban lehet, amelyért köszönetet mondott az olasz kormánynak és a Karitásznak. Aggódnak családjuk és fiuk miatt, akinek Törökországba kellett menekülnie, ezért segítséget kértek megmentésükben.

Végül egy román nő Miriana mondta el történetét, aki dolgozni jött Olaszországba, majd megbetegedett és tolószékbe került. Közben férje is meghalt, így két gyermekükről egyedül kellett gondoskodnia. Isten azonban erőt adott neki, hogy felnevelje őket, ma pedig gyermekei segítenek neki a mindennapokban.