Ferenc pápa: a Katolikus Egyetem rávilágít a hit és a tudomány gyümölcsöző szövetségére

Adriana Masotti / Horváth Hajnalka - Vatikán

A megalapításának centenáriumát ünneplő neves katolikus intézmény történetéről szóló kötetsorozat harmadik részéről van szó, amelynek címe „Az egyház magisztériuma a Szent Szív Katolikus Egyetem számára”. Ferenc pápa bevezetőjében rámutat az egyház értékes és gyümölcsöző nevelő munkájára, amely az isteni bölcsesség hatására folytonosan megújuló és hatékony javaslatokat képes kínálni az új nemzedékek nevelése terén. A katolikus egyetemnek címzett egyházi tanítások terjedelme is jól mutatja, hogy mennyire fontos az egyház számára az oktatás, és azon belül is a magas szintű tudományos és szakmai felkészültség iránti elköteleződés. 

A hit és a tudás között gyümölcsöző szövetség áll fenn

Ferenc pápa idézi a „Gravissimum Educationis” k. zsinati deklarációt, amelyben megfogalmazzák a katolikus egyetemek hivatását, miszerint a „kultúra magasabbfokú fejlesztésénél nyilvánosan, állandóan és egyetemesen jelen lesz a keresztény gondolkodás, a katolikus intézmények növendékei tudásban kiváló emberekké válnak, akik felkészültek arra, hogy a társadalom életében fontos szerepet vállaljanak és a világban tanúságot tegyenek a hitről” (GE 10.) A Szent Szív Katolikus Egyetem a keresztény nevelés, a kulturális fejlődés és az életszentségre nyitottság igazi felkészítő terepe volt, amelyet számos egykori diák példája tükröz. Történelme megmutatja a hit és tudomány, a teológia és a tudás, a spirituális dimenzió és a racionalitás közötti gyümölcsöző szövetséget. A 100 éves történelem alatti egyházi tanítások pedig, amelyeket a kötetben gyűjtöttek össze, az igazság keresésére, a mindenkivel és a tudományok minden területén folytatott párbeszéd előmozdítására buzdítanak az emberiség átfogó és teljes fejlődése érdekében.

A fiatalok fogékonysága a jobb jövőbe vezetheti a társadalmat

A katolikus egyetem a nehéz történelmi korok ellenére is 100 évet tudhat maga mögött, ennek tapasztalatait pedig kincsként kell megőrizni, hogy a jelenlegi és jövőbeli kihívásokkal szembe tudjon nézni. A Szentatya ennek kapcsán a fejlődésre és a megújulás jelentőségére is utal bevezetőjében, amelynek magába kell foglalnia az interdiszciplinaritást, a transzdiszciplinaritást, a találkozás kultúrájának előmozdítását, a hátrányban lévők támogatását. A fiatalok találékonyságukkal elősegítik a diszkriminációt és igazságtalanságot felülmúló gazdaság megvalósulását, közös otthonunk védelmét, a testvériesebb, megosztottság és előítéletek nélküli társadalmat, a pazarlás és a közömbösség kultúrájának felszámolását, az egymás iránt felelős kultúra támogatását.

Ezen célok megvalósításához egy olyan tudásra kell törekedni, amely a valósághoz méri magát, szívén viseli az igazságot, a közjót és a szeretetet. A Szentatya bevezetőjének végén azt kívánta az egyetemnek, hogy képes legyen életben tartani azt a szeretetet, amellyel az Egyház létrehozta, azt a gazdag tudást, amellyel növekedésben tartotta. Ez segítse a kihívások leküzdésében a jövőbe vezető úton.