Keresés

Vatican News

Erősítsük a közösségi érzést, szolgáljuk egymást szeretetben! Ferenc pápa katekézise

A jelenlegi válsághelyzetben nagy szükség van arra, hogy megéljük a szabadság keresztényi fogalmát, mely nem önző, hanem nyitott a másik igényeire. Ferenc pápa a szeretetben megvalósuló szabadságról elmélkedett a szerdai audiencián.

Gedő Ágnes – Vatikán

Szent Pál így ír a galatáknak: „Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Gal 5,13-14

Megnyílni szabadon az Úr előtt

Kedves testvérek, ezekben a napokban a hit szabadságáról beszélünk, a galatákhoz írt levél alapján – kezdte katekézisét a pápa, majd miután egy gyermek váratlanul fölszaladt hozzá az emelvényre, rögtön megosztotta a hívekkel egy gondolatát a spontaneitás és a gyermeki szabadság összefüggéséről. Ez a gyermek úgy mozgott szabadon, mintha csak otthon lenne. Jézus azt mondja: „Ha ti nem úgy tesztek, mint a gyermekek, nem léptek be Isten Országába”. Arra tanít minket, hogy bátran odamenjünk az Úrhoz, félelem nélkül, nyíltan. Hagyjuk, hogy a szívünk vezessen minket – mondta a pápa, majd rátért a katekézisre.


Élő hitet kaptunk a keresztségben

Pál apostol a galata-levélen keresztül szép lassan, apránként vezet be minket a hit nagy újdonságába. Valóban nagy újdonságról van szó, mert nemcsak az élet néhány területén hoz újat, hanem bevisz minket abba az új életbe, amit a keresztséggel kaptunk. Itt részesültünk a legnagyobb ajándékban: Isten gyermekei lettünk. Újjászülettünk Krisztusban, és az előírásokon alapuló vallásosságból átléptünk az élő hitbe, aminek középpontja az Istennel és a testvérekkel való közösség, a szeretet. A félelem és a bűn szolgasásából átléptünk Isten gyermekeinek szabadságába. És itt újra a szabadság szóval találkozunk – mutatott rá a pápa.

Szeretetben szolgáljunk egymásnak

Mi Pál apostol számára ennek a szabadságnak a magva? A szabadság nem szabadosság: nem ürügy a testnek, vagyis nem arra való, hogy kövessük az ösztöneinket, az önző vágyainkat és késztetéseinket. Éppen ellenkezőleg, Jézus szabadsága arra hív, hogy szeretetben szolgáljunk egymásnak. De akkor ez szolgaság? Bizony, a Krisztusban való szabadságban van valami szolgai, abban az értelemben, hogy a szolgálathoz vezet, a másokért való életre hív – magyarázta a pápa. Másszóval a szabadság a szeretetben fejeződik ki teljesen. Itt újra az evangélium egy ellentmondásával találkozunk: szabadok vagyunk a szolgálatban, nem pedig abban, hogy azt csináljunk, amit akarunk. Abban a mértékben találjuk meg a szabadságot, amilyen mértékben odaajándékozzuk magunkat. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt – mondja Márk evangéliuma (vö. Mk 8,35).

Szolgáljátok egymást!

Hogyan értelmezhetjük ezt az ellentmondást? Pál apostol válasza egyszerű, de odaadást igénylő: a szeretet által. Nincs szabadság szeretet nélkül. Az önző szabadság, ami csak saját akaratát keresi nem igazi szabadság, mert önmagába tér vissza, nem termékeny. Krisztus szeretete szabadított meg minket, és a szeretet szabadít meg a legrosszabb szolgaságtól, az egónktól. Ezért a szabadság a szeretet által növekszik. Vigyázat: nem az intim szeretet, nem a szappanoperák szeretete ez, a szenvedélyé, ami csak a saját kedvét keresi. A szabadság azzal a szeretettel növekszik, amelyet Krisztusban látunk. Ez a szeretet az önzetlen szolgálatban ragyog fel, mely Jézust mintázza, aki megmossa tanítványai lábát és így szól: “Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” (Jn 13,15) Szolgáljátok egymást!

Ha saját vágyainkat követjük csak, üresek maradunk

Pál számára tehát a szabadság nem abban áll, hogy azt csinálunk, amit akarunk. Ez üres, cirkuszi szabadság volna, ami belső űrt hagy maga után. Hányszor tapasztaltuk mi is, hogy miután az ösztönünket követtük, nagy ürességet érzünk. Rosszul sáfárkodtunk szabadságunkkal, nem használtuk fel jól döntési lehetőségünket, hogy a magunk és a többiek javát keressük. A valódi szabadság mindig felszabadít, ha viszont csak saját kedvünket keressük, végül üresnek érezzük magunkat. Csak ez a teljes, konkrét szabadság, ami a mindennapok valóságába helyez minket. A korintusiaknak Pál már kifejtette, hogy a szabadság nem azt jelenti, hogy minden megengedett, ugyanis az nem feltétlenül építő hatású. A másik ember javát keressük, ez az igazi, gyümölcsöző szabadság: a másik ember szolgálata. Ezen keresztül pedig a szegények felé fordul figyelmünk, mert felismerjük bennük Krisztus arcát. A galata-levélben Pál utal rá, hogy az apostolok igehirdető missziója közben egy dologra figyeljenek: a szegényekre.

A kereszténység közösségre épül

Az egyik legelterjedtebb mai modern szabadság-felfogás ezzel szemben azt állítja: „az én szabadságom ott ér véget, ahol a tiéd kezdődik”. Ez individualista szemlélet, amiből hiányzik az emberi kapcsolat. Aki megkapta a Jézus általi szabadságot, az nem távolodik el a többi embertől, nem érzi zavarónak őket, nem zárkózik önmagába, hanem mindig egy közösségen belül létezik. A szociális dimenzió alapvető a keresztények számára, melyen keresztül a közjót és nem saját érdeküket tartják szem előtt. A mostani történelmi pillanatban újra föl kell fedeznünk a szabadság közösségi, nem pedig egyéni dimenzióját. A pandémiából megtanultuk, hogy szükségünk van egymásra, és ezt nem elég tudni, hanem nap mint nap konkrét tettekkel meg kell valósítani. Mondjuk és hisszük, hogy a többi ember nem akadályozza a mi szabadságunkat, hanem lehetőséget ad arra, hogy teljesen megéljük azt. Mert a mi szabadságunk Isten szeretetéből születik és az irgalmas szeretetben növekszik – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.

Photogallery

Az audiencia képei
20 október 2021, 15:26

Legutóbbi kihallgatások

Olvasd el mindet >