„Nyissuk meg szívünket Jézus Szavának” – Ferenc pápa Úrangyala imája
Vertse Márta – Vatikán
A mindennapok ezer tennivalója között találjunk rá időt, hogy meghallgassuk Jézust, Isten Szavát és meghallgassuk testvéreinket. Mások meghallgatása meggyógyítja a szívünket – mutatott rá tanításában a pápa.
A süketnémaság betegség és egyben jelkép
A vasárnapi evangéliumi szakasz azt az epizódot beszéli el, amikor Jézus meggyógyít egy süketnémát – kezdte beszédét a pápa, megállapítva, hogy nagy hatást kelt a csodás jel leírásának a módja: Jézus félrehívja a süketnémát, ujjait a fülébe helyezi, nyállal megérinti nyelvét, majd az égre tekint, felsóhajt és így szól: „Effata” azaz: Nyílj meg!” (vö. Mk 7,33-34). Más gyógyítások alkalmával, hasonlóan súlyos betegségeknél, mint a bénulás vagy a lepra, Jézus nem hajt végre ennyi gesztust. Miért teszi most mindezt, annak ellenére, hogy csak arra kérték meg, hogy helyezze a kezét a betegre? Miért tesz ennyi gesztust? – merül fel a kérdés, amelyre a pápa a következő választ adta: „Talán azért, mert annak a személynek az állapota különleges jelképes értékkel rendelkezik. Süketnémának lenni egy betegség, de egyben egy jelkép is. És ennek a jelképnek mindnyájunk számára van mondanivalója. Miről van szó? A süketségről. Az a férfi nem tudott beszélni, mert nem hallott. Jézus, ahhoz, hogy meggyógyítsa betegsége okát, mindenekelőtt a fülébe helyezi ujjait és csak azután érinti meg a nyelvét”.
A lelki süketség rosszabb a testi süketségnél
Mindnyájunknak van füle, de sokszor képtelenek vagyunk rá, hogy meghallgassunk másokat. Hogy miért? Mert van ugyanis egy benső süketség, és ma kérhetjük Jézust, hogy érintse meg és gyógyítsa meg benső süketségünket – buzdított rá Ferenc pápa, majd kifejtette: a benső süketség rosszabb a testi süketségnél, mert az a szív süketsége. A sietség, az ezer mondanivaló és tennivaló miatt nem találunk rá időt, hogy megálljunk és hallgassuk azt, aki beszél. Azt kockáztatjuk, hogy minden lepereg rólunk, és nem adunk teret annak, akinek szüksége van arra, hogy meghallgassák – mondta a pápa, majd felsorolta: „gondolok a gyermekekre, a fiatalokra, az idősekre, azokra a sokakra, akiknek nem annyira szavakra és prédikációkra lenne szüksége, hanem arra, hogy meghallgassák őket”. Ferenc pápa azt tanácsolta, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan állok én mások meghallgatásával? Hagyom, hogy megérintsen az emberek élete, tudok-e időt szánni azokra, akik közelemben élnek? Ez mindnyájunkra érvényes, de különösen a papokra. A pap kötelessége, hogy meghallgassa az embereket, hogy ne siessen, hanem meghallgasson és utána felmérje, hogy hogyan tud segíteni. És mi is mindnyájan: először meghallgatjuk a másikat és utána válaszolunk. Gondoljunk csak a családi életre: hányszor beszélünk, mielőtt meghallgatnánk a másikat, megismételjük mindig egyforma refrénjeinket. Képtelenek vagyunk a másik meghallgatására és mindig ugyanazokat a dolgokat mondjuk. A párbeszéd újjászületése gyakran nem a szavakból indul ki, hanem a csöndből, abból, hogy nem kényszerítjük rá magunkat a másikra, hanem türelemmel meghallgatjuk ügyes-bajos dolgait, amelyeket magában hordoz. A szív meggyógyulása a meghallgatással kezdődik – hangsúlyozta Ferenc pápa, leszögezve, hogy a másik meghallgatása meggyógyítja a szívet. „De atyám, vannak olyan unalmas emberek, akik mindig ugyanazt mondják” –– vethetné fel valaki és a pápa így válaszolt képzeletbeli beszédpartnerének: „Te hallgasd meg őket. És amikor abbahagyták a beszédet, akkor szólj te, de előbb hallgass meg mindent”.
Jézus is mindenekelőtt a meghallgatást kéri tőlünk
Ugyanez a helyzet az Úrral. Jól tesszük, ha elárasztjuk kéréseinkkel, de még jobban tennénk, ha mindenekelőtt meghallgatnánk őt. Jézus ezt kéri tőlünk. Az evangéliumban, amikor megkérdezik tőle, hogy melyik az első parancsolat, ezt válaszolja: „Halljad Izrael”, majd hozzáteszi: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és […] szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mk 12,28-31). De mindenekelőtt azt mondja, hogy „Halljad, Izrael”. Emlékezünk-e rá, hogy meg kell hallgatnunk az Urat? Keresztények vagyunk, de talán a szavak ezrei között, amelyeket minden nap hallunk, nem találunk néhány másodpercet arra, hogy felhangoztassuk magunkban az evangélium néhány szavát. Jézus Isten Szava: ha nem állunk meg, hogy meghallgassuk, ő tovább megy. Ferenc pápa ekkor utalt Szent Ágoston szavaira: „Félek, hogy az Úr elhalad”. Attól félt, hogy hagyja elhaladni az Urat, anélkül, hogy meghallgatná. De ha időt szánunk az evangéliumra, megtaláljuk lelki egészségünk titkát, mondta a pápa, majd felkínálta az orvosságot: minden nap egy kis csönd és hallgatás, néhány haszontalan szóval kevesebb és néhány Isten Szavával több. Mindig az evangéliumos könyvvel a zsebünkben, ami sokat segít – emlékeztette a híveket újból gyakori tanácsára Ferenc pápa. Halljuk meg ma is, mint megkeresztelkedésünk napján Jézus nekünk szóló szavait: „Effata, nyílj meg!” Nyisd ki a füled. Fohászkodjunk így az Úrhoz: Jézus, meg akarok nyílni Szavadnak, Jézus, nyiss meg, hogy meghallgassalak. Gyógyítsd meg szívemet a bezártságtól, gyógyítsd meg szívemet a sietségtől, gyógyítsd meg szívemet a türelmetlenségtől – kérte Ferenc pápa, majd beszédét Máriához intézett fohászával zárta:
„Szűz Mária, aki nyitott volt Isten Szava meghallgatására, aki benne testté lett, segítsen minket minden nap, hogy meghallgassuk Fiát az evangéliumban és meghallgassuk fivéreinket és nővéreinket engedelmes szívvel, türelmes szívvel és figyelmes szívvel”.
