Szentmise a Nagyszülők és Idősek első Világnapján – Ferenc pápa homíliája

Adriana Masotti / Horváth Hajnalka – Vatikán

Fisichella érsek elsőként köszöntötte a jelenlévő időseket, megerősítve őket a Szentatya közelségéről, aki a szentmisét követően az Úrangyala imádsága után üdvözli őket. A pápa ezekben a napokban a műtéti beavatkozást követő felépülési fázisban van, hogy minél hamarabb visszanyerje az erejét szolgálata teljesítéséhez.

Ferenc pápa homíliájában, amelyet Fisichella érsek olvasott fel, három igét jelölt meg vezérfonalként: látni, osztozni és megőrizni. Ezek az igék jól kifejezik a nemzedékek közötti kapcsolatot egy új szövetségre buzdítva az élet közös kincsének megosztása és a jövő előkészítése érdekében. Ferenc pápa a csodálatos kenyér- és halszaporítás történetéből indult ki, ahol Jézus látta az éhező embereket, megosztotta a kenyeret, és kérte, hogy őrizzék meg a maradékot.

Látás: figyelmes tekintet

Ferenc pápa a János evangéliumi csodából kiindulva Jézus tekintetére hívta fel a figyelmet, aki aggódva figyel minket és táplálni akarja a boldogság, szeretet és élet iránti éhségünket. Az Ő tekintete felismeri mindenki szükségletét, ugyanis – hangsúlyozza a pápa – Isten szemében nem egy névtelen tömeg létezik, hanem minden egyes ember saját szükségleteivel jelen van.

A nagyszülők tekintete ehhez hasonlítható – erősítette meg a pápa –, akik gondoskodó figyelemmel vannak a kisebbek iránt. A nagyszülők figyelmes, gyengéd szemmel tekintenek ránk, szeretetüknek is köszönhetjük, hogy felnőtté váltunk – fogalmazta meg homíliájában a pápa. A nagyszülőknek szintén szükségük van a szeretetünkre, figyelmünkre, közelségünkre. Félelmetes egy olyan társadalmat szemlélni, amelyben az emberek a sok elfoglaltság miatt képtelenek megállni és a másikra figyelni, szeretetet adni. 

Osztozás: abban, akik vagyunk és amink van

A kenyérszaporítás csodája annak is köszönhető, hogy egy fiú meg tudta osztani a többiekkel azt, amije volt, vagyis az öt árpakenyeret és a két halat – folytatta a pápa. Ma egy új szövetségre van szükség idősek és fiatalok között, hogy osztozni lehessen az élet közös kincsében, hogy együtt lehessen álmodozni és legyőzni a nemzedékek közötti ellentéteket a jövő előkészítése érdekében. E szövetség létrejötte nélkül csak a magány, a megtört kapcsolatok és az önzés fog eluralkodni felettünk. Az Evangélium arra hív bennünket, hogy osszuk meg másokkal azt, akik vagyunk és amink van: csakis így lehetünk elégedettek életünkkel.

Megőrzés: semmi sem veszhet el

Végül a pápa a megőrzés jelentőségére irányította a figyelmet. Isten szemében senki sem veszhet el. Jézus a kenyérszaporításkor azt kéri, hogy gyűjtsék össze a maradékot, hogy ne vesszen kárba. Ugyanez érvényes az idősekre, akik mint „értékes kenyérdarabok” táplálnak minket, fiatalabbakat. Ők őrzik az emlékezetet, a gyökereket, amelyek nélkül elhervadunk. Az idősek ezt egy életen át megőrizték nekünk, most pedig a mi védelmünkre van szükségük, a mi segítségünkre szorulnak, a mi támogatásunkat igénylik mindennapjaikban. A pápa homíliájának végén mindenkit lelkiismeretvizsgálatra hívott: elegendő figyelmet fordítunk-e nagyszüleinkre, környezetünkben élő idős embertársainkra, majd arra szólított, hogy emlékezzünk az általuk kapott javakra. A pápa azt kérte, hogy ne feledkezzünk el az idősekről, álljunk meg és hallgassuk őket, vigyázzunk rájuk. Osszuk meg velük az időnket és jobb emberek leszünk! – buzdított Ferenc pápa a Nagyszülők és Idősek első Világnapjára írt homíliájában.