Ferenc pápa Úrangyala-imádsága: Nyissuk meg szívünket mások előtt!

Vertse Márta - Vatikán

A vasárnapi evangéliumi szakasz a kenyér- és halszaporítás híres epizódját beszéli el, amikor Jézus mintegy ötezer ember éhségét csillapította, akik azért jöttek, hogy meghallgassák őt (vö. Jn 6,1-15). Érdekes megfigyelni, hogy hogyan jön létre ez a csoda: Jézus nem a semmiből teremti meg a kenyereket és a halakat, hanem a már meglévőkből indul ki, amelyeket a tanítványok hoznak neki. Egyikük ezt mondja: „Van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal. De mi ez ennyinek?”. Kevés, szinte semmi, de Jézusnak elegendő.

Ima, jótékony szeretet, nyomorúságaink felajánlása

Most próbáljuk meg magunkat a fiú helyébe képzelni –folytatta beszédét a pápa, elemezve az emberi megítélés szerint értelmetlen és logikátlan javaslatot. A tanítványok azt kérik a fiútól, hogy ossza meg minden ennivalóját a többiekkel. Ez egy értelmetlen javaslatnak tűnik. Miért kell megfosztani valakit, ráadásul egy fiatal fiút attól, amit otthonról hozott, és amelyhez joga van, hogy megtartsa magának? Miért kell elvenni valakitől azt, ami egyébként sem elegendő, hogy mindenki jóllakjon? Emberileg ez logikátlan. De nem az Isten számára. Sőt, éppen annak a kis ingyenes és ezért hősies ajándéknak köszönhetően Jézus mindenki éhségét enyhíteni tudja. Ez egy nagy tanulság számunkra. Azt mondja nekünk, hogy az Úr sokat tehet azzal a kevéssel, amit rendelkezésére bocsátunk – hangsúlyozta a pápa, majd a következőt ajánlotta a híveknek: „Jó lenne, ha minden nap feltennénk magunknak a kérdést: „Ma mit hozok Jézusnak?”. Ő sokat tehet a mi imánkkal, a mások iránti jótékony szeretet egy gesztusával, még egy nyomorúságunkkal is, amit irgalmasságába ajánlunk. Isten szeret így cselekedni: nagy dolgokat művel a kicsiny, ingyenes dolgokból kiindulva”.

Az igazi csoda a másokkal való osztozás

A Biblia mindegyik nagy főszereplője – Ábrahámtól Máriáig, egészen a vasárnapi evangéliumi szakaszban szereplő fiúig – a kicsinységnek és az ajándékozásnak ezt a logikáját tükrözi. Az adományozás logikája olyan nagyon különbözik a miénktől – állapította meg Ferenc pápa. Mi arra törekszünk, hogy felhalmozzuk és növeljük, amink van; Jézus azonban azt kéri, hogy ajándékozzunk, hogy csökkentsünk. Mi szeretünk hozzátenni, összeadni; Jézusnak tetszenek a kivonások, elvesz valamit, hogy odaadja másoknak. Mi saját magunknak akarjuk többszörösére növelnünk, amit birtokolunk; Jézus azt értékeli, amikor osztozunk másokkal, amikor megosztjuk, amink van. A pápa megjegyezte: „Érdekes, hogy a kenyérszaporításról szóló evangéliumi szakaszokban soha nem jelenik meg a „szaporítani” ige. Sőt, a használt igék éppen az ellenkezőjét fejezik ki: „megtörni”, „adni”, „kiosztani” (vö. Jn 6,11; Mt 14,19; Mk 6,41; Lk 9,16)”. Az igazi csoda, mondja Jézus, nem a szaporítás, ami dicsekvést és hatalmat szül, hanem a megosztás, az osztozás, amely növeli a szeretetet és lehetővé teszi Istennek, hogy csodákat hajtson végre.

Ajándékozd el azt a keveset, amid van

A vasárnapi evangéliumi szakasz tanítását napjainkra alkalmazva Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy a javak szaporítása ma sem oldja meg a problémákat az igazságos megosztás nélkül. Az éhínség napjainkban is jelenlévő tragédiájára utalt, amely különösen a legkisebbeket érinti. Felidézte, hogy felmérések szerint minden nap a világon mintegy hétezer öt éven aluli gyermek hal meg alultápláltság következtében. Az ehhez hasonló botrányokkal szemben Jézus hozzánk is egy felhívással fordul, amely hasonló ahhoz, amivel valószínűleg az evangéliumi szakaszban szereplő fiút szólította fel, akinek nincs neve és akiben mindnyájan felismerhetjük magunkat: „Bátorság, ajándékozd el azt a keveset, amid van, a képességeidet és javaidat, bocsásd Jézus és a testvérek rendelkezésére. Ne félj, semmi nem vész el, mert, ha megosztod, Isten megsokszorosítja. Űzd el a hamis szerénységet, azt, hogy nem érzed magad megfelelőnek, bízzál. Higgy a szeretetben, a szolgálat hatalmában, az ingyenesség erejében”.

Végül Ferenc pápa a következő fohásszal fordult Szűz Máriához, aki „igennel” válaszolt Isten soha nem hallott javaslatára: „segítsen minket, hogy megnyissuk szívünket az Úr meghívásainak és mások szükségleteinek”.