Vatican News

Isten megtestesült a názáreti Jézusban, útitársunkká vált: a pápa Úrangyala imája

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa azt a Márk evangéliumából vett epizódot elemezte, amelyben Jézus a názáreti zsinagógában tanít és földijei, akik jól ismerték, mint az ács és Mária fiát, nem fogadják el, mint prófétát. Nem fogadják el a Megtestesülés botrányát, azt, hogy a végtelen Isten emberré lett, hogy elkísérjen és szeressen bennünket.

Vertse Márta – Vatikán

A pápa figyelmeztetett az előítéletek diktatúrájára, a megszokás kényelmességére. Ha szemünk és szívünk nem nyitott Isten meglepetéseire, akkor hitünk könnyen pusztán megszokássá válik és kialszik. Kérjük Mária közbenjárására a kegyelmet, hogy találkozzunk Istennel és érezzük az ámulatot, amely az Ővele való hiteles találkozás garancialevele – fejtette ki beszédében Ferenc pápa.

Népi bölcsességgé vált: „Senki sem próféta a saját hazájában”

A vasárnapi evangéliumi szakasz (Mk 6,1-6) Jézus földijeinek hitetlenségét beszéli el – kezdte beszédét a pápa. Jézus, miután Galilea más falvaiban prédikált, visszatér Názáretbe, ahol felnövekedett Máriával és Józseffel és egy szombati napon a zsinagógában kezd tanítani. Sokan hallgatják őt és felteszik a kérdést: „Ki adott neki ekkora bölcsességet? Nem az ács és Mária, vagyis szomszédaink fia, akiket jól ismerünk?” (vö. 1-3). Válaszul erre a reagálásra Jézus megerősít egy olyan igazságot, amely a népi bölcsesség részévé vált: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában”. Mi is annyiszor mondjuk ezt – tette hozzá a pápa.

Nem elég ismerni valakit, fel kell ismerni egyediségét

Ezután Jézus földijeinek magatartását elemezte beszédében: mondhatnánk, hogy a názáretiek ismerik Jézust, de nem ismerik fel. Valóban, különbség van az ismerni és a felismerni között: ez a különbség ráébreszt minket arra, hogy tudhatunk több mindent egy személyről, lehet róla egy elképzelésünk, bízhatunk abban, amit mások mondanak róla, talán néha találkozunk is fele környékünkön, de mindez nem elegendő. Ez egyfajta, mondhatnánk hétköznapi, felületes ismeretség, amely nem ismeri fel annak a személynek az egyediségét. Ennek a kockázatnak mindnyájan ki vagyunk téve: azt gondoljuk, hogy olyan sok mindent tudunk egy személyről, és a legrosszabb az, hogy felcímkézzük és bezárjuk előítéleteinkbe – figyelmeztetett rá a pápa. Ez történik Jézus földijeivel is, akik harminc éve ismerik őt és azt hiszik, hogy mindent tudnak róla! „De ez nem az a fiú, akit láttunk felnövekedni, az ács és Mária fia? De honnan jutnak az eszébe ezek a dolgok?” -  mondják bizalmatlanul. Voltaképpen soha nem vették észre, hogy ki is Jézus valójában. Megállnak a külsőségeknél és visszautasítják Jézus újszerűségét.


Az Istennel való találkozás ámulatot éleszt

És itt eljutunk a probléma lényegéhez – fejtette ki beszédében Ferenc pápa.  Amikor hagyjuk érvényesülni a megszokás kényelmességét és az előítéletek diktatúráját, akkor nehezen nyílunk meg az újdonságoknak és nehezen adjuk át magunkat az ámulatnak. Mindent ellenőrzünk, megszokásból, előítéletekkel.  Végül gyakran az élettől, a tapasztalatoktól és még a személyektől is csak azt várjuk, hogy megerősítsék elképzeléseinket és sablonjainkat, hogy soha ne kelljen a fáradságot vennünk, hogy változtassunk. Ez Istenre vonatkoztatva is megtörténhet, éppen velünk, hívőkkel, akik azt gondoljuk, hogy ismerjük Jézust, hogy már annyi mindent tudunk Őróla és hogy elég mindig ugyanazokat a dolgokat ismételnünk. Ez nem elegendő Istennel. A pápa a következő szavakkal hangsúlyozta az Isten újdonságaira való nyitottság, az ámulat, a rácsodálkozás érzésének jelentőségét: „Anélkül, hogy megnyílnánk Isten újdonságainak és főleg, - jól figyeljetek – mondta nyomatékkal Ferenc pápa, hogy megnyílnánk Isten meglepetéseinek, ámulat nélkül, a hit egy fáradt litániává változik, amely lassan kialszik és társadalmi megszokássá válik.” A pápa ezután az ámulat, a rácsodálkozás szó értelmére mutatott rá. Az ámulat éppen az, amikor létrejön az Istennel való találkozás: „Találkoztam az Úrral”. De az evangéliumban olvassuk: az emberek, akik találkoznak Jézussal és felismerik, ámulatot éreznek. Nekünk is ezen az úton kell haladnunk, hogy találkozzunk Istennel: érezzük az ámulatot. Ez olyan, mint a garancialevél, hogy az a találkozás igazi, nem megszokott.

Nem fogadják el a Megtestesülés misztériumát

A pápa feltette a kérdést: Jézus földijei miért nem ismerik fel és miért nem hisznek Őbenne? Mi ennek az oka? Röviden azt mondhatnánk, hogy nem fogadják el a Megtestesülés botrányát. Nem ismerik a Megtestesülés misztériumát, de nem fogadják el a misztériumot, nem ismerik. Nincsenek tudatában okának és botrányosnak tartják, hogy Isten végtelensége a mi testünk kicsinységében nyilatkoztatja ki magát, hogy Isten Fia az ács fia, hogy az istenség az emberségben rejtőzik le, hogy Isten egy egyszerű ember arcában, szavaiban, gesztusaiban lakik. Íme a botrány: Isten megtestesülése, konkrét valósága, „mindennapisága”. Isten konkréttá lett egy férfiben, a názáreti Jézusban, útitársunkká vált, egy lett közülünk. „Te egy vagy közülünk” – olyan szép ima, ha ezt mondjuk Jézusnak – hangsúlyozta Ferenc pápa. És mivel egy közülünk, megért minket, elkísér, megbocsát, nagyon szeret bennünket. Valójában kényelmesebb egy elvont és távoli isten, aki nem keveredik bele a különböző helyzetekbe és aki elfogad egy olyan hitet, amely távol áll az élettől, a problémáktól, a társadalomtól. Vagy pedig szeretünk egy „különleges effektusok” istenében hinni, aki csak rendkívüli dolgokat tesz és mindig nagy érzelmeket kelt. Azonban Isten megtestesült: Isten alázatos, Isten gyöngéd, Isten rejtett, közel jön hozzánk és mindennapjaink normális életében lakik. És akkor, velünk is az történik, mint Jézus földijeivel, mi is azt kockáztatjuk, hogy amikor eljön, nem ismerjük fel, sőt, megbotránkozunk miatta. A pápa itt ismét idézte Szent Ágoston szép mondatát: „Félek Istentől, az Úrtól, amikor eljön”. De Ágoston, miért félsz? „Félek, hogy nem ismerem fel. Félek az Úrtól, amikor eljön” – ismételte meg a pápa, majd latinul is emlékeztetett Szent Ágoston mondására: „Timeo Dominum transeuntem”.

Szabaduljunk meg az előítéletektől és legyünk nyitottak Isten meglepetéseire

A pápa végül a következő szavakkal buzdította a híveket: „Most az imában kérjük a Szűzanyát, aki befogadta Isten misztériumát a názáreti mindennapi életbe, hogy szemünk és szívünk legyen mentes az előítéletektől és szemünk legyen nyitott az ámulatra, Isten meglepetéseire, „Uram, add, hogy találkozzam veled!” és amikor találkozunk az Úrral, az az ámulat. Találkozunk vele a normalitásban: legyen nyitott a szemünk Isten meglepetéseire, alázatos és rejtett jelenlétére mindennapi életben” – fejezte be Ferenc pápa az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét.

04 július 2021, 18:46

Az Úrangyala imádságot, amely a Megtestesülés örökös titkára emlékezik, naponta háromszor imádkozzuk el: reggel 6 órakor, délben és délután 6 órakor, a reggeli, déli és esti harangszóra. Az ima az Úrangyala nevet latin nyelvű változatának kezdősoráról kapta – „Angelus Domini nuntiavit Mariae”.

Jézus Krisztus Megtestesülésére utaló három versből és a hozzájuk kapcsolódó Üdvözlégy Máriából, majd egy zárókönyörgésből áll.

Ezt az imát a pápa vasár- és ünnepnapokon a Szent Péter téren mondja el. Az Úrangyala elimádkozása előtt a pápa rövid beszédet mond, a napi olvasmányokból kiindulva. Az ima után köszönti a zarándokokat. Húsvéti időben Pünkösdig az Úrangyala helyett a Regina Coeli-t imádkozzuk, Jézus Krisztus Feltámadásának emlékére. A Mennyek Királynője Mária-himnusz után háromszor elmondjuk a Dicsőséget.

A legutóbbi Úrangyala / Regina Coeli imádságok

Olvasd el mindet >