Az Oltáriszentség Jézussal egyesít bennünket – Ferenc pápa Úrangyala imája
Vertse Márta – Vatikán
Corpus Domini – Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepe
Ma Olaszországban és más országokban ezen a vasárnapon tartjuk Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepét - kezdte beszédét Ferenc pápa. Utalt az evangéliumi szakaszra, amely az Utolsó Vacsorát beszéli el (Mk 14,12-15.22-26). Az Úr szavai és gesztusai megérintik szívünket: kezébe veszi a kenyeret, megáldja, megtöri és tanítványainak nyújtja ezekkel a szavakkal: „Vegyétek, ez az én testem”.
Az Eucharisztiában a törékenység az erő, a szeretet ereje
Jézus ilyen egyszerűséggel adja nekünk a legnagyobb szentséget. Szerény gesztusa az ajándékozás, a javakban való osztozás. Élete csúcspontján nem bőségesen osztja a kenyeret, hogy csillapítsa a tömeg éhségét, hanem saját magát töri meg a tanítványaival elfogyasztott húsvéti vacsorán. Jézus így mutatja meg nekünk, hogy életének célja az önátadás és a legnagyobb dolog a szolgálat. Ma egy kis darab Kenyérben találjuk meg Isten nagyságát, egy törékenységben, amely túlcsordul szeretettel és osztozással – mondta a pápa, hangsúlyozva a törékenység szót. Jézus olyan törékennyé válik, mint a kenyér, amit megtörünk és ami szétmorzsolódik. De éppen ebben rejlik az ereje. Az Eucharisztiában a törékenység az erő: a szeretet ereje, amely kicsivé lesz, hogy befogadjuk és ne féljünk tőle; a szeretet ereje, amely széttöredezik és megosztja magát, hogy tápláljon és életet adjon; a szeretet ereje, amely darabjaira törik, hogy egységben egyesítsen mindnyájunkat.
Jézus azon az éjszakán ajándékozza magát nekünk, amikor elárulják
Ferenc pápa elmagyarázta, hogy van még egy erő, amely kimagasodik az Eucharisztia törékenységéből; ez a hibát elkövetők iránti szeretet ereje. Jézus azon az éjszakán adja nekünk az élet Kenyerét, amikor elárulják. Akkor ajándékozza nekünk a legnagyobb adományt, miközben szívében a legmélyebb szakadékot érzi: a tanítvány, aki Ővele együtt eszik, aki ugyanabba a tálba mártja be a falatot, elárulja. Az árulás a legnagyobb fájdalma annak, aki szeret. És mit tesz Jézus? A rosszra egy nagyobb jóval válaszol. Júdás nemet mond, amire Jézus az irgalmasság „igenjével” válaszol. Nem bünteti a bűnöst, hanem életét adja érte. Amikor magunkhoz vesszük az Eucharisztiát, Jézus velünk is ugyanezt teszi: ismer bennünket, tudja, hogy bűnösök vagyunk és sokat hibázunk, de nem mond le arról, hogy életét a mi életünkkel egyesítse. Tudja, hogy szükségünk van rá, mert az Oltáriszentség nem a szentek jutalma, hanem a Bűnösök kenyere. Ezért buzdít bennünket: „Vegyétek és egyétek”.
Az élet Kenyere meggyógyítja gyengeségeinket
Minden alkalommal, amikor magunkhoz vesszük az élet Kenyerét, Jézus új értelmet ad törékenységünknek. Arra emlékeztet, hogy szemében értékesebbek vagyunk, mint ahogy azt gondolnánk. Azt mondja, hogy elégedett, ha megosztjuk Ővele törékenységünket. Azt ismétli nekünk, hogy irgalmassága nem fél nyomorúságainktól. Jézus irgalmassága nem fél nyomorúságainktól. És mindenekelőtt szeretettel kigyógyít bennünket azokból a törékenységeinkből, amelyeket magunktól nem tudunk meggyógyítani – mondta a pápa, majd példákat hozott ezekre a gyengeségeinkre. Törékenyek vagyunk, amikor neheztelünk azokra, akik rosszat tettek velünk, amikor eltávolodunk a többiektől és önmagunkba zárkózunk, amikor sajnáljuk magunkat és panaszkodunk, nem találva nyugalmat. Jézus gyógyít meg minket jelenlétével, kenyerével, az Eucharisztiával. Az Eucharisztia hatékony gyógyszer mindezekre a bezárkózásokra. Az élet Kenyere ugyanis meggyógyítja a merevséget és szelídséggé alakítja azt át.
Az Oltáriszentség Jézussal egyesít bennünket
Az Eucharisztia meggyógyít, mert Jézussal egyesít bennünket. Hasonlóvá tesz bennünket életstílusához, képességéhez, hogy megtörjük magunkat és testvéreinknek adjuk magunkat, hogy a rosszra jóval válaszoljunk. Bátorságot ad, hogy kilépjünk önmagunkból és szeretettel hajoljunk mások törékenysége felé. Mint ahogy Isten teszi ezt velünk. Ez az Eucharisztia logikája: vegyük magunkhoz Jézust, aki szeret bennünket és meggyógyítja törékenységeinket, hogy szeressük a többieket és segítsük őket törékenységeikben. És tegyük ezt egész életünkben. A pápa végül emlékeztetett az imaórák liturgia (zsolozsma) négy verssorára, amelyek összefoglalják Jézus egész életét. Jézus, amikor megszületett, életünk útitársává vált, a vacsorán táplálékunk lett, majd a kereszten, halálában megfizetett az árat értünk. Most, a mennyekben uralkodva a mi jutalmunk, amit majd megkapunk, ami ránk vár.
Ferenc pápa végül a következő fohászt intézte a Szűzanyához: „Szűz Mária, akiben Isten megtestesült, segítsen bennünket, hogy az Eucharisztia ajándékát hálás szívvel fogadjuk be és a mi életünkből is ajándékot csináljunk. Az Eucharisztia által legyünk ajándék mások számára”.
