Ferenc pápa a száz éves olasz kosárlabda szövetséghez: csapatjáték, fegyelem, feltekintés
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Ferenc pápa beszéde kezdetén felidézte az olasz kosárlabda-sport egyik emlékezetes eseményét, amikor „1955-ben a Szent Péter téren XII. Piusz pápa előtt játszottak egy mérkőzést”. Az egyház és sport világa közötti kapcsolatot mindig tudatosan ápolták mindkét fél részéről, hiszen – ugyan más módon – de együttesen érdekeltek az emberi személy átfogó növekedésében és abban a szolgálatban, melyet a társadalomnak nyújtanak. A pápa a sportág két fontos sajátosságát hangsúlyozta a beszédében.
A sport az individualizmus gyógyszere a társadalmainkban
A kosárlabdázás mindenekelőtt csapatjáték. Van néhány sport, melyet „egyedinek” neveznek, mindazonáltal a sport éppen abban a segít, hogy az ember találkozzon a társaival és így a különféle személyek kapcsolatba kerüljenek egymással. E találkozás révén gyakran egymás számára ismeretlen sportolók egyesülnek abban, hogy együtt küzdjenek közös célokért. A sport két fontos szempontja: Lépjenek közösségre egymással és legyenek közös célkitűzéseik. Ilyen értelemben a sport az individualizmus gyógyszere a társadalmainkban, melyek gyakran elszigetelik az egyént, aki így képtelenné válik a csapatjátékra. Így pedig a sporttevékenység révén emlékezhettek a testvériségre, mely egyébként az evangélium szívében áll – jegyezte meg a pápa.
A sport az önképzés és nevelés valóságos iskolája
A másik szempont a sportszerű fegyelem. Sok szurkoló fiatal nem is tudja elképzelni, mennyi munka és edzés áll egy-egy verseny mögött. Ez pedig nemcsak fizikai, hanem benső fegyelmet is igényel: fizikai és állandó testgyakorlatot, rendezett időbeosztást és táplálkozást valamint az edzés és pihenés szabályos ritmusát. A képzés és nevelés valóságos iskolája ez, főként a fiataloknak. Segít jobban megérteni – ahogy Loyolai Szent Ignác mondja – „rendbe tenni az életünket”. Ez nem merevséget jelent, hanem felelősséget, önmagunk, mások és a dolgok iránt is. Segíti a lelkiéletet, hogy ne csak az érzelmek vezessenek, amikor éppen jól megy nekünk, hanem legyünk hűségesek. állhatatosak, mert hiszen állhatatos benső edzés nélkül a hit lángja kialudhat.
Ez a játék az ég felé tör
Végül a kosárlabda sport egyik különleges jellegzetességéről szólt a pápa, hiszen a játék az ég felé tör, ahogy az egyik híres kosárlabdás mondta: a mi sportunk a magasba néz! Éppen ez segíthet főként azoknak, akik csak lefelé tekintenek. A pápa elsősorban a gyerekekre gondolt, hogy a játék révén tanuljanak meg felfelé nézni és értsék meg, hogy az élet győzelmek és vereségek sorozata, melyben nem az számít, hogy dobtam-e kosarat, hanem az, hogy megint újrakezdhetek játszani – zárta Ferenc pápa az Olasz Kosárlabdázók Szövetsége küldöttségéhez intézett beszédét.
