Váljunk mi is vigasztalóvá a világ számára – Ferenc pápa pünkösdi homíliája
Vertse Márta – Vatikán
Éljünk a jelenben, tartsuk szem előtt az egységet és Istent tegyük az első helyre – foglalta össze ebben a három tanácsban a Paraklétosz tanításának lényegét a pápa.
A Szentlélek Vigasztalónk és Közbenjárónk
„Eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök nektek” (Jn 15,26). Jézus ezekkel a szavakkal megígéri a tanítványoknak a Szentlelket, a végső ajándékot, az ajándékok ajándékát – kezdte pünkösdvasárnapi homíliáját Ferenc pápa, idézve az evangélium szavait, majd elmagyarázta a Paraklétosz szó értelmét, amelyet nem könnyű lefordítani, mivel több jelentést foglal magába. A Paraklétosz lényegében két dolgot fejez ki: Vigasztaló és Közbenjáró. A Paraklétosz a Vigasztaló. Mindnyájan vigasztalást keresünk, különösen a nehéz pillanatokban, mint amilyen a mostani időszak a világjárvány miatt. De gyakran csak földi vigaszokhoz folyamodunk, amelyek hamar elillannak, semmivé válnak. Jézus ma a Mennyek vigasztalását nyújtja nekünk, a Lelket, a „tökéletes Vigasztalót”.
A világi vigaszok csak pillanatnyi enyhülést hoznak
Mi a különbség? – tette fel a kérdést a pápa, majd a világi vigaszokat összehasonlította a Lélek által nyújtott vigasszal. A világ vigaszai olyanok, mint az érzéstelenítők: pillanatnyi enyhülést nyújtanak, de nem gyógyítják meg a rosszat, amit mélyen magunkban hordozunk. Elterelik a figyelmet, de nem orvosolják a bajokat gyökerüknél. A felszínen, az érzések szintjén hatnak, nem a szívünkben. Mert csak az ad békét a szívnek, aki érezteti velünk, hogy úgy szeret, amilyenek vagyunk. A Szentlélek, Isten szeretete így tesz: belénk száll, mint Lélek, a lelkünkben működik. Meglátogatja „szívünk bensőjét”, mint a „lélek édes vendége”. Isten gyengédsége ez, aki soha nem hagy bennünket magunkra; mert a magányosokkal való együttlét már önmagában is vigasztalás.
Az ördög hízelgése elhiteti velünk, hogy legyőzhetetlenek vagyunk
Ferenc pápa a következő vigasztaló szavakkal fordult a hívekhez: „Nővérem és fivérem, ha érzed a magány sötétségét, ha magadban hordozol egy sziklát, amely elfojtja a reményt, ha szívedben égető sebet viselsz, ha nem látsz kiutat magad előtt, akkor nyílj meg a Szentléleknek”. Idézte Szent Bonaventúra szavait, miszerint „ahol nagyobb a gyötrelem, ott nagyobb a vigasztalás, nem úgy, mint a világban, amely a jólétben vigasztal és hízeleg, de balszerencse idején kigúnyol és elítél”. Így cselekszik a világ, így cselekszik főleg az ellenséges lélek, az ördög: először hízeleg és elhiteti velünk, hogy legyőzhetetlenek vagyunk – az ördög hízelgése növeli hiúságunkat - majd a földre dob, hogy úgy érezzük, tévedtünk – játszadozik velünk.
Az Apostolokat a Szentlélek ajándéka változtatja meg
A gonosz mindent megtesz azért, hogy elbuktasson bennünket, miközben a Feltámadt Úr Lelke fel akar emelni minket. Tekintsünk az Apostolokra: magányosak voltak azon a reggelen, és eltévelyedtek, zárt ajtók mögött éltek félelemben és szemük előtt volt minden törékenységük és kudarcuk, bűneik, hogy mindnyájan megtagadták Jézus Krisztust A Jézussal töltött évek nem változtatták meg őket, továbbra is saját maguk maradtak. Azután megkapják a Szentlelket és minden megváltozik: a problémák és a hibák ugyanazok maradnak, de már nem félnek tőlük és attól sem félnek, aki rosszat akar nekik. Vigasztaltnak érzik magukat lelkükben és másokra is ki akarják árasztani magukból Isten vigaszát. Azelőtt ijedtek voltak, most csak attól félnek, hogy nem tudnak tanúságot tenni a kapott szeretetről. Jézus előzőleg már megjövendölte nekik: „az Igazság Lelke tanúságot tesz rólam, és ti is tanúságot tesztek rólam” (vö. Jn 15,26-27).
Elérkezett a vigasztalás ideje, tegyünk tanúságot az isteni irgalmasságról
Mi is arra kaptunk meghívást, hogy tanúságot tegyünk a Szentlélekről, mi is legyünk Paraklétosz, vagyis vigasztaló. Igen, a Lélek azt kéri tőlünk, hogy testesítsük meg vigasztalását. Hogy hogyan tehetjük ezt meg? Nem nagy beszédeket tartva, hanem közel állva felebarátainkhoz, nem üres szavakkal, hanem imával és közelséggel. Emlékezzünk rá, hogy a közelség, az együttérzés és a gyöngédség mindig Isten stílusa – jegyezte meg Ferenc pápa. A Paraklétosz azt mondja az egyháznak, hogy ma a vigasztalás ideje van. Nem a pogányság elleni küzdelemnek, hanem sokkal inkább az evangélium örömteli hirdetésének van itt az ideje. Itt az ideje, hogy elvigyük a Feltámadt Krisztus örömét, ahelyett, hogy panaszkodnánk a szekularizáció drámája miatt. Itt az ideje, hogy elárasszuk szeretettel a világot, anélkül, hogy társulnánk az evilágisággal. Itt az ideje, hogy tanúságot tegyünk az irgalmasságról, ahelyett, hogy szabályokat és normákat sulykolnánk. Itt van a Paraklétosz ideje! Itt az ideje a szív szabadságának a Szentlélekben, a Paralkétoszban!
A Paraklétosz az Igazság Lelke
A pápa ezután a Paraklétosz másik jelentését elemezte: a Paraklétosz továbbá a Közbenjáró, a Szószóló, az ügyvéd. Elmagyarázta, hogy Jézus korában az ügyvéd nem úgy látta el feladatát, mint ma: nem a vádlott helyett beszélt, hanem általában mellett állt és fülébe súgta a védelmét szolgáló érveket. Ezt teszi a Paraklétosz, az „Igazság Lelke”, aki nem helyettesít minket, hanem megvéd bennünket a gonosz hamisságaitól, gondolatokat és érzelmeket sugall. Tapintatosan teszi, anélkül, hogy kényszerítene minket: felkínálja magát, de nem erőszakolja magát ránk. A hamisság lelke, a gonosz, az ellenkezőjét teszi: arra törekszik, hogy kényszerítsen, el akarja hitetni, hogy mindig kötelesek vagyunk engedni a rossz javaslatoknak, a bűnök lüktetésének. Próbáljuk meg befogadni a Paraklétosz, a mi Közbejárónk három tipikus javaslatát, amelyek alapvető ellenszerei korunk három elterjedt kísértésének.
Éljünk a jelenben
A Szentlélek első tanácsa: „Élj a jelenben”. A jelen nem a múlt vagy a jövő. A Paraklétosz megerősíti a ma elsőbbségét annak a kísértésével szemben, hogy lemerevedjünk a múlt keserűségei és nosztalgiái miatt, vagy a holnap bizonytalanságaira összpontosítsunk és hagyjuk, hogy lidércnyomásként nehezedjen ránk a jövő iránti félelem. A Lélek a jelen kegyelmére emlékeztet bennünket. Nincs jobb idő számunkra: most, ahol vagyunk, egyedüli és megismételhetetlen pillanat arra, hogy jót tegyünk, hogy életünkből ajándékot csináljunk. Éljünk a jelenben!
Valósítsuk meg a sokféleségek összhangját
Azután a Paraklétosz azt tanácsolja, hogy „keresd az egészet”. Az egészet, ne a részt. A Lélek nem bezárkózott egyéneket formál, hanem egyházként hoz minket létre a karizmák sokféle változatosságában, egy olyan egységben, amely sohasem egységesség, egyöntetűség. A Paraklétosz megerősíti az egész primátusát. A Lélek az egészben, a közösségben szeret cselekedni és újdonságokat hozni – mondta a pápa, rámutatva az Apostolok különbözőségeire: közöttük volt például Máté, az adószedő, aki együttműködött a rómaiakkal és Simon, a buzgó, aki szemben állt velük. Voltak ellentétes politikai elképzelések, különböző világnézetek. De, amikor megkapják a Lelket, megtanulják, hogy ne emberi nézőpontjaiknak, hanem Isten egészének adjanak elsőbbséget. Ma, ha a Lélekre hallgatunk, akkor nem a konzervatívokra és haladókra, hagyományőrzőkre és újítókra, jobb- vagy baloldalra fogunk összpontosítani: ha ezek a szempontok, akkor ez azt jelenti, hogy az egyház elfeledkezett a Lélekről. A Paraklétosz egységre, egyetértésre, a különbözőségek összhangjára ösztönöz. Ugyanannak a Testnek a részeit mutatja meg, akik egymás fivérei és nővérei vagyunk. Keressük az egészet! Az ellenség azt akarja, hogy a különbözőség átalakuljon ellenzékké és ezért a különbözőségeket ideológiákká alakítja át: mondjunk „nemet” az ideológiáknak és „igent” az egésznek! – hangzott a pápa buzdítása.
Tegyük Istent az első helyre
Végül a harmadik nagy tanács jelentését fejtette ki: „Tedd Istent az első helyre az éneddel szemben”. Ez a lelki élet döntő lépése, ami nem a mi érdemeink és műveink gyűjteménye, hanem Isten alázatos befogadása. A Paraklétosz megerősíti a kegyelem primátusát. Csak ha kiürítjük magunkat, akkor hagyunk helyet az Úrnak; csak ha Őrá bízzuk magunkat, találjuk meg saját magunkat; csak ha lélekben szegények vagyunk, akkor válunk gazdaggá a Szentlélekben. Ez érvényes az egyházra is. Nem üdvözítünk senkit és magunkat sem saját erőnkből. Ha első helyen vannak a mi projektjeink, a mi struktúráink, a mi reform terveink, akkor funkcionalizmusba, teljesítményközpontúságba, vízszintes világnézetbe süllyedünk és nem hozunk termést. Az „izmusok” ideológiák, amelyek megosztanak, elkülönítenek egymástól. Az egyház nem pusztán emberi szervezet, hanem az egyház a Szentlélek temploma. Jézus elhozta a földre a Lélek tüzét és az egyház megújítja magát a kegyelem kenetével, a kenet ingyenességével, az ima erejével, a küldetés örömével, a szegénység lefegyverző szépségével. Tegyük Istent az első helyre! – mondta Ferenc pápa, majd a következő fohásszal zárta pünkösdvasárnapi homíliáját:
Legyünk az irgalmasság szószólói
Szentlélek, Paraklétosz Lélek, vigasztald meg szívünket. Tégy minket vigasztalásod misszionáriusaivá, az irgalmasság közbenjáróivá a világ számára. Közbenjárónk, a lélek édes Sugalmazója, tégy minket Isten mai tanúivá, az egység prófétáivá az egyház és az emberiség számára, legyünk a mindent megteremtő és a mindent megújító kegyelmed apostolai. Ámen.
