Szentmise a pápai oltárnál a mianmari egységért Szentmise a pápai oltárnál a mianmari egységért  

Őrizzétek meg a hitet, az egységet, az igazságot – a pápa homíliája a mianmari híveknek

Vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel Ferenc pápa szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilika katedra oltáránál a Rómában élő mianmari híveknek. Homíliájában, Jézus főpapi imájához fűzve gondolatait, arra buzdította őket, hogy őrizzék meg a hitet, őrizzék meg az egységet, őrizzék meg az igazságot. A szentmisén az olvasmányokat burmai nyelven olvasták fel és egyes énekek is burmai nyelven hangzottak fel. A polgárháború felé sodródó 54 millió lakosú ázsiai országnak mindössze 7,8%-a keresztény vallású, többségük buddhista.

Vertse Márta - Vatikán

A pápa arról biztosította a mianmari híveket, hogy szenvedésüket az Úr oltárára helyezi. Arra buzdította őket, hogy a fájdalom sötét óráiban is tegyenek tanúságot az evangéliumról, életük kockáztatása árán is.

Jézus ma is imádkozik értünk

Jézus imádkozik életének utolsó óráiban Jézus. A tanítványaitól és ettől a világtól való búcsúzása fájdalmas pillanatában Jézus imádkozik barátaiért. Miközben szívében és testében hordozza a világ összes bűnét, továbbra is szeret bennünket és imádkozik értünk – utalt Ferenc pápa Jézus főpapi imájára, amikor azt kéri az Atyától, hogy „őrizd meg őket a Nevedben”. Jézus imájából mi is megtanuljuk, hogy hogyan vészeljük át életünk drámai és fájdalmas pillanatait – mondta a pápa, majd a megőrizni szó jelentéséről elmélkedett, feltéve a mianmari híveknek a kérdést: miközben szeretett hazájukat erőszak, viszályok, elnyomás sújtja, mi az, amit meg kellene őriznünk?

Őrizzük meg a hitet

Elsősorban a hitet kell megőriznünk, hogy ne roppanjunk össze a fájdalom súlya alatt, hogy ne zuhanjunk kétségbeesésbe, nem látva kiutat magunk előtt. Jézus főpapi imájában mindenekelőtt az égre emeli tekintetét (vö. Jn 17,1). Életének utolsó óráiról van szó, érzi a közelgő kínszenvedés gyötrelmének súlyát, érzékeli az éjszaka hamarosan ráboruló sötétségét, elárultnak és magára hagyatottnak érzi magát; de éppen abban a pillanatban Jézus az égre, Isten felé emeli a tekintetét. Nem hajt fejet a gonosz előtt, nem hagyja, hogy a fájdalom összetörje, nem húzódik vissza a legyőzöttek és kiábrándultak keserűségébe, hanem a magasba tekint. Jézus ezt ajánlotta övéinek is: amikor Jeruzsálemet hadseregek támadják meg, amikor a nép elmenekül, félelem és pusztítás uralkodik, pontosan akkor „egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert megváltásotok közel van” (Lk 21,28). A hit megőrzése azt jelenti, hogy tekintetünket a magasba, az ég felé szegezzük, miközben a földön harcok dúlnak és ártatlanok vérét ontják. Azt jelenti, hogy nem engedünk a gyűlölet és a bosszúállás logikájának, hanem tekintetünket továbbra is a szeretet Istene felé fordítjuk, aki arra szólít bennünket, hogy legyünk egymás testvérei.

Az ima az egyetlen fegyverünk, hogy megőrizzük a szeretetet és a reményt

Az ima még a nehéz pillanatokban is megnyit bennünket az Istenbe vetett bizalomnak, segít, hogy mindennek ellenében reménykedjünk, támaszt nyújt a mindennapok küzdelmében. Ez nem menekülés, nem egy módja annak, hogy elfussunk a problémák elől. Éppen ellenkezőleg, egyetlen fegyverünk, hogy megőrizzük a szeretetet és a reményt olyan sok gyilkos fegyver között. Nem könnyű felemelni a tekintetünket a fájdalomban, de a hit segít bennünket, hogy legyőzzük a magunkba zárkózás kísértését. Talán szeretnénk tiltakozni, kiáltani szenvedésünket még Istennek is: nem kell félnünk, ez is ima – fejtette ki a pápa, majd példának hozott fel egy idős asszonyt, aki ezt mondta unokáinak: „Az is lehet ima, ha megharagszunk Istenre”; az igazak és az egyszerűek bölcsessége ez, akik a nehéz pillanatokban is fel tudják emelni tekintetüket az égre. Olyan ima, amelyet bizonyos helyzetekben Isten jobban befogad, mint más imákat, mert egy sebzett szívből születik, és az Úr mindig meghallgatja népe kiáltását és felszárítja könnyeit – mondta a pápa arra buzdítva a mianmari híveket, hogy mindig emeljék fel a magasba tekintetüket, őrizzék meg a hitet.

Őrizzük meg az egységet

A pápa ezután a megőrizni szó másik aspektusára tért rá: megőrizni az egységet. Jézus imádkozik az Atyához, hogy őrizze meg övéit az egységben, hogy „egyek legyenek” (Jn 17, 21), legyenek egyetlen család, ahol a szeretet és a testvériség uralkodik. Jézus ismerte tanítványai szívét; olykor látta őket vitatkozni, hogy ki legyen a nagyobb, ki parancsoljon. A megosztottság egy halálos betegség. Mi is megtapasztaljuk szívünkben, családunkban, a közösségekben, a népek között és még az egyházban is – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd felsorolta azokat a bűnöket, amelyek az egység ellenségei: az irigység, a féltékenység, a személyes érdekek keresése a közjó helyett, mások megítélése. Ezek a közöttünk lévő kis konfliktusok visszatükröződnek a nagy konfliktusokban, mint amilyent ezekben a napokban Mianmar él meg. Amikor a részérdekek, a nyerség és hatalom utáni vágy felülkerekednek, mindig összetűzések és megosztottságok robbannak ki. Jézus Húsvétja előtti utolsó ajánlata is az egységre vonatkozik, mert a megosztottság az ördögtől jön, aki a megosztó, a nagy hazug, aki mindig megosztja az egységet.

A béke iránti elkötelezettség mindig alulról születik

Arra kaptunk meghívást, hogy őrizzük meg az egységet, vegyük komolyan Jézusnak ezt Atyához intézett szívből jövő könyörgését: „hogy egyek legyenek”. Alkossunk egyetlen családot, legyen bátorságunk, hogy megéljük a barátság, a szeretet, a testvériség kapcsolatait. Milyen nagy szükség van főleg ma a testvériségre” – mondta a pápa, rámutatva, hogy a béke és a testvériség iránti elkötelezettség mindig alulról születik: mindenki, a maga lehetősége szerint elkötelezheti magát, hogy legyen a testvériség építője, a testvériség magjainak elhintője, hogy az újjáépítésen fáradozzon az erőszak szítása helyett. Erre kaptunk meghívást úgy is, mint egyház: mozdítsuk elő a párbeszédet, a másik tiszteletben tartását, testvérünk megőrzését, a szeretetközösséget! És ne engedjük, hogy az egyházba belépjen a pártlogika, amely megoszt, amely mindnyájunkat a középpontba helyez, leselejtezve a többieket. Ez tönkreteszi a családot, tönkreteszi az egyházat, tönkreteszi a társadalmat, tönkreteszi saját személyünket is.

Őrizzük meg az igazságot

A pápa ezután a harmadik szempontra, az igazság megőrzésére irányította a hívek figyelmét. Jézus azt kéri az Atyától, hogy szentelje meg az igazságban tanítványait, akiket elküldött a világba, hogy folytassák küldetését. Megőrizni az igazságot nem azt jelenti, hogy eszméket védelmezünk, hogy tanok és dogmák őreivé válunk, hanem azt, hogy továbbra is Krisztushoz kapcsolódunk és evangéliumának szenteljük magunkat. Az igazság, János apostol nyelvezete szerint maga Krisztus, az Atya szeretetének kinyilatkoztatása. Jézus imádkozik, hogy ebben a világban élve, a tanítványok ne ennek a világnak a kritériumait kövessék. Ne hagyják, hogy elbűvöljék őket a bálványok, hanem őrizzék meg az Ővele való barátságot; ne ferdítsék el az evangéliumot az emberi és világi logikák szerint, hanem teljes egészében őrizzék meg üzenetét. Megőrizni az igazságot azt jelenti, hogy az élet minden helyzetében az evangéliumnak szenteljük magunkat és akkor is tanúságot teszünk róla, amikor ennek az az ára, hogy szemben haladunk az árral. Mi, keresztények, olykor keressük a kompromisszumot, de az evangélium azt kéri tőlünk, hogy éljünk igazságban és az igazságért, életünket adva másokért. És ahol háború, gyűlölet van, ott hűségesnek lenni az evangéliumhoz és a béke munkásainak lenni azt jelenti, hogy elkötelezzük magunkat társadalmi és politikai döntések révén is, életünket kockáztatva. Csak így változhatnak meg a dolgok. Az Úrnak nincs szüksége langyos emberekre: azt akarja, hogy legyünk megszentelve az igazságban, az evangélium szépségében, hogy tanúságot tehessük Isten országának öröméről a fájdalom sötét éjszakájában és akkor is, amikor a gonosz erősebbnek tűnik.

Jézus továbbra is közbenjár mindnyájunkért

A pápa homíliája végén arról biztosította a mianmari híveket, hogy az Úr oltárára helyezi népük szenvedéseit és velük együtt azért imádkozik Istenhez, hogy térítse meg mindenki szívét a békének. Jézus imája segítsen bennünket, hogy megőrizzük a hitet a nehéz pillanatokban is, hogy legyünk az egység építői, hogy kockáztassuk életünket az evangélium igazságáért. Arra kérte őket, hogy ne veszítsék el a reményt: Jézus még ma is imádkozik az Atyához, imádságában megmutatja az Atyát. Sebeiben, amelyekkel megfizette üdvösségünk árát, ezzel az imával Jézus imádkozik és közbenjár mindnyájunkért, hogy megőrizzen minket a gonosztól és megszabadítson a gonosz hatalmától.

16 május 2021, 21:37

A Regina Coeli (vagy Regina Caeli) egyike a négy Mária-antifónának (a másik három az Alma Redemptoris Mater, az Ave Regina Coelorum és a Salve Regina).

XIV. Benedek pápa 1742-ben rendelte el, hogy az Úrangyala helyett imádkozzuk állva a halál feletti győzelem jeléül a húsvéti időben, vagyis Húsvét vasárnaptól kezdve Pünkösd napjáig.

Az Úrangyalához hasonlóan naponta háromszor imádkozzuk: hajnalban, délben és naplementekor, hogy a napot Istennek és Máriának ajánljuk fel.

Ez az ősi antifóna egy kegyes hagyomány szerint a VI. vagy a X. századra nyúlik vissza, míg elterjedésének első írásos dokumentuma egy XIII. század első feléből származó ferences breviárium. Négy rövid verssorból áll, mindegyik Allelujával fejeződik be. Ezzel az imával a hívek Máriához, a Mennyek Királynőjéhez fordulnak, hogy vele együtt örüljenek Krisztus feltámadásának.

Ferenc pápa 2015. április 6-án, éppen a Regina Coeli elimádkozásakor, a Húsvét utáni napon tanácsolta, hogy milyen legyen a szívünk, amikor ezt az imát mondjuk:

„...Máriához fordulunk és arra hívjuk, hogy örvendezzen, mert Az, akit méhében hordozott, ígéretéhez híven feltámadt, és Mária közbenjárására bízzuk magunkat. Valójában a mi örömünk Mária örömének visszatükröződése, mert Ő az, aki megőrizte, és hittel őrzi a Jézussal történt eseményeket. Mondjuk el tehát ezt az imát a gyermekek meghatottságával, akik boldogok, mert Anyjuk boldog”. 

A legutóbbi Úrangyala / Regina Coeli imádságok

Olvasd el mindet >