A pápa előszava egykori lelki mestere, Fiorito atya könyvéhez: Isten akaratát keresve
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A „Keresni és megtalálni Isten akaratát. Kézikönyv Loyolai Szent lelkigyakorlataihoz” címmel írt kötet pápai előszava valójában tisztelgés a mester, Miguel Ángel Fiorito jezsuita atya előtt. Fiorito atya könyve olasz fordításban Ferenc pápa előszavával az Áncora könyvkiadó gondozásában május 11-én szerdán jelenik meg a könyvesboltokban. Jorge Mario Bergoglio 1968 és 1978 között végezte a rendi képzését, majd annak befejezése után kezdődött a lelkipásztori szolgálata, először novíciusmesterként, majd mint tartományfőnök. 1969-ben papszentelésekor 33 éves volt. Ebben az időben nagy lelki hatást tett rá Miguel Ángel Fiorito (1916-2005), aki a Buenos Aires-i Salvador (Megváltó) Egyetem rektora volt 1970 és 1973 között, majd a Collegio Massimo di San Miguel filozófia tanára. Rendkívüli szellemi és lelki képességei miatt Fiorito atya nagy tiszteletet érdemelt ki a diákok körében és lett lelki mestere és példaképe a fiatal Bergogliónak is.
Kulcsszó a „segítség”
Ferenc pápa saját előszavában Fiorito könyvének rövid kis előszavára utal, mely kétszer is használja a „segíteni” kifejezést. A mai szóval interaktív könyv valóban segíteni akar abban, hogy Szent Ignác lelkigyakorlatos útjelzéseinek segítségével keressük és megtaláljuk Isten ránk vonatkozó akaratát. Az ő könyvére is érvényes a pápa szerint, amit Fiorito mester a Lelkigyakorlatos könyvről mond, „mely kapcsolatot teremt azok között, aki adja és aki végzi a lelkigyakorlatot”. Ez a két személy kölcsönösen kísérik egymást azon az útvonalon, melynek során a lelkigyakorlatot adó ima-témákat javasol, miközben biztosítja azok jellegét és segíti a lelkigyakorlatozót a lelkek megkülönböztetésében.
A lelki segítség a szabadság segítése: „hagyom magam segíteni, hogy segíthessek”
Ferenc pápa kitér Fiorito atya „céduláira”, vagyis azokra a megjegyzésekre, melyek a lelki olvasmányokra vonatkoznak és amik annak idején őrá is nagy hatást gyakoroltak. „Segíteni egy bizonyos pontig” – idézi a mesterét, aki ezzel a megjegyzéssel saját illetékességének és képességeinek a határát is jelzi. Az ő segítsége, miként a szentignáci lelkigyakorlatok segítsége is, eljut addig a pontig, amelyben a lelkigyakorlatozó, a saját szabadságában őszintén kívánja, hogy ráhagyatkozzék a másik segítségére. Szent Ignác első megfontolása a lelkigyakorlatozók két típusát különbözteti meg. Az első „annyi segítséget igényel, hogy lelkét bizonyos fokig megelégedetté tegye” (LGy 18), míg a másik „a lehető legnagyobb előrehaladást akarja elérni” (LGy 20). Az első típusnak a könnyebb lelkigyakorlatot adják, míg a másiknak a szentignáci gyakorlatok teljes menetét – emeli ki Ferenc pápa előszava. Ebben az értelemben Fiorito atya elmélkedései inkább azoknak segítenek, akik mind jobban segíteni akarnak. A lelki segítség a szabadság segítése, és mint ilyen, egy tapintatos szeretet vezette támogatás, mely tiszteletben tartja a saját korlátokat. Ugyanakkor képes arra, hogy megtalálja a „vágyak vágyát”, amihez a kegyelem emel fel és meg tudja tenni a lelki életében a következő lépést előre, bátran és merészen. Ez egy alapvető gondolat Szent Ignácnál: „segíteni hagyni, hogy segíthessek”. Szent Ignác ugyanis maga tapasztalta meg, hogy az Isten neki adott segítségei elválaszthatatlanok azoktól, amelyeket ő adott másoknak.
Továbbadni az Istentől kapott segítséget
Megtérése kezdetén, mint tudjuk, Ignác remeteként élt Manréza barlangjában, de szociális, társasági remete volt, ezért az emberek felkeresték őt, bizalommal ráhagyatkoztak és tanácsot kértek tőle. Ő maga mondja el Önéletrajzában azokat a vele történt jó dolgokat, melyek másokat is meg tudnának segíteni. Ebben a szellemben folytatta tovább a lelkigyakorlatok kidolgozását, mint aki a „tevékenységben szemléli Istent”. De nem bármilyen cselekedetben, hanem annak az Istennek a cselekedetében, aki segített neki, hogy megtanulhasson másokon segíteni. Fiorito atya megjegyzései rövidek, érdekesek és mindig gyakorlatiak. Szabadon merített más szerzőktől, utalva rájuk. Hosszasan fontolgatta és jól megemésztette őket, mindig abban a szellemben, ahogy Szent Ignác kéri oly sokszor a lelkigyakorlatok során: „majd gondolkozzam el azon, hogy mindezekből valamelyes lelki hasznot merítsek” – szól Ferenc pápa videó-üzenete egykori lelki mestere, Fiorito atya könyvéhez.
