35 éve látogatta meg II. János Pál pápa a római zsinagógát: Történelmi fordulópont!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A látogatás alapja a közös ábrahámi hitben való testvériség

Szent II. János Pál pápát a római zsidó közösség Tiberis parti nagytemplomában Elio Toaff főrabbi és Giacomo Saban, a római izraelita közösség elnöke köszöntötte. „Zsidó és keresztény testvérek” – szólította meg a római pápa a jelenlévőket a katolikus egyház egyetemes pásztoraként, mely azonnal jelezte, hogy a kapcsolat, a látogatás alapja a közös ábrahámi hitben való testvériség. A „Gondviselés sugallatára érkezett ide, hogy a Nagytemplomukban találkozzon a zsidó közösséggel, mely ebben a városban él az ősi római időktől fogva”, hogy „együtt gondolkozzon az Örökkévaló jelenlétében Róma püspöke és zsidó közössége találkozójának a jelentőségén”. Utalt a pápa a főrabbi 1981 februárjában – tehát éppen a májusi merénylete előtti – látogatására és arra a sok találkozóra, amikor a Vatikánban fogadta a helyi zsidó közösség tagjait. Felidézte azt a szép gesztust, amikor a nagybeteg XXIII. János pápa halála előtti estén a római főrabbi, hívei kíséretében a Szent Péter téren együtt imádkozott a város katolikusaival. Köszönet volt ez többek között a Jó Pápa gesztusáért, amikor ő – hazatérőben – a nagyzsinagóga mellett elhaladva, megállította az autóját, hogy a zsinagógából hazainduló római zsidó híveket megáldja. „Ennek az örökségnek a jegyében jöttem el hozzátok, immár templomotok belsejébe, hála nagylelkű vendéglátásotoknak” - szólt a Szentatya. Idézett a II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate dokumentumából: „Az Egyház - mely elutasít minden üldözést, bárkit is érjen – megemlékezvén a zsidókkal közös örökségről, nem politikai megfontolásoktól, hanem evangéliumi vallásos szeretettől indítva fejezi ki sajnálatát a gyűlölet az üldözések és az antiszemita megnyilvánulások miatt, bármikor és bárki részéről érték a zsidókat” (NAE 4).

Ti szeretett testvéreink vagytok, és bizonyos módon azt mondhatnánk, hogy idősebb testvéreink

Felidézte a lengyel pápa az 1979 júniusában az auschwitzi koncentrációs táborban tett látogatását, amikor hosszasan megállt egy héber nyelvű emléktábla előtt: „Ez a felirat felidézi azoknak az embereknek az emlékét, akiknek fiait és lányait teljes megsemmisítésre szánták. Ez a nép Ábrahámtól származik, aki hitünk atyja, ahogy a tarzuszi Pál tanította. Pontosan ez a nép, mely megkapta Istentől a „Ne ölj!” parancsolatot, sajátosan tapasztalta meg, hogy mit jelent az ölés. E sírkő előtt senki sem engedheti meg, hogy közömbösen továbbmenjen!”.  „Krisztus egyháza – miközben saját misztériumát szemléli – fedezi fel a „zsidósággal való” sajátos kapcsolatát. A zsidó vallás nem valami „külső dolog” számunkra, hanem bizonyos módon „belső jelleg” a mi vallásunk számára. Ezért olyan kapcsolataink vannak vele, mint semmilyen más vallással. Ti szeretett testvéreink vagytok, és bizonyos módon azt mondhatnánk, hogy idősebb testvéreink”. A zsinat után megtett út ellenére „talán még mindig vannak gyakorlati jellegű nehézségek, amelyeket a testvéri kapcsolatok szintjén le kell küzdeni: ezek mind évszázadok óta tartó kölcsönös meg nem értések, mind pedig különböző álláspontok és attitűdök eredményei”. Beszédét Szent II. János Pál pápa ezzel a gondolattal zárta: „Most már csak az Úr felé kell fordítanom a tekintetemet, mint a beszédem kezdetén, hogy köszönetet mondjak és dicsérjem őt ezért az örömteli találkozóért és a belőle már áradó javakért, az újraalapított testvériségért és egy új mélyebb megértésért köztünk itt Rómában, valamint az egyház és a zsidóság között mindenütt, minden országban, mindenki javára”.