Káld ritusú szentmise a bagdadi Szent József templomban Káld ritusú szentmise a bagdadi Szent József templomban  

Ferenc pápa homíliája a bagdadi szentmisén: gyengeségünk erejének tanúságtételével

Szombaton délután Ferenc pápa káld katolikus rítusú szentmisét mutatott be Bagdad Szent Józsefről nevezett káld katolikus új székesegyházában, melyet 1956-ban szenteltek fel. A templom formája követi a hagyományos keleti szír templomépítési formát és három részből áll: szentélyből, az olvasmányok és énekek kórusából és a főhajóból. A szentély mellett jobbra az Útmutató Istenanya, balról pedig Szent József ikonja köszöntik a híveket. A káld rítusú szentmisét káld, arab és olasz nyelven mutatták be. Ferenc pápa a nyolc boldogságról szóló evangéliumi szakaszhoz fűzte elmélkedését.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán    

Első gondolatával a bölcsességre utalt, melyet ezen a földön ősidők óta műveltek. A bölcsesség művelése megigézi az embert, ám gyakran a több eszközzel rendelkezők több ismeretet és így több lehetőséget szereznek, miközben másokat félreállítanak. Ez elfogadhatatlan egyenlőtlenség, mely manapság terjed. Ám a Bölcsesség könyve meglepő módon felforgatja a távlatot: „A kicsik irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár” (Bölcs 6,6). A szűkölködőt evilág elveti, a tehetősebbet megjutalmazza. De nem így van az Istennél! – jegyezte meg a pápa. A hatalmasok alulra kerülnek, szigorú bírálat elé állnak, míg az utolsókat Isten megjutalmazza. Jézus a hegyibeszédben teljessé teszi ezt a fordulatot: boldognak mondja a síró szegényeket és az üldözötteket. A világ szemében a gazdag, a hatalmas és a híres számít, de Istennek a lélekben szegény és az alázatos a fontos. Ám aki Jézus kérése szerint él, kételkedhet, hogy mit is nyer így, hiszen ez a fordulat kockázattal jár. Jézus javaslata nyertes vagy vesztes? Ferenc pápa szerint Jézus javaslata bölcs, mert a boldogságok szíve, mégha a világ szemében gyengének is tűnik, valójában győzedelmeskedik. Ő a kereszten a bűnnél erősebbnek mutatkozott, a sírban legyőzte a halált. A vértanúkat erőssé tette, lám, az utolsó században többen vannak, mint a megelőzőekben! A szeretet a mi erőnk, megannyi testvérünké, akik oly sok előítéletet és sértést szenvedtek el Jézus nevéért. S amíg a hatalom, a dicsőség és a gőg elmúlik, addig a szeretet megmarad. Aki megéli a boldogságokat, örökkévalóvá teszi a múlandót, a földre hozza a Mennyet.

A szeretet alázatos erejével és türelmes tanúságtételével

De hogyan is tudjuk megélni a boldogságokat? – kérdezte a pápa. Ezek nem kívánnak erőnket meghaladó csodadolgokat, hanem mindennapi tanúságtételt, szelídséget, irgalmasságot és tiszta szívet igényelnek. Nem kell hozzá hősnek lenni, hanem tanúságtevőnek nap mint nap, mert éppen a tanúságtétel által testesítjük meg Jézus bölcsességét, ami megváltoztatja a világot, nem fegyverrel, nem hatalommal, hanem a boldogságokkal. Mindez Jézus szeretetét tanúsítja a páli logika jegyében. Először is a szeretet nagylelkű. Ez a meglepő szó a Bibliában Isten türelmét jelzi. Az ember folytonosan megszegte a szövetséget, megszokott bűneibe esett, ám az Úr mindig hűséges maradt, megbocsátott. Az újrakezdés türelme a szeretet első jegye, hiszen nem méltatlankodik, hanem mindig újrakezd. Nem veszti bátorságát, nem csügged, a rosszal szemben nem adja meg magát, hanem jóval felel, emlékezve a kereszt győzelmének a bölcsességére. Isten tanúságtevői nem passzívak, nem végzetszerűek, nem játékszerei a körülményeknek, hanem reménység élteti őket, mert mindent a szeretetre alapoznak, mely mindent megbocsát, mindent remél és mindent elvisel.  Megkérdezhetjük magunktól: hogyan reagáljunk a nehéz helyzetekre? A nehézségekkel szemben mindig két lehetőség van. Az első a menekülés: az ilyen ember elmenekül, hátat fordít, nem akar többet tudni róla. A második az, hogy mérgesen, erővel reagáljon. A tanítványokkal ez történt a Getszemáni kertben, a tanácstalanság előtt sokan elmenekültek, Péter pedig kardot ragadott. De sem a menekülés, sem a kard nem oldott meg semmit. Ehelyett Jézus változtatta meg a történelmet. Hogyan? A szeretet alázatos erejével és türelmes tanúságtételével. Erre szól a mi hivatásunk, mert Isten így teljesíti ígéreteit.

Isten ígéreteit éppen gyengeségeink révén tölthetjük be

Ferenc pápa harmadik gondolata az ígéretekről szólt. Az ígéretek Jézus bölcsességét jelentik, amely a boldogságokban testesül meg, tanúságtételt kérnek és felajánlják az isteni ígéretekben szereplő jutalmat. Valójában azt látjuk, hogy minden boldogságot ígéret követ: aki megéli azokat, annak megadatik a mennyek országa, megvigasztalják, elégedett lesz, látni fogja Istent ... (vö. Mt 5,3–12). Isten ígéretei páratlan örömet biztosítanak, és nem okoznak csalódást. De hogyan teljesítik őket? Gyengeségeink révén. Isten megáldja azokat, akik a belső szegénység útját a végsőkig megjárják. Ez így van, nincs más út. Tekintsünk Ábrahám pátriárkára – kérte a pápa. Isten számos utódot ígért neki, de Sárával együtt már idősek és gyermektelenek voltak. Éppen türelmes és bizakodó időskorukban Isten csodát tesz és fiúgyermeket ad nekik. Ábrahám példája után a pápa Mózesre tekintett. Isten megígéri neki, hogy megszabadítja az embereket a rabszolgaságtól, és ezért arra kéri, hogy beszéljen a fáraóval. Mózes rámutat, hogy járatlan a beszédben; Isten mégis beteljesíti az ígéretet éppen az ő szavain keresztül. Nézzünk aztán a Szűzanyára, aki éppen akkor kap meghívást az anyaságra, amikor a Törvény szerint nem lehet gyermeke! És nézzünk végül Péterre! Ő megtagadja az Urat, és Jézus pont őt hívja arra, hogy erősítse meg testvéreit. Kedves testvérek, időnként képtelennek és haszontalannak érezhetjük magunkat. Ne higgyük el, mert Isten csodákat akar betölteni éppen a mi gyengeségeink révén.

A liturgia ma nyolcszor mondott bennünket boldognak, hogy megértsük, valóban vele vagyunk.

Biztos, próbatételek előtt állunk, gyakran elesünk, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Jézus boldognak mond minket. Amit a világ elvesz tőlünk, semmiség ahhoz a gyengéd és türelmes szeretethez képest, amellyel az Úr teljesíti ígéreteit.

Nevünk bele van írva az Úr szívébe

Testvéreim, kezeink talán üresnek tűnnek, talán a szívünkben bizalmatlanság van, és nem érezzük, hogy az élet azt megjutalmazza. Ha így van, se féljünk! – tanácsolta a pápa. A boldogságok nekünk szólnak, akik szenvedünk, éhesek és szomjasak vagyunk az igazságra, és üldöznek minket. Ám az Úr ígéri, hogy nevünk bele van írva a szívébe, és fel van jegyezve az Égben. Végül a pápa köszönetet mondott az iraki káld keresztényeknek ezen a földön, ahol az ősidőkben a bölcsesség keletkezett, ahol sok tanúságtevő támadt ezekben az időkben, és noha a krónikák gyakran figyelmen kívül hagyják, de Isten szemében értékesek; tanúságtevők, akik a boldogságok megélésével segítik Istent békés ígéreteinek megvalósulásában.

06 március 2021, 19:19