A napsütéses Szent Péter tér az Úrangyala idején A napsütéses Szent Péter tér az Úrangyala idején  

Isten stílusa a közelség, együttérzés, gyöngédség – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa Jézus és a leprás találkozásának evangéliumi szakaszát elemezte. Mindketten “törvényszegők” voltak a közelség és az együttérzés jegyében, szemben a kirekesztő előítéletekkel. A pápa dicsérettel szólt azokról a gyóntatókról, akik gyöngédséggel és együttérzéssel fordulnak a bűneiket megvallókhoz és a hívek tapsát kérte számukra.

Vertse Márta – Vatikán

A kudarcok, a szenvedés, az önzés következtében önmagunkba zárkózunk, azonban Isten meg akarja nyitni a szíveket – fejtette ki beszédében Ferenc pápa. Jézus azt hirdeti gesztusával, hogy Isten nem közömbös az emberiség sorsa iránt, hanem közel jön hozzánk, „beszennyezi” magát, hogy gyöngédségével kimutassa együttérzését és meggyógyítsa sebeinket.

Isten közel jön hozzánk, együtt érez a sebzett emberiséggel

De szép a tér a napsütésben! – ezekkel a szavakkal köszöntötte a Szent Péter téren megjelent híveket Ferenc pápa, majd elemezte az évközi hatodik vasárnap evangéliumi szakaszát (vö. Mk 1,40-45), amely Jézus és egy leprás találkozását beszéli el. Rámutatott, hogy Jézus korában a leprásokat tisztátalanoknak tartották és a Törvény előírása szerint a lakott központokon kívül kellett tartózkodniuk. Kizárták őket minden emberi, társadalmi és vallási kapcsolatból, például nem léphettek be a zsinagógába sem. Jézus azonban hagyja, hogy az a leprás férfi közelítsen hozzá, meghatódik, sőt kinyújtja felé a kezét és megérinti őt. Ez akkor még elképzelhetetlen volt – fűzte hozzá a pápa. Jézus így valóssá teszi a Jó Hírt, amit hirdet: Isten közel jött életünkhöz, részvétet érez a sebzett emberiség sorsa iránt és eljön, hogy ledöntsön minden korlátot, ami megakadályoz minket, hogy kapcsolatba lépjünk Ővele, a többiekkel és saját magunkkal. Közel jött hozzánk - hangsúlyozta a pápa, majd arra buzdította a híveket, hogy véssék jól emlékezetükbe a következő három szót: közelség, együttérzés és gyöngédség. Isten közel jött hozzánk. Jézus, látván a leprást, könyörületre indult, együtt érzett vele.  és gyöngédséget tanúsított irányában. Ez a három szó jelöli Isten stílusát: közelség, együttérzés, gyöngédség – húzta alá a pápa, majd kifejtette, hogy ebben az evangéliumi szakaszban két „törvényszegést” figyelhetünk meg, amelyek kapcsolódnak egymáshoz: a leprás, aki közelít Jézushoz, bár nem tehette volna meg, és Jézus, aki részvétet érezve iránta gyöngéden megérinti, hogy meggyógyítsa őt – és Jézus sem tehette volna ezt meg. Mindketten megszegték a törvényt.

Isten a szeretet Atyja, aki megszabadít a bűntől

Az első törvényszegés a leprásé: a Törvény előírásai ellenére kilép elszigeteltségéből és Jézushoz jön. Betegségét isteni büntetésnek tekintették, de Jézusban Istennek egy másik arcát figyelheti meg: nem a büntető Istent, hanem a részvét és a szeretet Atyját, aki megszabadít a bűntől és soha nem zár ki bennünket irgalmasságából. Így az a férfi kiléphet elszigeteltségéből, mert Jézusban megtalálja Istent, aki osztozik fájdalmában. Jézus magatartása vonzza őt, arra készteti, hogy kilépjen önmagából és rábízza Jézusra fájdalmas történetét.

A jó gyóntató magához vonzza a bűnösöket

A pápa itt rögtönzött szavakkal arra a sok jó gyóntató papra gondolt, akik magukhoz vonzzák az embereket, sokakat azok közül, akik elveszítették önbecsületüket, akik úgy érzik, a „padlóra” kerültek bűneik miatt… A pápa dicsérettel szólt a gyöngédséggel és együttérzéssel gyóntató papokról, akiknek nem korbács van a kezükben, hanem befogadók, meghallgatják a gyónót és elmondják nekik, hogy Isten jó, hogy Isten mindig megbocsát, hogy Isten nem fárad bele a bűnbocsánatba. A pápa arra kérte a Szent Péter téren összegyűlt híveket, hogy tapssal köszöntsék ezeket az irgalmas gyóntatókat.

Jézus gesztusa megmutatja, hogy Isten együtt érez velünk

A második törvényszegés Jézusé: miközben a Törvény megtiltotta a leprások érintését, Jézus meghatódik, kinyújtja kezét és megérinti, hogy meggyógyítsa őt – folytatta beszédét a pápa. Valaki mondhatná, hogy bűnt követett el, mert azt tette, amit a törvény tilt, tehát egy törvényszegő. Igaz, egy „törvényszegő” – ismerte el a pápa. Nem korlátozódik pusztán szavakra, hanem megérinti a leprást. Szeretettel megérinteni valakit pedig annyit jelent, mint létrehozni egy kapcsolatot, közösségre lépni vele, bekapcsolódni a másik életébe egészen a sebekben való osztozásig. Ezzel a gesztusával Jézus megmutatja, hogy Isten nem közömbös, nem tartja magát „biztonsági távolságban”, sőt, együttérzéssel közeledik és megérinti életünket, hogy gyöngéden meggyógyítsa azt. Ez Isten stílusa: közelség, együttérzés és gyöngédség – ismételte a három fontos szót a pápa, majd hozzátette: ez Isten törvényszegése; ebben az értelemben egy nagy törvényszegő.

Isten „beszennyezi magát” sebzett emberiségünkkel, hogy üdvözítsen bennünket

A pápa emlékeztetett rá, hogy ma is sok testvérünk szenved leprában, a Hansen-kórban, vagy más betegségek és körülmények miatt, amelyekhez sajnos társadalmi előítélet társul. „Ez egy bűnös!” – mondják. Utalt Lukács evangéliumának arra a szakaszára (vö., Lk 7,36-50) amikor Jézus egy farizeus házában ebédel. Közben belép egy nő, aki Jézus lábát illatos olajjal keni meg. A többiek azt mondták: „Ha próféta volna, bizonyosan tudná, ki és miféle ez a nő: ez egy „bűnös asszony”. Megvetették, Jézus azonban fogadja őt, sőt megköszöni neki: „Bocsánatot nyertek bűneid”. Ez Jézus gyöngédsége. A társadalmi előítélet az, ami eltávolítja az embereket ezekkel a szavakkal: „Ez egy tisztátalan, ez egy bűnös, ez egy csaló…”. Igen, olykor ez igaz, de soha ne ítélkezzünk előre – figyelmeztetett a pápa. Mindannyian megtapasztalhatjuk a sebeket, a kudarcokat, a szenvedést, az önzéseket, amelyek bezárnak Isten és a többiek előtt, mert a bűn bezár bennünket önmagunkba a szégyen, a megaláztatás érzete miatt, de Isten meg akarja nyitni a szíveket. Mindezzel szemben Jézus azt hirdeti, hogy Isten nem egy elvont gondolat vagy tan, hanem Az, aki „beszennyezi, megfertőzi” magát sebzett emberiségünkkel és nem fél attól, hogy megérintse sebeinket. „De atya, miket mond? Hogy Isten beszennyezi magát?” – kérdezhetné valaki. „Nem én mondom, hanem Szent Pál” – válaszolt a pápa a korinthusiakhoz írt második levél szavaival (vö., 2Kor 5,21): „Ő „bűnné” tette értünk azt, aki bűnt nem ismert”. Így szennyezte be magát Isten, hogy közelítsen hozzánk, hogy együtt érezzen velünk és megértesse velünk gyöngédségét. Közelség, együttérzés és gyöngédség – hangsúlyozta ismételten Ferenc pápa.

Jézus „törvényszegése” a szeretet, amely leküzd minden előítéletet

Azért, hogy tiszteletben tartsuk a jó hírnév és a társadalmi szokások szabályait, gyakran elhallgattatjuk a fájdalmat vagy maszkokat veszünk magunkra, amelyek álcázzák azt. Azért, hogy eleget tegyünk önzéseink vagy félelmeink belső törvényeinek, nem ártjuk bele magunkat túlságosan mások szenvedésébe. Ehelyett a magatartás helyett kérjük inkább az Úrtól a kegyelmet, hogy megéljük a mai evangéliumi szakasznak ezt a két „törvényszegését”. A leprásét, hogy legyen bátorságunk kilépni elszigeteltségünkből és ahelyett, hogy bezárkózva sajnálkozzunk magunkon vagy sirassuk kudarcainkat, a panaszkodás helyett menjünk Jézushoz, így, amilyenek vagyunk. „Uram, én ilyen vagyok”. Érezzük majd azt az ölelést, Jézusnak azt a nagyon szép ölelését. Jézus „törvényszegése” olyan szeretet, amely túlmutat a társadalmi szokásokon, amely leküzdi az előítéleteket és a félelmet, hogy elvegyüljünk mások életével. Tanuljuk meg, hogy a lepráshoz és Jézushoz hasonló „törvényszegők” legyünk – mondta végül Ferenc pápa, majd a Szűzanyához fordulva fejezte be beszédét: „Szűz Mária kísérjen el bennünket ezen az úton, akihez most az Úrangyala imával fohászkodunk”.

 

 

14 február 2021, 18:28