Ferenc pápa a focoláré nagygyűléshez: Használjátok ki a válságban rejlő lehetőségeket
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Maradjanak hűségesek az alapító utáni időszakban
Beszéde kezdetén Ferenc pápa megköszönte a búcsúzó elnök, Maria Voce értékes szolgálatát és köszöntötte az újonnan megválasztott Margaret Karram elnököt. „Legyetek hűséges kifejezői az alapítás karizmájának, amit teremtő módon kell megvalósítani” – kérte a pápa. Ehhez a teremtőképességhez társítsák a bölcsességet, a mindenki iránti érzékenységet és hűséget az egyház iránt. Lelkiségüket a párbeszéd jellemezze, a kulturális, vallási és társadalmi nyitottság. A pápa nyomatékkal kérte tőlük, hogy kerüljék az autoreferencialitást, az önmagukra hivatkozást, mely megakadályozza, hogy meglássák a tévedéseket és a hibákat. Ugyanakkor bátran szembesüljenek a problémákkal, követve mindig az Egyház-Anya útmutatásait.
A válság áldás lehet, mert a növekedés lehetőségét rejti magában
A pápa második témaként a krízis jelentőségéről beszélt. Nem lehet élni válság nélkül, ami egy áldás, mint természetes síkon a gyermek számára, amikor felnőtté válik, de éppúgy áldás az intézmény számára is, hiszen a növekedés lehetőségét rejti magában. A mai válság egy felhívás egy újfajta érettségre, éppen ezért a Szentlélek ideje. A vezető feladata intézményes síkon a válság kezelése terén abban a képességben áll, ami révén a válság növel, gyarapít, építő módon minden szinten. Ellenben a személyes jellegű krízis esetében, mely az egyén benső világát érinti, velük szemben nagy körültekintéssel kell eljárniuk azoknak, akik nem hordoznak vezetői felelősséget, éppen a belső és külső fórum elkülönítésével, ahogy az egyház ezt szabályként mindig is rögzítette.
Fokoláré közösségi lelkiség következetességgel és realizmussal
Harmadik pontként Ferenc pápa a fokoláré közösség lelkiségéről beszélt, amit következetesség és realizmus jellemezzen. „Rendi karizmátok utolsó célja az egység, ahogy Jézus maga kérte az utolsó vacsora során: Hogy egy legyetek!” Ennek elérése kettős távlatban valósul meg, a renden belül és kívül. A külső tekintetében az Isten Szolgálója, az alapító Chaira Lubich adott példát arra, hogy győzzétek el az akadályokat és hogy ne féljetek. Ennek útja a testvéri szeretet, a szegények szolgálata, a közelség. A közösségen belüli egység megteremtésének útjaként a pápa a szinodális utat ajánlotta, hogy mindenki a többivel együtt hordozza a közös felelősséget. Végül arra kérte őket, hogy a lelki hagyományuknak megfelelően figyeljenek a kereszten elhagyatott Jézusra, aki a szeretet legnagyobb mértékét mutatja meg. Tegyenek erről örömteli tanúságtételt, miként a mosoly a mozgalom állandó jellemzője – zárta beszédét Ferenc pápa a fokoláré nagygyűlés tagjaihoz.
