51 éve szentelték pappá Ferenc pápát

Tiziana Campisi / Somogyi Viktória – Vatikán

Jorge Mario Bergoglio 1958. március 11-én lépett be a Jézus Társasága noviciátusába. 1973. április 22-én tette le örökfogadalmait. A 17 éves fiatal Jorge Bergoglio 1953. szeptember 21-én, Szent Máté liturgikus emléknapján ébredt rá hivatására. Aznap a plébániájára belépve úgy érezte gyónnia kell. Egy általa ismeretlen papnál végezte gyónását, ami megváltoztatta életét. „Úgy éreztem, hogy találkoztam valakivel, mintha valaki várt volna engem. Nem tudom, mi történt, nem emlékszem. Nem tudom, miért az az ismeretlen pap volt ott, nem értem, miért akartam éppen akkor gyónni, de az az igazság, hogy valaki várt rám” – mesélte Ferenc pápa 2013. május 18-án Pünkösd vigíliáján a Szent Péter téren az egyházi mozgalmak, új közösségek és világi társulatok képviselőinek.

A gyengéd szeretet tekintete a szerzetesi életre hívta

„Már egy ideje várt rám. A gyónás után úgy éreztem, hogy valami megváltozott. Nem a régi önmagam voltam. Egy hangot, egy hívást éreztem: meggyőződésem volt, hogy pappá kell válnom.” Jorge Bergoglio megtapasztalta Isten szeretetteljes jelenlétét életében, megérezte, hogy megérinti szívét és eltölti Isten irgalmassága. A gyengéd szeretet tekintete a szerzetesi életre hívta Loyolai Szent Ignác példáját követve. Életének ez az epizódja ösztönözte pápai mottóját is: „Miserando atque eligendo” („megkönyörült és kiválasztotta” (Mt 9, 9). Az idézet Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap szentbeszédeiből származik és Jorge Bergoglio ezt használta püspöki mottójaként is. Szent Béda Szent Máté meghívásának evangéliumi történetét kommentálva így fogalmazott: „Jézus meglátott egy vámszedőt és mivel szeretettel teli tekintettel nézett rá és kiválasztotta, azt mondta neki: Kövess engem”.

A nyájat ne hagyjuk magára

Ferenc pápa gyakran fordul a papokhoz homíliáiban és beszédeiben. Idén a jelenlegi járvány kapcsán több alkalommal is utalt rájuk, hogy az egészségügyi vészhelyzetben a hívek oldalán álltak. Május 31-én a római papsághoz intézett levelében a pápa Isten népének pásztoraihoz szólt, akik kezükkel érintették az emberek fájdalmát, hogy közel álljanak hozzájuk és osztozzanak utukban, megerősítve őket. „Papi közösségként nem állunk távol ettől a valóságtól, nem az ablakból néztük, hogy kint tombol a vihar, hanem megtaláltuk a módját, hogy jelen lehessünk közösségeinkben és elkísérhessük őket. Láttuk a farkast közeledni, de nem menekültünk el, nem hagytuk magukra a nyájat” – hangsúlyozta a pápa.

Bölcsesség, előrelátás, elkötelezettség a jövőre

Ezt követően a papokat a bölcsességre, az előrelátásra és a közös elkötelezettségre buzdította, valamint arra, hogy tekintsenek a jövő felé. „Nélkülözhetetlen a figyelmes, de reményteli meghallgatás fejlesztése, ami derűs, kitartó, folyamatos és ami nem aggodalmaskodó. Ezáltal előkészíthetjük és kikövezhetjük azokat az utakat, amelyek követésére az Úr hív minket.” „Papként, gyermekként és papi közösség tagjaként rajtunk múlik, hogy vállaljuk-e a felelősséget a jövőért, amit testvérként vetítünk előre” – fogalmazott a római papsághoz írt levelében Ferenc pápa.