2019.03.21 san girolamo 2019.03.21 san girolamo 

A Vulgata szentírásfordítás Ferenc pápa apostoli levelében: Stílust és korszakot teremtett

Szent Jeromos halála 16. centenáriuma alkalmából Ferenc pápa apostoli levelet tett közzé, melynek egyik fontos üzenete a Vulgata szentírásfordítás születését és az egyház liturgikus valamint a nyugati világ kulturális életében betöltött szerepét és jelentőségét emeli ki.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Szent Jeromos fáradságos magvetésének, görög és héber nyelvű tanulmányainak legédesebb gyümölcse, ahogy egyik levelében ezt értelmezi, az ószövetség lefordítása héberből latin nyelvre. Eddig ugyanis a római birodalom keresztényei a teljes Bibliát csak görög nyelven olvashatták. Miközben az Újszövetség könyveit eredetileg is görögül írták, az Ószövetség teljes szövegét Alexandria hellenizált héber közössége a Krisztus előtti második században lefordíttatta, ami a „Hetvenes fordítás” névvel vált ismertté. Ellenben a latin nyelvű olvasók számára nem létezett teljes latin fordítás, hanem csak részleges és töredékes módon lehetett a Kinyilatkoztatás szövegét latin nyelven olvasni. Jeromosnak és később a műve tovább folytatóinak köszönhető, hogy elkészült a Szentírás latin nyelvű teljes fordítása. Jeromos már Rómában hozzáfogott, Damazusz pápa kérésére, az evangéliumok, a zsoltárok és az apostolok levelei latin nyelvű fordításának, amit aztán betlehemi remetesége idején kiegészített az ószövetségi iratok további fordításával, mely sok-sok éven át tartott.

A középkor Európája a Vulgátából tanult meg latinul olvasni, imádkozni és érvelni

Nagy műve megvalósításához Jeromos bőven gyümölcsöztette gazdag görög és héber nyelvi ismereteit, de segítségére volt a latin nyelvű filológiai pallérozottsága is, továbbá kiemelt módon hasznosította Órigenész egyházatya Hexapla nevű, hat oszlopba szedett fordítását, mely a különféle héber és semita szövegek görög fordítását tartalmazta. A végső jeromosi latin fordítás összeegyeztette a különféle formák folytonosságát az eredeti héber szöveggel, anélkül hogy feláldozta volna a latin nyelv elegáns ékességét. Szent Jeromos igazi műemléket alkotott – írja Ferenc pápa apostoli levele –, mely Nyugat kultúrtörténetének teológiai nyelvezetét teremtette meg. A Vulgata ugyanis a kezdeti vonakodás után azonnal közkinccsé vált, mind a műveltek, mind az egyszerűbb emberek számára és a neve, a Vulgata is használatának ebből a gyors és általános elterjedtségéből ered - ahogy XVI. Benedek pápa a  2010. szeptember 30-án tette közzé Verbum Domini, az Úr Szava kezdetű szinódus utáni apostoli buzdításában megállapítja. A középkor Európája latinul olvasni, imádkozni és érvelni is Szent Jeromos bibliafordításából tanult meg. A költő Paul Claudel számára „a Szentírás egyfajta hatalmas szótár”, míg a festő Marc Chagall szerint a Jeromos-Biblia egyetlen „ikonográfiai atlasz”,  amelyből egyaránt merített a keresztény kultúra és művészet – idéz Ferenc pápa Szent II. János Pál pápának 1999-ben a művészekhez írt  leveléből. Az irodalom, a művészet és a lassan kialakuló népnyelvek, így az olasz, a francia, a spanyol és a portugál nagyon sokat merítettek a Biblia szentjeromosi szövegéből.

Napjaink Jeromos-fordítása a Neovulgata   

A Jeromos fordítás végső elismerését a Tridenti zsinat adta meg, mely „hiteles” formájúnak nevezte az Insuper kezdetű dekrétumával, egyszerre hangsúlyozva mindazt a szerepet, amit a tanulásban, a prédikációban és a nyilvános vitákban betöltött. Mindazonáltal a zsinat nem becsülte le az eredeti nyelvek jelentőségét, ahogy maga Szent Jeromos meg nem szűnően emlékeztetett a jövőben esedékes új teljes fordítások szükségességére. Szent VI. Pál pápa, elfogadva a II. Vatikáni zsinat püspökeinek ajánlását, azt akarta, hogy a Vulgata fordítás felülvizsgált változatát bocsássák az egész egyház rendelkezésére. Így történt, hogy Szent II. János Pál pápa a Scripturarum thesaurus kezdetű apostoli konstitúciójában 1979-ben közzétette a Neovulgata mérvadó kiadását.

02 október 2020, 15:55