Szent II. János Pál pápa, aki Assisiben lett az olasz föld lelki gyermekévé
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
II. János Pál pápa 1978. október 22-i beiktatása után három nappal Castel Gandolfóba, a pápák nyári rezidenciájába látogatott, hogy köszöntse ottani munkatársait és a városka lakóit. Egy héttel beiktatása után a Szűzanyának mondott köszönetet a Rómától 50 km-re, 1000 méter magasságban fekvő Mentorella Mária-kegyhelyen, ahol egykor Szent Benedek, Európa védőszentje is imádkozott és amely történelmileg is sok szállal kötődik Lengyelországhoz. November 5-én pedig elzarándokolt Assisibe Szent Ferenc sírjához, ahol beszédében kifejtette, hogy mit is jelent számára a Poverello öröksége.
Nem olasznak születtem, annál inkább szükségét érzem, hogy lelkileg megszülessek itt
„Íme, itt vagyok Assisiben azon napon, melyet különleges módon kívántam e föld Védőszentjeinek szentelni (a pápa még aznap este felkereste Rómában Sziénai Szent Katalin, Olaszország társvédőszentjének sírját a Santa Maria sopra Minerva templomban). Itália az a föld, ahová Isten hívott, hogy Péter utódaként szolgálhassak. Minthogy nem olasznak születtem, annál inkább szükségét érzem, hogy lelkileg megszülessek benne. Ezért a mai vasárnapon zarándokként jövök Assisibe a Szent Poverello Ferenchez, aki Krisztus evangéliumának betűjegyeit belevéste kora embereinek a szívébe. Nem csodálkozhatunk azon, hogy honfitársai Itália védőszentjét akarták látni benne. A pápának, küldetése okán az egész egyetemes egyházat, Krisztus jegyesét kell szem előtt tartania az egész földkerekségen és különös módon római székhelyén van szüksége Itália Szent Patrónusa segítségére, szüksége van Assisi Szent Ferenc közbenjárására. Ezért jövök ma ide, hogy meglátogassam ezt a várost, mely örök tanúja a 12. és 13. század fordulóján történt isteni kalandnak. Tanúja annak a meglepő életszentségnek, mely a Lélek nagy fuvallataként itt járt, melyben Assisi Szent Ferenc részesült, lelki nővérével, Szent Klárával, és megannyi sok más szenttel, akik az ő evangéliumi lelkiségükből születtek. A ferences lelkiség messze elterjedt Itália határain túl is, és hamar eljutott lengyel földre, ahonnét én jövök. És továbbra is bőséges termést hoz a világ minden országában, az összes földrészen.
A pápa kiáltása: „Segíts minket, Szent Ferenc!”
Krakkó érsekeként mondom ezt nektek, ahol egy ősi ferences kápolna közelében laktam, ahová rendszeresen betértem imádkozni, keresztutat járni s a Fájdalmas Szűzanya kápolnáját meglátogatni. Felejthetetlen pillanatok voltak számomra! Soha nem feledem, hogy pontosan ennek a csodálatos ferences lelkiségnek a törzsökén sarjadt Boldog Maximilián Kolbe, mostani nehéz korunknak a patrónusa. De ezt sem felejthetem, hogy éppen itt Assisiben, ebben a bazilikában avatta szentté IV. Ince pápa Krakkó szent püspökét, a vértanú Szaniszlót, Lengyelország mai patrónusát, akinek kevéssel idáig én voltam méltatlan utódja.
Éppen ezért, miközben pápaként először lépek a Szentlélek nagy leheletének e forrásaihoz, az egyház és kereszténység 13. századi újjászületéséhez, mely Assisi Szent Ferenc alakjának köszönhető, a szívem megnyílik Védőszentünk előtt és így kiált:
Te, aki annyira közel vitted Krisztust a saját korodhoz, segíts nekünk, hogy Krisztust elvigyük a mi korunk nehéz és kritikus idejéhez. Segíts minket! A mai idők szorongó vágyakozással várják Krisztust, jóllehet sokan nem számolnak vele. Segíts minket, Assisi Szent Ferenc, hogy elvigyük Krisztust a mai világnak. Te, aki a szíveden viselted korodnak a viszontagságait, segíts minket, a Megváltó szívéhez közeli szíveddel, hogy átöleljük korunk nehézségeit, összes problémáival és szenvedéseivel együtt. Segíts mindezt az evangélium egyszerű és termékeny nyelvére lefordítani, hogy Krisztus maga lehessen az „Út, az Igazság és az Élet” korunk minden embere számára. Ezt kéri tőled, az egyház szent Fiától, az olasz föld fiától, II. János Pál pápa, a lengyel föld fia. Remélem, hogy nem utasítod el őt és segítesz neki. Te mindig jó voltál és mindig sietve segítségére siettél azoknak, akik hozzád folyamodtak”. Beszéde végén, a köszöntések után hozzátette még: „Assisiben a pápa imádsága mindenkiért szól. És mindenkinek szól különleges apostoli áldása!”
