Ferenc pápa, Bertalan pátriárka és Heinrich püspök az Aracoeli Mária-bazilikában Ferenc pápa, Bertalan pátriárka és Heinrich püspök az Aracoeli Mária-bazilikában 

A pápa az ökumenikus imatalálkozón: Testvérként vagyunk Isten hiteles tanúi

A római Aracoeli-bazilikában tartották meg a Szent Egyed Közösség által szervezett 34. béke-imatalálkozót „Assisi szellemében”. A pápával együtt imádkozott I. Bertalan konstantinápolyi ökumenikus pátriárka, és Heinrich Bedford-Strohm tartományi püspök, a Németországi Protestáns Egyház tanácsának elnöke.

Gedő Ágnes / Adriana Masotti – Vatikán

„Ajándék, hogy együtt imádkozunk” – ezzel az örömteli megállapítással kezdte homíliáját Ferenc pápa az Aracoeli Mária-templomban, melyet a Capitoliumon tartott vallásközi béketalálkozó keretében szervezett a Sant’Egidio Közösség, Szent II. János Pál pápa 1986-ban meghirdetett történelmi kezdeményezése nyomán. „Senki nem mentheti meg magát egyedül. Béke és Testvériség” – ezt a címet választották az idei találkozó témájául. A keresztényekkel egy időben imádkoztak a békéért a többi vallás vezetői is: a zsidók a zsinagógában, a muzulmánok a Capitoliumi Múzeum termeiben, mint ahogy a buddhisták és a keleti vallások képviselői is.

A keresztények közös imája

Ferenc pápa fehér szájmaszkban lépett be a bazilikába, majd megkezdte a liturgiát, melyet Bertalan pátriárka imája követett. Az első olvasmányról Heinrich evangélikus püspök elmélkedett: testvériség, igazságosság, egység – ezek a keresztények fő kötelességei. Ferenc pápa homíliájában Krisztus szenvedéséről elmélkedett Márk evangéliuma alapján.

Mentsd meg magadat: Szállj le a keresztről!

A keresztre feszített Jézust provokálja a nép: mentse meg magát, szálljon le a keresztről. Ez a kísértés a mi életünkben is megjelenik, amikor csak magunkat mentenénk, a saját csoportunkat, amikor csak önnön problémáink és érdekeink foglalkoztatnak, a többi nem számít. Erre a nagyon emberi, de rossz ösztönre apellálva éri az utolsó kihívás a megfeszített Krisztust. A körülötte álló embereket nem az együttérzés vezérelte, hanem a csodavárás; a látványosságot keresték. Olykor talán mi is inkább egy látványos istenre vágyunk, aki hatalmasnak tűnik a világ előtt, erővel lép föl és legyőzi azt, aki ártani akar nekünk. De ez nem az Isten, hanem a mi egónk – figyelmeztetett a pápa. Ne akarjuk a saját képünkre formálni Istent, inkább mi hasonuljunk őhozzá. Máskülönben az én-kultusz a másik ember felé érzett közönyünket növeli.

Vegyük át másoktól a keresztet

A főpapok és írástudók azért ítélték el Jézust, mert veszélyt jelentett számukra. Mi is hajlamosak vagyunk keresztre szegezni másokat, csak hogy magunkat mentsük. Jézus ezzel szemben hagyta, hogy megfeszítsék, ezzel megtanítva nekünk, hogy ne hárítsuk a rosszat másokra. Az akkori vallási vezetők csúfot űznek belőle: Mentsd meg magad, ha már annyit fáradoztál másokért! Önmagunk megmentése azonban nem az üdvösség evangéliuma, mert nem átveszi másoktól a keresztet, hanem inkább rájuk teszi.  

A szeretet a megoldás minden bajra

Végül még maguk a keresztre feszítettek is beállnak a kritizálók táborába. Milyen könnyű is a rosszat látni másokban, a gyengébbekre és a kitaszítottakra hárítani a hibákat! – mutatott rá a pápa. Ők azt remélik, hogy Jézus nem csak önmagát, hanem őket is megmenti majd. Tehát csak a saját problémájuk megoldására keresik őt. Isten azonban nem azért jön, hogy megoldja a gondjainkat, amik újra előjönnek, hanem hogy megmentsen a valódi problémától: a szeretethiánytól. Ez a gyökere minden bajnak, legyen az személyes, társadalmi, nemzetközi, környezeti jellegű. Az egocentrizmus a fő rossz. Az egyik lator azonban meglátja a szelíd szeretetet Jézusban, és elnyeri a Mennyországot.

Az élő Isten hiteles tanúi legyünk

Ferenc pápa így összegezte gondolatait: a Kálvárián csapott össze Isten, aki azért jött, hogy megmentsen minket és az ember, aki önmagát akarja megmenteni. Az Istenbe vetett hit küzdött meg az én-kultusszal; a vádló ember a megbocsátó Istennel. A keresztről forrásozott a megbocsátás, újjászületett a testvériség. Idézve Benedek pápát: A kereszt tesz minket egymás testvéreivé. Jézus kitárt karjai hozzák a fordulatot, mert Isten mindenkit átölel. Mert csak a szeretet oltja ki a gyűlöletet, csak a szeretet győzi le végül az igazságtalanságot. Csak a szeretet képes helyet csinálni a másiknak. Csak a szeretet vezet a keresztények közötti szeretetközösséghez. Tekintsünk a megfeszített Istenre, és kérjük tőle a kegyelmet, hogy egységesebbek, testvéribbek legyünk! Az Úr támogasson minket együtt a testvériség útján, hogy az élő Isten hiteles tanúi legyünk – fohászkodott végül homíliájában Ferenc pápa.

Ima a háborúk, a járvány áldozataiért

Bertalan pátriárka imádkozott mindazokért, akik konfliktusoktól és erőszaktól szenvednek – felsorolva az egyes háborús gócpontokat -, illetve a járvány sújtotta emberiségért. Valamennyi imaszándékra gyertyát gyújtottak. Megemlékeztek a menekültekről, akik kedvesek Isten előtt. A politikai vezetőkről, hogy a béke és a párbeszéd útján vezessenek minket, fohászkodtak a járvány elmúltáért. Kérték Istentől egy igazságosabb világ építését mindenki, de főként a szegények számára. Végül pedig imádkoztak minden felekezet hívőiért, az összes jóakaratú emberért, hogy működjenek együtt a béke érdekében. A Mi atyánk elimádkozása, a kiengesztelődés gesztusa után Ferenc pápa áldással zárta le az ökumenikus imatalálkozót.

Photogallery

A szertartás képei
21 október 2020, 13:18