Vatican News
2020.09.13 Angelus 2020.09.13 Angelus  (Vatican Media)

A megbocsátás és az irgalmas szeretet váljanak életstílusunkká – a pápa Úrangyala imája

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa Máté evangéliumának a szívtelen szolgáról szóló szakaszát elemezte, rámutatva az isteni és az emberi igazságosság közötti különbségre. Az isteni igazságosságot mindig az irgalmas szeretet hatja át. A király, aki maga Jézus, elengedi szolgája hatalmas adósságát, a szívtelen szolga viszont kegyetlenül bánik társával, aki csak kicsiny összeggel tartozik neki. Ha nem bocsátunk meg felebarátainknak, akkor mi sem várhatjuk el, hogy Isten nekünk megbocsásson – hangzott a pápa tanítása. Gondoljunk életünk végső pillanatára és hagyjunk fel a gyűlölködéssel!

Vertse Márta - Vatikán

A vasárnapi evangéliumi szakasz példabeszédében, amely az irgalmas királyról szól (vö. Mt 18,21-35), kétszer is olvassuk ezt a könyörgést: „légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni” – kezdte beszédét Ferenc pápa. Az első alkalommal az a szolga ejti ki ezeket a szavakat, aki tízezer talentummal, egy hatalmas összeggel tartozik urának. Ma ez több millió eurónak felelne meg – tette hozzá a pápa. A második alkalommal ugyanannak az úrnak egy másik szolgája ismétli meg ezeket a szavakat. Ő is adós, de nem urának, hanem a hatalmas adóssággal rendelkező társának tartozik egy kicsiny összeggel, talán annyival, mint ami ma egy heti fizetés.  

Jézus mindig megkönyörül

A példabeszéd középpontjában a türelem áll, amelyet az úr mutat a nagy adósságú szolga iránt. Az evangélista hangsúlyozza, hogy „az úr megkönyörült a szolgán, elbocsátotta s tartozását is elengedte”. Soha ne felejtsük, hogy ez a szó: „megkönyörült” Jézusra vonatkozik, – mondta a pápa, hangsúlyozva, hogy Jézus mindig megkönyörült. A példabeszédben hatalmas adósságról van szó, tehát ennek a tartozásnak az elengedése is óriási. De a szolga rögtön azután, hogy a király elengedte tartozását, kegyetlenül viselkedik társával, aki egy szerény összeggel tartozik neki. Nem hallgatja meg, hanem rátör, tömlöcbe vetteti, amíg ki nem fizeti azt a kicsiny adósságát. Az úr tudomást szerez erről, mélyen felháborodik, magához kéreti a gonosz szolgát és elítélteti. „Én olyan sokat megbocsátottam neked és te képtelen vagy ezt a keveset megbocsátani?” – teszi fel neki a kérdést.

Az isteni igazságosságot irgalmas szeretet hatja át

A példabeszédet magyarázva a pápa rámutatott az elbeszélésben leírt két eltérő magatartásra: az egyik Istené, akit a király képvisel, aki olyan sokat megbocsát,  - mert Isten mindig megbocsát -, a másik magatartás pedig az emberé. Az isteni magatartásban az igazságosságot az irgalmasság hatja át, miközben az emberi magatartás az igazságosságra korlátozódik. Jézus arra buzdít bennünket, hogy bátran nyíljunk meg a megbocsátás erejének, mert az életben, tudjuk, hogy nem oldhatunk meg mindent az igazságszolgáltatással. Szükség van arra az irgalmas szeretetre is, amely az Úr válaszának az alapja Péter kérdésére a  példabeszédet megelőzően – utalt a pápa a szívtelen szolgáról szóló evangéliumi szakasz kezdő sorára, amely így hangzik: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom?” És Jézus így válaszol: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenhétszer.” A Biblia szimbolikus nyelvezetében ezt azt jelenti, hogy mindig meg kell bocsátanunk! – értelmezte az evangélium sorait Ferenc pápa, majd az irgalmas szeretet állandó alkalmazásának a fontosságára buzdította a híveket.

Minden emberi kapcsolatunkban legyen jelen az irgalmas szeretet

Mennyi szenvedést, mennyi széthúzást, mennyi háborút el lehetne kerülni, ha a megbocsátás és az irgalmasság lenne életstílusunk! Ez vonatkozik a családokra is, hány és hány szétbomlott család nem képes a megbocsátásra, hány és hány testvér gyűlölködik egymásra! Arra van szükség, hogy minden emberi kapcsolatunkban alkalmazzuk az irgalmas szeretetet: házastársak között, szülők és gyermekek között, közösségeinkben, az egyházban, a társadalomban és a politikában is – mondta Ferenc pápa, majd a következő személyes megjegyzést fűzte az évközi 24. vasárnap olvasmányához:

Gondoljunk életünk végére és hagyjunk fel a gyűlölködéssel

„Ma reggel, a szentmise bemutatása közben megálltam, mert szíven ütött a Sirák fia könyvéből vett Olvasmány egyik mondata, ami így szól: „Gondolj a végső dolgokra, hagyd a gyűlölködést”. Szép mondat! Gondolj a végső dolgokra! Gondolj rá, hogy egy koporsóban fekszel.. és oda is elviszed magaddal a gyűlölködést? Gondolj a végső dolgokra, hagyj fel a gyűlölködéssel! Hagyj fel a haraggal! Gondoljunk erre az olyan mélyen érintő mondatra: „Gondolj a végső dolgokra és hagyd a gyűlölködést!” – ismételte nyomatékosan Ferenc pápa.

A megbocsátásra folyamatosan szükség van

Megállapította, hogy nem könnyű megbocsátani, mert a nyugodt pillanatokban ezt mondjuk: „Igen, ez az illető sok mindent tett ellenem, de én is ő ellene. Jobb, ha megbocsátok neki, hogy ő is megbocsásson nekem”. De azután visszatér az elfojtott harag, mint egy bosszantó nyári légy, ami állandóan visszatér... A megbocsátás nem pusztán egy adott pillanatra vonatkozik, hanem folyamatosan szükség van rá ez ellen a neheztelés, gyűlölet ellen, ami állandóan visszatér. Gondoljunk a végső dolgokra és hagyjunk fel a gyűlölködéssel – buzdított Ferenc pápa.

Mélyítsük el az Úr imádsága szavainak jelentését

A vasárnapi példabeszéd hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a maga teljességében megértsük annak a mondatnak a jelentését, amelyet a Miatyánkban imádkozunk: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12). Ezek a szavak döntő igazságot tartalmaznak. Nem kérhetjük magunknak Isten bocsánatát, ha mi magunk nem bocsátunk meg felebarátunknak. A mi részünkről történő megbocsátás a feltétel. Gondoljunk csak a végső dolgokra, Isten bocsánatára és hagyjunk fel a gyűlölködéssel, űzzük el a fojtott haragot, azt az idegesítő legyet, ami folyton visszatér. Ha nem törekedünk arra, hogy megbocsássunk és szeressünk, akkor nekünk sem bocsátanak meg és nem részesülünk szeretetben – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd Mária közbenjárásáért fohászkodva zárta beszédét:

Mária segítsen, hogy szívünk mindig nyitva álljon a jóságra

„Bízzuk magunkat Isten Anyja anyai közbenjárására: Ő segítsen bennünket, hogy ráébredjünk, mennyivel tartozunk Istennek és mindig emlékezzünk rá, hogy szívünk nyitott legyen az irgalmasságra és a jóságra”.

14 szeptember 2020, 08:20