Ferenc pápa az ENSZ közgyűléshez: A mai válság alkalom egy testvéribb világ építésére

P. Vértesaljai László SJ / Vertse Márta – Vatikán 

Az ENSZ 75. évfordulója alkalom arra, hogy a Szentszék leszögezze abbéli óhaját, hogy a világszervezet legyen az államok egymás közti egységének, valamint az emberi család szolgálatának igazi jele és eszköze - kezdte beszédét a pápa. Az egész világot sújtó világjárvány sok emberi élet elvesztésével jár és megváltoztatja az életmódunkat, kérdőre vonja a gazdasági, egészségügyi és társadalmi rendszereinket, megmutatva teremtményi törékenységünket. A világjárvány arra indít bennünket, hogy választás idejének tekintsünk a mostani próbatételt, az elmúló és megmaradó, a szükséges és szükségtelen dolgok közt. A válság valódi alkalmat jelent a megtérésre, az átalakulásra, az életstílus, a gazdasági és társadalmi rendszereink újragondolására, mert azok egyre csak növelik a gazdagok és szegények közötti távolságot, ami az erőforrások igazságtalan elosztásának a következménye. Ugyanakkor a válság alkalom lehet az individualista és elitjellegű „védekező visszavonulásra”.

Válaszút előtt: szolidaritás vagy bezárkózás

Két lehetséges út áll előttünk - szól a pápa üzenete. Az egyik a sokoldalú kapcsolatok megerősítése, mely a világméretű megújított közös felelősségre, az igazságosságra, a békére és az Isten terve szerint az emberi család egységére alapozott szolidaritás. A másik az öngondoskodásra, a nacionalizmusra, a protekcionizmusra, az individualizmusra és elszigetelődésre hajló út, mely kirekeszti a legszegényebbeket, a legsérültebbeket, az egzisztenciális perifériák lakóit, ami káros az egész közösségre nézve. A pápa szerint a válság megmutatta, hogy a szolidaritás nem maradhat üres szólam, másfelől pedig el kell kerülni azt a kísértést, hogy túllépjünk természetes határainkon. Az emberi szabadság ugyanis képes lehatárolni a technikát és az egészséges, emberibb, közösségibb és mindjobban átfogó jellegű fejlődés szolgálatába állítani, többek között a mesterséges intelligencia kérdésében is.   

A leselejtezés kultúrája bűntett az emberiség ellen 

Ferenc pápa következő gondolata a munka világát elemezte. A válság ugyanis éppúgy érinti a munka és a foglalkoztatási piac területét is, melyet egyre inkább fenyeget és bizonytalanná tesz az általános robotizálás. Ezért is új munkahelyeket kell találni, melyek megfelelnek az ember képességeinek és tiszteletben tartják a méltóságát is. Ehhez meg kell változtatni az uralkodó gazdasági rendszert, mely csak a vállalkozás hasznára törekszik. Legyen minden vállalkozó egyik legalapvetőbb célkitűzése, hogy mind több ember számára ajánljon munkát. A technológiai fejlődés hasznos és szükséges, főként abban az értelemben, hogy a munkavégzés mind méltóbb és biztonságosabb legyen. Mindez irányváltást tesz szükségessé – sürgette a pápa. Ehhez megvannak a források, a kulturális és technológiai eszközök és adott a társadalmi tudatosság is. Ám ez a változás feltételez egy etikusabb és erősebb környezetet, mely képes legyőzni az elterjedt és öntudatlanul is megszilárdult „leselejtezés kultúráját”. Ennek gyökerében áll az emberi személy tiszteletének a hiánya, az ember lefokozott értelmezésén nyugvó ideológia előmozdítása, az alapvető emberi jogok egyetemességének tagadása, a hatalom és a teljes ellenőrzés óhajtása. Nevezzük csak nevén ezt a jelenséget, úgy hívják, hogy bűntett az emberiség ellen – szögezte le Ferenc pápa.

Az üldözött hívő emberek között mi keresztények is áldozatunk vagyunk

Valóban fájdalmas dolog folyamatosan szemlélni a büntetlenül megsértett emberi jogokat, aminek hosszú listája a méltóságában, szabadságában és fejlődési lehetőségeiben megsértett és megsebzett emberiség képét idézi fel. Ebben a képben a hívő emberek továbbra is mindenféle üldöztetést szenvednek el, beleértve a hitbéli meggyőződésük miatt elkövetett népírtást is. A hívő emberek között mi keresztények is áldozatunk vagyunk: hányan szenvednek az egész világon, sokszor arra kényszerítve, hogy elmeneküljenek ősi földjeikről és elszigetelődjenek gazdag történelmüktől és kultúrájuktól.

Állandósult humanitárius válságok

Ferenc pápa az ENSZ közgyűléshez intézett videóüzenetében annak a fájdalmas ténynek a megállapítására kényszerül, hogy a humanitárius válságok mintegy status quo-vá lettek, olyan stabil állapotokká, melyekben nem garantálják az emberek jogait az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. Az egész világon elterjedt összetűzések mutatják, hogy a robbanófegyverek, főként a népes országokban, hosszabb távon drámai humanitárius következményekkel járnak. Ebben az értelemben a „hagyományos fegyverek” egyre kevésbé számítanak „hagyományosnak”, hanem mindinkább „tömegpusztító fegyverek”, melyek csapásai iskolákat, kórházakat, vallási helyeket, infrastruktúrákat és a lakosság számára alapvető szolgáltatások helyeit sújtják.

Menekültek, migránsok és kitelepítettek kilátástalan helyzetben 

Sőt mi több, sokan arra kényszerülnek, hogy elhagyják otthonukat. Gyakran a menekültek, a migránsok és a kitelepítettek a származási országaikban, a tranzit- és célországokban elhagyatottságtól szenvednek, annak lehetősége nélkül, hogy megjavítanák életkörülményeiket. Még nehezebb a helyzet a tengeren, ahol ezerszámra fogják el őket és küldik erővel letartóztatási táborokba, ahol kínzásokat és visszaéléseket szenvednek el. Sokan válnak az emberkereskedelem és a szexuális rabszolgaság áldozataivá. Mindez tűrhetetlen, de olyan valóság, melyet mégis sokan hallatlanra vesznek. A pápa a válság megoldását szorgalmazó megannyi nemzetközi erőfeszítés között megemlítette a két globális paktumot a menekültekről és a migránsokról, de ezek közül sok nem kap elegendő politikai támogatást, hogy valóban sikeres lehessen. Mások azért jutnak vakvágányra, mert sok állam kitér saját felelősségvállalása alól. Ennek ellenére a jelenlegi válsághelyzet egy alkalmas lehetőség, az ENSZ számára is, hogy testvéribb és együttérzőbb világot teremtsen.

A válság alkalmas idő arra, hogy megújítsuk a nemzetközi pénzügyi szerkezetet

A megfelelő megoldás keresésében a pápa a jelenlegi gazdasági és pénzügyi intézmények szerepének a felülvizsgálását javasolta, melyeknek válaszolni kell a szupergazdagok és a szegények közötti egyenlőtlenség gyors növekedésére. Ez a modell a szubszidiaritás elve jegyében helyi szinten akarja a helyi közösség javát szolgálni. Ennek konkrét megvalósításához a pápa megismételte felhívását, hogy mérsékeljék vagy egyenesen töröljék el a szegényebb országokra nehezedő adósságot, ezáltal véget vetve a gazdasági igazságtalanságnak. Új gazdasági etikára van szükség, mely lehetővé teszi mindenki munkáját, mely elzárja a pénzügyi útvesztőket, megszünteti a pénzmosás lehetőségét. Ez a válság valóban alkalmas idő arra, hogy megújítsuk a nemzetközi pénzügyi szerkezetet – zárul Ferenc pápának az ENSZ 75. közgyűléséhez intézett videóüzenete első része.

A nemzetközi intézmények legyenek valóban hatékonyak a közös küzdelemben

Ferenc pápa üzenete második felében felidézte öt évvel ezelőtti látogatását, amikor beszédet intézett a Közgyűléshez, fennállásának 70. évfordulója alkalmából. Látogatására a multilaterizmus valóban dinamikus korszakában, egy ígéretes és nagy reményekkel teli pillanatban került sor, közvetlenül az Agenda 2030 (Fenntartható Fejlődési Célok menetrendje) elfogadása előtt. Néhány hónappal később pedig az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodást írták alá. Megállapította, hogy bár az azóta eltelt időszakban történt némi előrehaladás, a nemzetközi közösség nem képes rá, hogy megvalósítsa az öt évvel ezelőtt tett ígéreteket. Ezért ismételten hangsúlyozta, hogy kerülni kell minden olyan kísértést, amelyek a lelkiismereteket nyugtató „pusztán hangzatos nyilatkozatokhoz” vezetnek és gondoskodni kell arról, hogy az intézmények valóban hatékonyak legyenek a különböző csapások elleni küzdelemben.

A környezeti válság és a társadalmi válság szoros kapcsolata

A pápa elsőnek az Amazonas vidékének veszélyes helyzetét említette, különös tekintettel a bennszülött lakosságra, emlékeztetve rá, hogy a környezeti válság felbonthatatlanul kapcsolódik egy társadalmi válsághoz és a környezet gondozása átfogó megközelítést igényel a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelemben. Pozitív lépésnek nevezte, hogy növekedett az átfogó ökológia iránti érzékenység és a cselekvés iránti vágy, azonban nem terhelhetjük a jövő nemzedékeit a korábbi problémák felvállalásával. Fel kell tennünk a kérdést, hogy valóban létezik-e politikai akarat arra, hogy őszinteséggel, felelősséggel és bátorsággal több emberi, pénzügyi és technológiai erőforrást különítsünk el az éghajlatváltozás negatív hatásainak enyhítésére, valamint a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb csoportok megsegítésére. A pápa arról biztosította a nemzetközi közösséget, hogy a Szentszék továbbra is folytatja szerepét, mint közös otthonunk gondozásának konkrét jelét, mint ahogy ezt a Montreali Jegyzőkönyvhöz csatolt Kigali módosítás ratifikálásával is bizonyította.

A pandémia gyermekekre gyakorolt drámai következményei

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Covid-19 által okozott válság gyermekekre, közöttük a kísérő nélküli kiskorú migránsokra és menekültekre gyakorolt pusztító következményeit. A gyermekek ellen elkövetett erőszak, beleértve a szexuális visszaélés és pornográfia rettenetes csapását, drámai módon megnövekedett. Gyermekek milliói nem térhetnek vissza az iskolába, a világ számos részén fennáll annak a fenyegető veszélye, hogy növekszik a gyermekmunka, a gyermekek kizsákmányolása, a velük való visszaélés és az alultápláltság.

Az abortusz nem válhat humanitárius „alapvető szolgáltatássá”

Sajnálatos módon az országok és a nemzetközi intézmények az abortuszt is előmozdítják, mint „alapvető szolgáltatást” a humanitárius válasz részeként. Szomorú, hogy milyen egyszerűvé vált egyesek számára, hogy az élet tagadásával oldjanak meg olyan problémákat, amelyeket meg lehet és meg is kell oldani mind az anya, mind a meg nem született gyermek számára. A pápa erőteljesen arra kérte a polgári hatóságokat, hogy fordítsanak különleges figyelmet a gyermekekre, akiknek megtagadják alapvető jogaikat és méltóságukat, az élethez és az oktatáshoz való jogukat. Emlékeztetett Malála Júszafzai Nobel-békedíjas pakisztáni aktivista lányra, aki öt évvel ezelőtt az ENSZ Közgyűlésen bátra kijelentette, hogy „egy gyermek, egy tanító, egy könyv és egy toll megváltoztathatja a világot”.

A család, vagyis az édesanya és az édesapa a gyermek első nevelője

A gyermek első nevelői édesanyja és édesapja, a család, amelyről az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata megállapítja, hogy „a társadalom természetes és alapvető alkotó eleme”. A család túlságosan gyakran ideológiai gyarmatosítás áldozatává válik, amely sebezhetővé teszi és főleg a gyermekekben és az idősekben a gyökértelenség és árvaság érzését váltja ki. A család széthullása visszhangzik a társadalom széttagolódásában, amely megakadályozza, hogy szembenézzen a közös ellenséggel.

A nőket megalázó bánásmód az egész emberiség szégyene

A pápa kitért a nők előmozdításának a témájára is, emlékeztetve a 25 évvel ezelőtti pekingi nőkonferenciára. A társadalom minden szintjén a nők fontos szerepet játszanak, egyedülálló bátorsággal szolgálva a köz javát. Sok nő azonban továbbra is rabszolgaság, emberkereskedelem, erőszak és kizsákmányolás, valamint megalázó bánásmód áldozata. A pápa testvéri közelségéről biztosította őket és a családjuktól távol élőket, ugyanakkor nagyobb elszántságot kért e perverz gyakorlatok elleni küzdelemben, amelyek nemcsak a nőket, hanem az egész emberiséget is becsmérlik, amely hallgatásával és konkrét cselekvések hiányában cinkossá válik.

A fegyverekre elpazarolt pénzt fordítsák a fejlődésre és a környezetvédelemre

A pápa feltette a kérdést: lehet-e hatékonyan kezelni többek között a békét és a biztonságot veszélyeztető főbb fenyegetéseket, mint a szegénységet, a járványokat és a terrorizmust, ha a fegyverkezési hajsza, beleértve az atomfegyvereket is, továbbra is értékes erőforrásokat pazarol el, amelyeket a népek átfogó fejlődésére és a természeti környezet védelmére kellene felhasználni. Szükség van a bizalmatlanság légkörének megtörésére. A multilaterizmus megkopásának vagyunk tanúi, amely különösen súlyos a haditechnológiák új formáinak növekedése fényében, mint amilyenek a halálos autonóm fegyverrendszerek (Laws: lethal autonomous weapon system) és amelyek visszafordíthatatlanul megváltoztatják a háború jellegét, még inkább elválasztva azt az emberi cselekménytől.

A nukleáris elrettentés helyett szorgalmazzák a nukleáris leszerelést

Fel kell számolnunk azokat a perverz logikákat, amelyek a fegyverbirtoklásnak tulajdonítják a személyes és társadalmi biztonságot. Ezek a logikák csak a hadiipar nyereségének növekedését szolgálják, táplálva a bizalmatlanság és félelem légkörét a személyek és népek között. Különösen a „nukleáris elrettentés” váltja ki a félelmet, amelynek alapja a kölcsönös megsemmisítéssel való fenyegetés. Ez végül megmérgezi a népek közötti kapcsolatokat és akadályozza a párbeszédet. Ezért olyan fontos, hogy támogassuk a nukleáris leszerelés, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozását és betiltását célzó nemzetközi jog fő eszközeit. A Szentszék reméli, hogy az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés (NPT, Non-Proliferation Treaty) következő felülvizsgálati konferenciája konkrét cselekvésekké alakul át és a közös szándéknak megfelelően a „lehető leggyorsabban megvalósítják a nukleáris fegyverkezési verseny beszüntetését és hatékony lépéseket tesznek a nukleáris leszerelés irányában”.

Az ENSZ legyen a béke hatékony laboratóriuma

Az Egyesült Nemzetek Szervezete váljon egyre inkább a béke hatékony laboratóriumává, a Biztonsági Tanács tagjai, különösen az állandó tagok, nagyobb egységgel és elszántsággal fejtsék ki tevékenységüket – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd elismeréssel szólt a közelmúltban elfogadott globális tűzszünetről, amelyet nemes intézkedésnek nevezett és amelynek állandó alkalmazásához szükség van mindenki jó szándékára. Fontos továbbá a nemzetközi szankciók csökkentése, ezek ugyanis megnehezítik, hogy az egyes államok megfelelő támogatást nyújtsanak lakosságuknak.

Gondoljuk újra közös otthonunk és tervünk jövőjét

A válságból kijutva vagy jobbá vagy rosszabbá válunk – állapította meg üzenetében Ferenc pápa. Arra figyelmeztette a nemzetközi közösséget, hogy ebben a kritikus pillanatban kötelességünk újragondolni közös otthonunk és közös tervünk jövőjét. Ez az összetett feladat igényli a becsületes és következetes párbeszédet, amelynek célja a multilaterizmus és az államok közötti együttműködés javítása. Ez a válság tovább hangsúlyozza önellátásunk és közös törékenységünk korlátait és arra késztet, hogy kinyilvánítsuk akaratunkat: jobbá vagy rosszabbá válva akarunk kijutni belőle.

A világ népei nem élhetnek egymás ellenében

A pandémia megmutatta mindannyiunk számára, hogy nem élhetünk egymás nélkül, vagy ami még rosszabb, egymás ellenében. Az Egyesült Nemzeteket azért hozták létre, hogy hídként egyesítse, közelítse egymáshoz a nemzeteket; használjuk fel arra, hogy az előttünk álló kihívást lehetőséggé alakítsuk át, hogy ismét közösen felépítsük a kívánt jövőt – hangzott Ferenc pápa végső buzdítása, majd az ENSZ Közgyűléshez intézett üzenetét a következő fohásszal zárta: „Isten áldjon meg mindnyájunkat!”